Olvasgattam a Csajok és Pasik blogot, nagyon tetszettek a történetek ezért gondoltam, én is megírom nektek a saját sztorimat. Minden középiskola 3. osztály befejezése után kezdődött, akkor voltam 17 éves. Akkor lett vége a kisérettséginknek és ezt szerettük volna megünnepelni. Jó pár osztálytársammal kimentünk a Római partra sörözni. Ott az egyik osztálytársamnak (nevezzük Petinek) összefutottunk a baráti köréből pár sráccal. És így vagy 10-en beültünk ünnepelni, ki a bukását, ki azt, hogy ezt az évet is túlélte. Peti baráti társaságából nekem megtetszett egy fiú (nevezzük Lacinak). Egész este kerestem a társaságát és végül együtt beszélgettünk elég sokáig. Mikor már úgy éreztem, kellően összebarátkoztunk és már volt annyi alkohol bennem, megmondtam neki, hogy:

"Figyelj, tetszel nekem, nem kell a számom?

" Erre ő: "Köszi, de nem.

" Én: "Jó, de azért megadom."

Felírtam egy cetlire a számom és odaadtam neki. Hát nem hívott fel. Eltelt 2 év, mikor Peti elhívott két osztálytársammal együtt (akik egyébként egy pár és a lány, akit nevezzünk Klárának, már általános iskolából ismertük egymást, a fiút nevezzük Gábornak) a születésnapjára egy sörözőbe. Ülünk ott az egyik asztal végén, beszélgetünk, mikor is nézem az asztal túloldalát és ott ül egy srác, aki roppant ismerős számomra. Természetesen egyáltalán nem jutott eszembe, hogy ki lehet az illető, vagy az, hogy honnan ismerős. Eltelt így, vagy 1 óra, mikor leesett, hogy ki ő. Csak azért nem ismertem fel, mert már rövid volt a haja és másképp öltözködött, mint 2 évvel azelőtt. Természetesen Laci volt az, akinek 2 évvel ezelőtt megadtam a Római parton a számom annak ellenére, hogy nem akarta. Majd elsüllyedtem szégyenemben, gondolhatjátok. Rögtön szóltam barátnőmnek, hogy azonnal lépjünk, mert ez nagyon ciki. Természetesen megittuk a kikért italunk és elindultunk haza. Eltelt 2 hét, nyakunkon volt már a Szilveszter és az utolsó pillanatban derült ki, hogy hova megyünk bulizni, ismét Peti volt, aki elhívott minket egy házibuliba. Ismét mi hárman akik Peti szülinapján ott voltunk Gábor, Klára és én mentünk. Mondanom sem kell, hogy kivel találkoztam ismételten: hát, Lacival. Hála istennek akkor már iszogattunk picit és így már nem volt annyira ciki, hogy legyőzzem a félelmemet és odamenjek Lacihoz beszélgetni egyet. Megláttam, hogy ott ül a konyhában egyedül, és kapva kaptam az alkalmon, odahuppantam a mellette lévő székre és megkérdeztem tőle:

"Szia! Emlékszel rám?"

Válasz: "Ne haragudj de nem.

" Erre én: Én vagyok az a lány a Római partról, aki erősködve megadta a számát, pedig te visszautasítottad."

Na így már beugrottam neki, elkezdtünk beszélgetni. Valamilyen úton módon (erre már nem emlékszik egyikünk sem) de elvesztettük egymást és egy kis idő múlva már azt vettük észre, hogy kint az erkélyen csókolózunk, nagyon hosszú ideig. Ez után egész este egymáshoz sem szóltunk, és hajnal tájt elkezdtünk Klárával és Gáborral készülődni hazafelé. Már húztuk a cipőnk, mikor megjelent Laci mellettünk. Barátnőm ránézett Lacira és rögtön tudta, hogy mi történt, mert a ruhámról rengeteg csillám átragadt Laci pulcsijára. Klára odafordult Lacihoz és megkérdezte:

"Nem akarod hazakísérni?

" Válasz: "Miért ne? Rendben."

Elkísért végül a 3. kerületből a Déli pályaudvarig és végigbeszélgettük az utat. Telefonszámot cseréltünk és másnap vagy harmadnap fel is hívott telefonon, hogy találkozzunk. Hát így kezdődött minden...

