„A nő nem volt természetes, művi volt a kedvessége. Ákos azt gondolta, ha ez nála a normális viselkedésmód, akkor azért, ha megjátszott, akkor természetesen azért van halálra ítélve a dolog köztük....” – lehet, hogy Vanda szeretőt tart a pasija mellett? Ugyanis egy frissen előkerült pénztári blokk elveszett időről tanúskodik. Ha nem az ufók vitték el, akkor bizony a csaj mellément. A már megszokott pénteki sorozatunk ötödik epizódja következik, aki pedig végig szeretné drukkolni az eddigi történéseket a ’Szappanopera’ címke alatt utánajárhat.
Október 23-a péntekre esett, így hosszú hétvégének néztek elébe. Reggel Vanda elfuvarozta a gyerekeit az apai nagyszüleikhez, ahol egy teljes hetet, az egész őszi szünetet töltötték. Az élettársa már szerdán este elvonult, mert a családja érte ment és elvitték. Ezzel együtt azért eléggé meglepő volt, hogy Zalán péntek délután visszavitette magát a testvérével a többi személyes holmijáért, de a gyerekek nem velük mentek a nagyszülőkhöz, holott az úti céljuk azonos volt és a kocsiban is elfértek volna négyen. Péntek délutánig Ákos nagyjából végzett a rendezkedéssel az albérletben. Vanda öt óra körül érkezett meg hozzá. Együtt befejezték a takarítást, megvacsoráztak a nő készítette ételből, amit magával hozott, tisztálkodtak majd nyugovóra tértek. Immár óvszerrel szeretkeztek. A nő elaludt, de a férfi nem tudott.
Másnap délelőtt, miután ráérősen megreggeliztek, kávéztak, a nő vásárolni készült.
- Elmegyek a bevásárló központba.
A férfit meglepte az egyes szám.- Mit akarsz venni?
- Egy-két apróságot. Neked kell valami?
- Hát... Hozhatnál ásványvizet, zsepit meg cigit. Adok rá pénzt.
A nő vonakodva elfogadta a pénzt, majd lassan elhajtott. Fél tizenegyre járt. A férfi kényelmetlenül érezte magát. Leült olvasni. Nyugtalan volt. Volt valami különös a nő viselkedésében, vagy csak túlzásba viszi a gyanakvást? Húsz oldal után kiment az erkélyre rágyújtani. Fél tizenkettő. Folytatta az olvasást. Egyre elkalandoztak a gondolatai, folyton újra kellett olvasnia egy-egy bekezdést, mert azon kapta magát, hogy nem a könyvre figyel. A közeli templomban delet harangoztak. A nő már másfél órája elment, a bevásárló központ pedig gyalog sem volt messzebb tíz percnél. Kocsival talán három perc, ha mindkét lámpánál pirosat is kap. Próbált tovább olvasni, de hamarosan feladta. Kinézett az ablakon, a nő még nem érkezett meg. Megint rágyújtott, aztán megint az ablakba állt. Időnként tett egy kört a lakásban, majd visszatelepedett az ablakba. Fél egy után érkezett vissza a nő. A férfi leszaladt elé az utcára, hogy segítsen neki felcipekedni.- Vártál? - kérdezte a nő.
- Igen.
- Nagyon sokan voltak. Csak a pénztárnál háromnegyed órát álltam sorban.
- Tegnap ünnep volt, ilyenkor aztán mindig megrohanják a boltokat - mondta Ákos. A férfit kissé meglepte az az árumennyiség, amivel a nő hazaérkezett. Nem utolsó sorban jelentős összeget hagyhatott a nő a boltban.
- Miért vettél ennyi mindent?
- Szeretem a kényelmet.
- De olyan dolgokat is hoztál, amiből van, legföljebb még nem csomagoltam ki. Nem kellett volna például cukor, vécépapír... Mennyit fizettél ezért...?
A nő nem aprózta el. Többek között vett magának egy pár meleg papucsot. Már otthonról hozott magával törölközőt, fogkefét, pizsamát, ágyneműt - lényegében teljesen berendezkedett a férfi lakásába. Ákost ez a "lerohanás" készületlenül érte, kissé abszurdnak találta a dolgot. Miután elrakodtak, a nő letelepedett a tévé elé, a férfi pedig elmajszolt egy friss croissant-t, amit a nő a bevásárló központ pékségében vett. Amint készült a csomagoló fóliát a szemétbe dobni, Ákos szeme megakadt a pultban ráragasztott címkén lévő időponton: 10:55 állt rajta. Hirtelen ötlettől vezérelve belenézett a nő táskájába, melyben megtalálta a pénztárban kapott blokkot. Csinos kis összeg szerepelt a lista végén, majdnem tízezer forint. Ebből nagyjából kétezer forintnyi volt az, amit a nő a kocsiban hagyott, mert eleve haza szánta, de a nyolcezer is húzósabb volt a kelleténél Ákos szemében.És a blokk alján ott állt a kiállításának időpontja: 11:35.
Zavart pillantást váltottak, amint Ákos belépett a nappaliba, aztán a férfi az erkélyajtóra szegezve tekintetét átvágott a szobán, és szótlanul kivonult az erkélyre dohányozni. Néhány perc múlva visszalépett a szobába, és megállt az ágy mellett.- Két dolog zavar - kezdte. A nő felhúzott szemöldökkel kérdőn felnézett rá az ágyról. - Az egyik az, hogy majdnem tízezer forintért hoztál ide nekem cuccot. Mi szükség volt erre? Nekem ez nem tetszik. Ezzel akarsz megvenni? Engem nem lehet megvásárolni.
- Dehogy akarlak megvásárolni! Egyszerűen szeretem a kényelmet, és kész... És mi a másik, ami bánt?
