A történetem nem kimondottan vidám, és a legkevésbé sem szórakoztató, viszont talán okulásul szolgálhat másoknak, akik hasonló helyzetben vannak, vagy játszanak annak gondolatával, hogy ilyenbe kerüljenek. Nős vagyok, lassan 12 éve, a mai napig szerelmes a feleségembe, aki számomra a tökéletes nő. A történet kezdetekor, amit meg akarok osztani veletek, két szuper fiunk volt, a feleségemnek jól fizető, klassz állása, nekem ígéretes sportolói karrierem. Az élet úgy hozta, hogy a karrierem miatt elköltöztem egy másik városba, feleségem maradt a gyerekekkel, nem akartunk iskolát váltani, sem ő munkahelyet, hisz csak egy évről volt szó. Az első két hónapban minden rendben is ment, naponta többször beszéltünk telefonon, e-mailen, amikor csak tudtam haza mentem, vagy ők jöttek hozzám. Már az első pár napban, amit az új városban töltöttem, feltűnt, hogy nagyon bejövök az egyik pultos csajnak a helyen, ahol ebédelni szoktunk. A haverok még ugrattak is, ahogy az a nő rám néz, az felér egy szexuális zaklatással. Lényeg a lényeg, két hónap után egy mondvacsinált ürüggyel felhívott, aztán megkérdezte, nem lenne-e kedvem egyet sétálni. Itt követtem el az első, és sajnos nem utolsó hibát, igent mondtam.

Séta közben persze hirtelen elcsattant egy csók. Ezen a ponton még nem lett volna késő megálljt parancsolni magamnak, de legyezgette a hiúságomat, hogy mennyire bukik rám a csaj, meg persze izgatta a fantáziámat, hogy ennyi idő után milyen lehet egy másik nővel. Na meg, biztos voltam benne, hogy soha senki nem fog megtudni semmit. Viszonyunk lett, amit nagyon diszkréten intéztünk, soha nem mutatkoztunk kettesben sehol, tulajdonképpen szex-kapcsolatnak mondanám, amit néha megspékeltünk egy-egy jóízű csevellyel. Egyértelmű volt már a legelejétől, hogy semmi mást nem akarok, nem akarom elhagyni a feleségem, satöbbi. A csaj nem titkolta, hogy szerelmes belém, de elfogadta a felállást, aztán amikor már nagyon szenvedett a helyzettől, megbeszéltük, hogy be kell ezt fejezni, mert ő így már túlságosan sérül. Az egész viszony 3 hónapig tartott, de a feleségem már 2 hét után megjegyezte, hogy megváltoztam, még rá is kérdezett, hogy esetleg van -e valakim. Persze, tagadtam a végtelenségig, bár tudtam jól, a félrelépést előbb megbocsátaná, mint a hazugságot. Eltelt pár hónap nyugiban, közben kiderült, hogy a párom terhes. Bár nem terveztük, megtartottuk a babát. Ekkor jött a következő hiba, amit elkövettem... egy újabb pultos csaj személyében, aki gyakorlatilag felajánlkozott, megbeszélte az egyik haverommal, hogy mikor jönne fel hozzám egy kis szexre. Azelőtt egyetlen egyszer beszéltünk, ő szolgált ki minket. Nem akarom magam mentegetni, hisz én hoztam meg a rossz döntéseket, de ezzel a csajjal csak azért feküdtem le, hogy a haverjaim ne tartsanak lúzernek. Mert ugye, egy fasza gyerek ilyet nem utasít vissza. Miután elment tőlem a nő, megkönnyebbültem, hogy nem kell vele többet találkoznom, lehetek megint a hűséges, klassz férj, akinek "azelőtt" mindig is tartottam magam, aki méltó a felesége szerelmére és bizalmára. Amekkorát én tévedtem... Már aznap elkezdett zsarolni a csaj, hogy beköp a feleségemnek, ha nem folytatjuk a viszonyt. Ekkor már csak 2 hónap volt vissza a szerződésemből, és ő úgy gondolta, addig is használjuk egymást ( ő épp válófélben volt a férjétől ). Folyamatosan zaklatott, hívogatott, a gyerekeit éjszakára magukra hagyta, állandóan a nyakamon lógott. Nem mondom, hogy rossz volt vele a szex, de azon kívül egy értelmes mondatot nem lehetett vele váltani. Rémálomban teltek azok a hetek, félve a lebukástól, szenvedve a folyamatos zsarolástól, amit csak fokozott a szenzációs bejelentés - 2 héttel a hazaköltözésem előtt - miszerint terhes. Részemről totális idegbaj, részéről a könyörgés, hogy abban a két hétben még eljárhasson hozzám. Persze, az fel sem merült, hogy megtartsa őket ( állítólag ikrek voltak ). Óriási megkönnyebbülés volt, amikor végre hazaköltöztem, a számomat is kitöröltettem vele a telefonjából, amikor utolsó nap odaadtam a pénzt az abortuszra. Azt gondoltam, minden szépen feledésbe merül, és élhetek tovább a feleségemmel és a gyerekeimmel. Az utolsó pár nap egyikén már lebuktam egy sms-sel, amit a korábbi szeretőm küldött. Megpróbáltam kimagyarázni, annyira nem volt egyértelmű a szöveg, de a feleségem persze csak látszólag hitte el a mesémet. Lekérte a híváslistákat, persze egyből rájött, melyik számot kell tárcsázni, és felhívta a ’kettesszámú’ szeretőmet, aki mindent szépen kipakolt, nem csak magáról, de még az előző kapcsolatomról is. Ezután egy darabig még zaklatott, hogy megtartja a terhességet, majd a bíróságon találkozunk, aztán az abortusz után keresett többféle formában is, hogy mennyire szerelmes, és mennyire nem tud elfelejteni. Tudom, csak magamat hibáztathatom a történtekért, és nem is várok felmentést, vagy megértést azoktól, akik ezt olvassák, csupán okulásul írtam le azok számára, akik játszanak a hűtlenség gondolatával. Nem éri meg, nagyon nem. Olyan fájdalmat okoztam a nőnek, akit szeretek, amin teljesen soha nem fogja túltenni magát, és eljátszottam azt a tökéletes bizalmat, amivel megtisztelt. Kitettem a gyerekeimet annak, hogy esetleg másvalaki mellett váljanak felnőtt férfivá. Csak akkor jöttem rá, mim is van, amikor már minden veszni látszott, és most már hiába ragaszkodnék hozzá foggal-körömmel, soha nem lesz ugyanaz. Azt mondják, az okos ember a más hibájából tanul, hát, ebből van mit.