 

Igazság szerint, mint kiderült, egyikőnk sem volt szerelmes a másikba amikor összejöttünk, de menet közben egy fergeteges szerelem alakult ki, ami egy ’se veled, se nélküled’ kapcsolat lett. Az első 2 év alatt 5 alkalommal szakítottunk 1-2 hetekre. Végül mindig visszataláltunk egymáshoz. Eltelt 4 év, mikor megelégeltem, hogy kövér lány vagyok és elég sok egészségügyi problémám adódott ebből, ami miatt fogtam magam és elhatározásra jutottam. Most lefogyok!!! Elmentem segítséget is kérni, akupunktúrás kezelés formájában (nekem ez a kezelés nem mulasztotta el az éhség érzetemet) végigcsináltam egy 11 alkalmas kúrát, ami alatt szigorú diétával lefogytam 15kg-ot. Mivel több pénzem nem volt még egy kezelést kifizetni ezért kezelés nélkül folytattam a kúrát. Rengeteget szenvedtem és fél év alatt lefogytam 40kg-ot. Na, de annyira fanatikusan csináltam, hogy volt amikor 3 napig nem voltam hajlandó szilárd ételt magamhoz venni, csak folyadékot. Tisztában vagyok vele, hogy ez a legrosszabb amit tehettem, de akkor már fanatikus voltam. Eljött a nyár, és mi Laci szüleivel elmentünk Horvátországba 1 hétre nyaralni négyen. Első este lementünk a tengerpartra, persze összekaptunk picit, mert lekéstük a naplementét miattam, mert sokat szöszmötöltem az apartmanban, indulás előtt. Már ott vagyunk lent, én nyitom a boromat, amit ott akartam meginni. Mikor is párom föláll mellőlem és azt mondja:

"Gyere ide hozzám, állj fel."

Én: "Most? Ne már, kezdjünk el inni."

Párom Laci: "Kérlek szépen, fontos ez nekem."

Rendben, pofavágások közepette felállok. Erre megkérdezi tőlem: "Mennyire szeretsz?" Én: "Nagyon szeretlek." Állunk egymással szemben a parton és jön a kérdés Lacitól: "Hozzám jössz feleségül?" A lélegzetem is elállt, nem hittem a fülemnek, főleg hogy még egy kis ékszeresdobozka sem volt a kezében. Mondom neki: "Jaj, ne hülyíts már, most szórakozol?" Ekkor fogta és a zsebéből előhúzta az ékszeres dobozt és újra megkérdezte: "Hozzám jössz feleségül?" Erre én elsírtam magam és potyogó könnyek közepette ezt mondtam: "Igen!" Felhúzta a gyűrűt és megöleltük, megcsókoltuk egymást. Másnap elmondtuk szüleinek is, hogy mi történt, persze ők tudták már, csak azt nem, hogy meg is történt a lánykérés. Mindketten boldogok voltunk. Ez történt Július elején. Augusztusban egy barátnőmhöz lementünk vidékre 6-an barátok kicsit nyaralni hétvégére. Ott a helyi kocsmában kötöttünk ki, ahol a vidéki fiúk nem kicsit kikezdtek velünk, a 3 lánnyal annak ellenére, hogy ebből ketten már menyasszonyok voltunk és mindenkinek ott volt a párja. Elkövettem akkor egy nagy hibát, ami után már csak lefele mentünk a lejtőn. Hazakísértek minket a helyi fiatalok és közülük az egyik megcsókolt, de mivel mindenki ittas volt, én is, ezért azt sem tudtam, mi van. Vőlegényem ott termett mögöttünk elkapta a srácot hátulról és majdnem agyonverte, de hál istennek lefogták, majd sikerült megbeszélniük a dolgot. Másnap mi is leültünk beszélni, persze arra jutottunk, hogy szeretjük egymást és történt, ami történt, fátylat rá. Persze arról ő nem tudott, hogy akkor este nem csak azzal a vidéki fiúval csókolóztam, hanem egy másik fiúval is.

Elkezdődött a gondolkodás a részemről. Ugyebár lefogytam, nem lettem 50 kg.-os, de megfordultak utánam a srácok és ez új volt nekem, nagyon tetszett a dolog. Próbáltam beszélni a párommal, hogy mit szólna, ha kipróbálnánk mással is a szexet. Hát mondanom sem kell, nem tetszett neki a dolog.

Elmúlt a tél és itt voltunk 2009 nyár elején, ekkor történ a törés a kapcsolatunkban. Eddig is voltak problémák, mint pl. már nem kívántam őt, akár hányszor mellettem feküdt és megsimogatott akárhol a testemen mindig arra gondoltam, hogy ’jaj, ne már, megint szeretkezni akar, nem akarom’. Most, hogy visszagondolok arra az időre akkor már inkább egy életre szóló barátság volt ez a részemről, mint párkapcsolat. Csak kettesben jártunk el otthonról, nem jártunk már le a barátokhoz, de a legtöbbször már nem is volt kedvem elmenni otthonról vele, csak otthon punnyadtam, ő meg folyton nyaggatott, hogy menjünk ide meg oda, de semmi kedvem nem volt hozzá. Majd a barátnőim elhívtak, hogy menjek el velük bulizni, mert rég találkoztunk és jó lenne dumálni meg táncolni. Akkor este a tánctéren el kezdtem táncolni egy fiúval. Majd csók is csattant kettőnk közt és persze azt akarta, hogy átmenjek hozzá. Hát kb. 1órát győzködött mire beadtam a derekam, kimentünk a helyről és beültünk egy taxiba. Elmentünk hozzá, egész délelőtt ott voltam, telefonom lemerült, de olyan jól éreztem magam, hogy nem is akartam páromat felhívni, hiszen hozzá mentem volna fel hajnalban. Arra gondoltam, hogy már biztosan tudja mi történt. Nem tévedtem, mindenkit mozgósított, de senki nem tudott rólam semmit. Délután fél 2-re értem haza hozzá, ott állt az ajtóban és nagyon dühösen nézett. Én csak ennyit mondtam: "Csak a cuccaimért jöttem." Ő: "Nem gondolod, hogy ezt meg kéne beszélnünk?" Majd kiderült, hogy ő kocsival ott volt a szórakozó hely előtt és ott várt rám és látta amint elmegyek egy sráccal, követte is a taxit, de rosszat követett és nem talált meg. Megbeszéltük a dolgokat, nyitott kapcsolat lesz kettőnk között, mert ő szerelmes belém és nem akar elveszíteni, akkor én már nem tudtam, mit érzek, hányadán állunk, csak azt tudtam, hogy én egyszerűen csak szeretem. Nem szerelem ez már csak szeretet és kötődés, nagyon erős kötődés. Belementünk a nyitott kapcsolatba. Nekem egymás után jöttek a pasik, egyre kevesebb időt töltöttünk együtt, mert én sokat buliztam és pasiztam. Nyaralni elmentünk Júliusban 1 hétre, hazajöttünk, és továbbra sem sikerült vőlegényemnek becsajoznia. Mígnem kicsit több mint két héttel ezelőtt, augusztus elején megbeszéltük, hogy a következő 1 hetes nyaralásunkig tartunk egy 2 hetes szünetet, addig ne beszéljünk, és ne hívjuk egymást, de majd nyaralás előtt egyeztetünk, hogy mikor hogyan megyünk le vidékre. Eltelt egy hét, nekem nagyon sok programom volt a barátaimmal, de persze róla nem tudtam semmit. Majd 1 hét eltelte után hétfőn reggel kilenckor felhív, hogy beszélnünk kell, nagyon fontos dologról. Persze rákérdeztem, hogy a nyaralás? Mondta, hogy igen, de személyesen akar velem beszélni, úgyhogy kedden délután találkozzunk. Már akkor megkérdeztem, hogy egy másik nő keze is benne van a dologban, persze a válasz az volt: "Igen." Mondjuk úgy, hogy sokkot kaptam akkor. Kedden találkoztunk Lacival elmentünk kocsival egy nyugodt kis zöld övezetbe és megbeszéltük a dolgokat, persze arra jutottunk ismét, hogy ő szerelmes belém, csak nagyon elege van a helyzetből. Arra jutottunk, hogy elmegyünk együtt nyaralni és utána eldöntjük, hogy hogyan tovább. Majd kimentünk a telkére szeretkezni egyet - már az sem volt ugyan az - és ezt mindketten éreztük. Még ott sokat beszéltünk majd hazavitt. Péntek reggel volt amikor is egy sms várt reggel ötkor a telefonomon, amit Laci írt éjjel 23:19-kor. Hát nem voltam boldog, amikor elolvastam. Tulajdonképpen leírta, hogy nem megyünk el együtt nyaralni, emlékezni fog a szép dolgokra, de itt most vége kettőnk közt mindennek. Nagyon ideges lettem, rögtön hívtam: nem vette fel, próbáltam 10 perc múlva, és én ébresztettem fel. Szerencséjére, mert különben elkésett volna a munkahelyéről. Amit teljes nyugalomban mondtam neki reggel, nem értette meg, mert teljesen kómás volt, nem volt képben. Majd reggel 9-kor ismét felhívtam, hogy akkor most beszéljük meg a dolgot, hogy mi van. Megbeszéltük, hogy mindketten tudjuk, már nincs folytatás: neki ott az új barátnő, akit megcsalt velem, megkedvelte, bennem már nem bízik, pedig mindent rám akart alapozni az életben, szépen elmondta azt is, hogy ő lemondott minden nőről csak azért, hogy velem lehessen, nagyon szeret engem és roppant nehéz neki ez az egész, de tudja, hogy ennyi. Nincs folytatás. Én is így gondoltam. Megbeszéltük, hogy most elég hosszú ideig nem találkozunk és nem keressük egymást, hogy kicsit lecsituljanak a kedélyek. Ez múlt hét pénteken történt augusztus 14-én. Ha egyszer összehoz még minket a sors, már remélem nem lesz nyoma annak a sok fájdalomnak, amit okoztunk egymásnak. Vagyis amit én okoztam neki. Végül mindketten megértettük, hogy ez a legjobb megoldás, ha a sors úgy hozza, akkor majd találkozunk még ebben az életben....