- Fél tizenegykor indultál el. Azt mondtad, háromnegyed órát álltál a pénztárnál sorba. Amúgy nem is kérdeztem, előrebocsátottad. A croissant címkéjén 10:55 áll. Innen jött az ötlet, hogy megnézzem a blokkot. Megtaláltam a táskádban, azt 11:35-kor állították ki. Végül visszaértél fél egy után.
- Mi-mi, mi? - kérdezte a nő idegesen, és egy kis szünet után folytatta. - Most mi ez, féltékenység?
- Nem mondanám féltékenységnek - válaszolta szemöldökét összehúzva a férfi -, hiszen tárgya se lenne, fogalmam sincs, kire kellene féltékenynek lennem, inkább csak sérti az önérzetemet, hogy gyanítom, meg akarsz vezetni.
- Én nem akarlak megvezetni! Lehet, hogy csak... mittudomén, rosszul van beállítva a boltban az óra... Nem is tudtam, hogy a blokkra ráírják az időpontot is...
- Ráírják. Nézd meg, ha akarod.
Kimentek a konyhába. A nő az asztalon találta a blokkot.- Ezen tényleg 11:35 áll... Megnézem, hátha megvan a cigi blokkja is - azzal kutakodni kezdett a táskájában. - Nincs. - A férfihoz fordult. - Esküszöm, nem voltam máshol, csak a boltban. Igaz, először az ellenkező irányba indultam el, mert hirtelen nem tudtam tájékozódni itt a lakótelepen... Megnézzük a kilométerórát?...
- És miért? Mielőtt elmentél, talán felírtuk az állását? - háborgott Ákos, egyre biztosabban abban, hogy a nő hazudik neki. - Ez egyébként is szánalmas lenne. Amúgy sem mondtam, hogy kocsival mentél valahova a bolton kívül, csak hogy valami sántít.
A nő leroskadt a konyhaasztal melletti székre, és törölgetni kezdte a szemét.- A pénztártól eljöttem, azután álltam sorba cigiért, az tíz perc... Aztán kimentem bepakolni a kocsiba, visszavittem a bevásárlókocsit, az is tíz perc, amíg visszakeveredtem ide, az is tíz perc... Mennyi idő maradt kérdéses? Húsz perc, fél óra? Mire elég az?
- Ugyan már, nem arról van szó, hogy mire elég! - fakadt ki Ákos dühösen. Arra már nem is vette a fáradságot, hogy a nő egység-tízpercein vitatkozzon, mert ez a magyarázkodás immár minden kételyét eloszlatta. - Bár attól függetlenül elég is lehet... De a lényeg, hogy valamit mégis el akarsz hallgatni!
- Hát nem vagy egyszerű eset, az biztos - állapította meg Vanda rezignáltan. - Figyelj, nem akartam még elmondani, nehogy elijesszelek, de szerelmes vagyok beléd, érted? - Mondókája közben szaporán törölgette a könnyeit, aztán felállt, a férfihoz lépett, és átkarolta. Ákos kelletlenül tűrte. - Nem kicsit, nagyon! Érted? Ilyen nem gyakran esik meg az emberrel, tudod? Nem leszek bármelyik héten szerelmes. Olyan ritka, hogy nem csak tetszik valaki, de működik a biológia is, meg minden... És soha nem hazudnék neked, vagy nem tennék semmi olyasmit, ami neked fájdalmat okoz.
- Ezt hagyjuk - mondta a férfi. Nem volt képes mindent kimondani, ami megfordult a fejében, például, hogy ha a nő igazat beszélne, akkor őt is hívta volna vásárolni, hiszen ha szerelmes az ember, akkor sülve-főve együtt akar lenni a másikkal, a kapcsolat kezdetén legalábbis. - Azt, hogy mit érzel, nem mondani kell, hanem éreztetni. Én valahogy nem érzem, hogy úgy lenne, ahogy előadod. Ez önmagában nem lenne baj, mármint az érzelmek hiánya, csak az a lényeg, tisztázzuk a felállást. Ha szeretőnek sorolsz be, és van mellettem más is, akkor én is úgy tudjam. Mert akkor nem foglak várni - ha itt leszel, örülök, de ha nem, úgy is jó lesz. És nem leszek megalázva.
- De nincs melletted más! Isten bizony!...
- Mindegy, lépjünk túl rajta. Nem akarok ezzel többet foglalkozni, de meg kell mondanom, hogy megingott a bizalmam benned.
Napirendre is tértek a dolog fölött, azaz nem beszéltek róla többé. Mivel Vandának jó néhány macskáról is gondoskodnia kellett, a hétvége maradékát a nő házában töltötték. Mindenképpen kellemesebb, barátságosabb volt a kissé talán túlbútorozott ház, mint a legnagyobb jóindulattal is minimalista berendezésűnek mondható legénylakás. Ráadásul az enyhe időjárás jóvoltából nem is kényszerültek végig a lakásban maradni, úgyhogy elvégezhettek némi kellemes őszi kerti munkát is együtt. Azonban bármivel töltötték is az idejüket, a férfi továbbra sem érezte azt, hogy a nővel egy párost alkotnának. Erőltetettnek hatott számára az egész viszonyuk, és fázott tőle, hogy valami mesterkéltség csúfítja Vandát.A nő nem volt természetes, művi volt a kedvessége. Ákos azt gondolta, ha ez nála a normális viselkedésmód, akkor azért, ha megjátszott, akkor természetesen azért van halálra ítélve a dolog köztük. Minden esetre nem akart elhamarkodottan ítélni, hagyni akart kifutási időt annak, hogy alaposabban a dolgok mögé nézzen.
Az utolsó 100 komment: