Sziasztok! Meg szeretnék osztani Veletek egy vicces sztorit, melynek kapcsán párommal összejöttem. Aki a véres, szakítós, meghalós történeteket szereti, előre bocsátom, hogy csalódni fog, mert ez vidám lesz, kevés csámcsognivalóval. Csak egy kicsit lesz drámai. Tavaly történt: hárman kitaláltuk, hogy karácsony előtt menjünk el 1 napra Bécsbe vásárolni. Amikor a felvetés elterjedt a haverok között, egyszer csak már hatan lettünk – 3 fiú, 3 lány. Reggel megyünk, este jövünk, kiváló, 29 euros jeggyel még a belvárosi tömegközlekedést is használhattuk. Bécsben első dolgunk volt egy kávézó után kajtatni, majd elindultunk shoppingolni.

Sajnos eléggé fáztunk és olykor meg kellett állnunk egy-egy forralt borra. Az egyik srác vett egy üveg tojáslikőrt és azt itta az utcán, elég igénytelenül. Minket is megkínált, de nem kellett senkinek a kortyinkó. Azt mondta, hogy „ez kell ilyenkor, lányok!”. Volt egy srác a csapatban (Miki), aki csak csendesen vonult velünk. Ő lesz később a megmentőm : ) Bementünk egy plázába és szétszéledtünk. Én betévedtem egy ajándékboltba, ahol „haszontalan csetreszek” és dekor anyagok halmozódtak. Sajnos ezek a gyengéim, így elég sokáig bent voltam. Nem is vettem észre, hogy repül az idő. Amikor észhez kaptam, szaladok ki, de lám, sehol senki. Nem baj, ezért van az embernél mobil. Igen ám, de az csak akkor működik hatékonyan, ha fel van töltve. Amint felnyitottam, rögtön jelezte, hogy kész. Be se tudtam utána már kapcsolni. Pedig reggel még gondolkodtam is, hogy töltőre kéne dugni – „minek, úgysem tévedsz el, egy hívásra elég, annyi szufla csak marad benne”. De a töltő bizony otthon maradt. Elkezdtem kutatni a többieket, de nem találtam senkit. Három órát keringtem, végül megálltam a bejáratnál – ami akár a kijárat is lehetett. Már a sírás szélén álltam, amikor Miki megérintette a vállamat. Hát, tényleg a nyakába ugortam, szegény jobban megrémült, mint én addig. Ha ő nincs, idegrohamot kapok hamarosan. Elmondta, hogy a többiek leültek egy italra, azzal a bolttal srégen, ahova bementem. Gondolták, majd csak meglátom őket, ha kijövök. De nem így lett. Én sem láttam és ők sem folyamatosan a boltot lesték. Vis mayor. Mikivel egyre közelebb kerültünk egymáshoz és innentől kezdve megtört az a fal, amit néha érezni véltem körülötte. Miki nehezen nyílik meg, eléggé magába forduló típus. Volt egy csúnya motorbalesete régen, a többiek azt mondják, ezért. Még most is magába forduló, de már sokat változott mellettem, ugyanis még mindig együtt vagyunk. Az egyik barátnőm szerint, pánik helyzetben olyan erős érzelmi potenciált kapcsoltam hozzá, hogy ez lett az egész kapcsolatunk alapja. Tényleg ennyi lenne? Szerintem nem.