Sziasztok! Az a bizonyos mobilban-és levelek közt turkálós sztori jön, ami már többször agyon lett csépelve, és el lett ítélve itt a blogon, (persze jogosan) de mielőtt elítélnétek engem is, előrebocsátom, hogy nem törtem fel a fiókját, csupán gyorsan szükségem volt egy menetrendre és egy gépünk van. Láttam, hogy be van kapcsolva, és ő nincs előtte. Hát leülök elé. Látom, hogy valaki éppen üzenetet lökött neki. Hapsi név. Levelet is írt. Kíváncsi lettem. Csak a szöveg elejébe láttam bele, ahogy ez a gmail-nél lenni szokott és már az az egy rövid mondat is ígéretesnek tűnt.

Érdekelt volna a folytatás és – mivel azt a levelet nem nyithattam fel, hiszen meglátszik - körülnéztem hát a csevegési előzmények között. Volt elég sok. A kiscsaj meg ez a csávó elég szépen nyomták a levélszexet, nem is tudtam, hogy ismer ilyen fordulatokat és kifejezéseket a kedvesem. Ha már ennyire se tisztel, hogy nagyon kilépjen a levelezőjéből, ha kimegy a konyhába, akkor mi is az, ami köztünk van? Hallom, hogy jön vissza. Gyorsan felállok és megyek a dolgomra. Nem tudok szó nélkül kilépni az ajtón, így az előszobából, fél lábbal kint, bekiabálok neki, hogy „azért a helyedben én okosabban levélszexelnék, vagy legalább kilépnék, ha nem vagyok gép előtt”. Súlyos csend. 5-7 perc múlva felhív, hogy félreértettem, ez csak vicc, és az imént azért nem válaszolt rögtön nekem, mert hirtelen nem tudta, miről beszélek. Azt mondta, az a srác, akivel levelezett egy régi osztálytársa és csak hülyültek. Őszintének tűnt. Elhittem? El. Nekem is volt vaj a fejemen (szerinte): pár hónappal ezelőtt egy barátnője bepróbálkozott nálam, de nem volt semmi, ő meg a mai napig azt hiszi, hogy mégis volt (pedig semmi). De még nincs vége: amióta elkaptam azzal a szép kis csevegési előzmények-gyűjteménnyel a csaj iszonyú kontrollt gyakorol rám. Ő bármit bármikor megtehet elszámoltatás nélkül, oda megy és azzal, akivel és ahova akar. Ha én ugyanezt megcsinálom, az mindig baj. Egyszer azt mondta, hogy egész más egy pasinak visszaélni a párkapcsolat melletti szabadságával, mint egy nőnek…. - Na, álljon meg a menet, miért is? ha egy kicsit azt kérem, hogy legalább annyi szabadságot engedjen meg nekem, mint amekkorát magának, ilyenkor azzal jön, hogy, ja, ha erre van szükségem, akkor nem szeretem már. Amikor erre felhozom a kis levelezőpartnerét, bevágja a durcát, és már hozzá sem lehet szólni. De mindig én töröm meg a jeget és békülnék. A legfrissebb történés: munkatársnőm felhívott, de le kellett ugranom a boltba valamiért, és a lakásban felejtettem a mobilom. Ő vette fel. Amikor hazaértem, számon kért. Kérdeztem, hogy mit mondott a nőnek? (reméltem, hogy nem küldte el a francba). De csak annyit mondott neki, hogy nem tud adni engem, nem vagyok közelben. Ez igaz is volt, mert másnap megkérdeztem a telefonáló munkatársnőmet is, hogy mit mondott a csajom. Azt mondta, nem volt semmi, normális volt, udvarias de rideg. Megint szemét lettem. Ja, ő egyébként nov. 1-től vasárnapig hosszúhétvégézett vidéken egy osztálytalálkozóval összekötött házibuli-sorozaton (nélkülem, persze). És szerinte nekem legyen kuss. Neki mindent lehet, nekem kuss továbbra is. Én tartsam tiszteletben az ő kis intimszféráját, és semmihez ne legyen közöm.