Posztolónk nem kibírni, vagy elviselni akarná az életet, hanem rendesen végigélni, súlyosabb kompromisszumok nélkül. És az, ha a csaja ebben nem partner, az ő kedvéért sem fogja a nehezebb utakat választani. A srác nem érti, miért ilyen a barátnője, megmagyarázhatatlan viselkedése mögött talán burkolt féltékenység lappang?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Hol is kezdjem...?
Megígértem magamnak pár éve, hogy jó életet fogok teremteni magam köré. Nem járok úgy, mint pár ismerősöm az én koromban, nem csúszok le és nem stagnálok...Nekem jelenleg csak ez számít, és hiába szeretem a barátnőmet, akit idén ismertem meg, ő ezt nem érti. Egyébként egy intelligens, csodálatos nőről van szó, és ezt leszámítva jól megvagyunk. Mégis úgy érzem, ez fog minket szétválasztani majd. Neki alapvetően gazdagok a szülei, és az én törekvéseimet mintha lenézné. Azt hiheti, ha a karrieremmel vagyok elfoglalva, ha vannak céljaim, akkor őt hanyagolni fogom, csak ez állhat mögötte. Viszont gúnyosan úgy fogalmaz, hogy megszállott álmodozó vagyok, meg gyerekes, mert azt hiszem, ha ezt teszem, vagy bárhova megyek, akkor minden jobb lesz, és az lesz a megoldás.
A spórolás szerinte kispolgáriság, kuporgatás, mert a pénznek mindig forognia kell. Ezt a bölcsességet nem tudom honnan szedte, biztos nem a szüleitől, mert azok valószínűleg azért módosak, mert nem ennek a filozófia mentén alakították életüket. Meg hogy mi bajom van a hitelekkel...? hát ha ezt manapság magyarázni kell valakinek, ott baj van valaki fejében... Mert hogy szerinte más is él így és kibírja... Hát kibírni sok mindent lehet, én utálom ezt a szót, kényszer-alkalmazkodás ugrik be róla elsőre.
Ellenben mégis elvárja, hogy legyek önállóbb és saját ház... nem lakás: ház. És az is lehetőleg frekventált környéken. Nem szeretek erről csevegni vele, mert néha úgy beszél erről, mintha ez k..rva természetes lenne. Ő beleszületett egy helyzetbe, de fogadja el, hogy más meg nem. Én nem kibírni akarom az életem, hanem végigélni, teljesen. Súlyosabb kompromisszumok nélkül. És ha van, vagy lesz valami lehetőségem, élni fogok vele, senki kedvéért nem fogom a nehezebb utakat választani. Nem értem őt, miért mondja, mi lehet a valódi szándék... burkolt féltékenység? Már most problémát csinál abból, hogy hova akar menni nyaralni, ám én idén nem tervezek nyaralást.
(most, hogy itt a nyár, eszembe jutottak a korábbi kapcsolataimban tapasztalt „női nyaralási szokások” - és eddig három nőtípust különböztettem meg: az egyik szolid terveket szövöget, utánanéz, átgondol, tesz is érte, reális elképzelési vannak, de nem tolja túl.
- A másodiknak semmi se gond, nem csinál ügyet belőle, sőt neki az a természetellenes szélsőség, ha ez valakinek nem természetes... csak nagy terveket szövöget. Neki ez fontos.
- A harmadik típus meg csak mondja, vagy nem is beszél róla, vagy panaszkodik, vagy egyenesen kijelenti, hogy hülye, aki erre költ, mert fölösleges luxizás, és neki csévharaszti is elég és nagy nyaralás.) Nem is kell említenem, párom melyik kategóriába sorolható