”A bíróság felé is azt kell mutatni, hogy milyen türelmes és jó fej vagyok, persze itt még mindig nem látom a kislányom” - egy kétségbeesett apa kálváriája következik a kinti mínuszok mellé. A férj csak fizessen tovább mindent, amíg a neje éli világát, miközben nem foglalkozik a gyerekkel, csak átadja másnak. Mégis az apát tiltja el a törvény. A bírósági huzavona már olyan régóta tart, hogy Posztolónkat a kislánya lassan már fel sem ismeri. De ha a feleség háborút akar, megkapja.
És ne feledjétek: idén segítünk a legjobb szilveszteri program megtalálásában, sőt, társaságot is ajánlunk hozzá! A CsP-n egyre több szilveszteri program közül válogathatsz, és megmutatjuk azt is, kik lesznek ott az egyes helyszíneken. Érdemes benézni hozzánk. A programlista folyamatosan bővül: ha tudsz egy eseményről, küldd el nekünk a szilveszter@csajokespasik.hu -ra, ha jó a buli, bekerülhet a listánkba.
Sziasztok. Valahol muszáj vagyok megosztani, bocsi a nem túl világos szövegért, de nem olyan állapotban írtam, hogy normálisan fogalmazzak. Lelépett a kislányommal az anya, azóta semmit se tudok róla, hol van és hogyan, nem beszélve arról, ez milyen hatással van rám. Hiába megyek vagy hívom ki bármelyik szervet, nem tehetnek semmit, csak bírói végzéssel, ami eltart minimum fél évig, de akár évekig is, és akkor is milyen döntést hoz? Pszichológiai tesztet kérnek a gyermektől, hogy kivel szeretne lenni, de ha nem láthatja és nem is engedik, hogy az apjával legyen, akkor vajon mit fog mondani a gyermek?
S azt várják az embertől, hogy legyen türelmes és nyugodt - ki az, aki meg tud nyugodni ilyenkor? Megteszek és megveszek nekik mindent és egyszer csak eltűnik és még neki vannak követelései. Én csak húzzam meg magam és tűrjem az egészet, hogy végre láthassam majd havonta kétszer a kislányomat. Ezek el akarnak lehetetleníteni, nem segítenek az apának, mindenki az anya pártját fogja, mert szegénynek elég volt szülnie és fel kell nevelnie. És ez a lényeg. Fel kéne neki, de ha nem is foglalkozik vele? Azt hogy bizonyítsam? Azóta csak a hazudozások vannak, pedig én éltem vele, én láttam miket csinál, de be fogja ismerni? Ha tudja, mekkora pénz van benne és még felelőségre se vonják, mert anya. Az apa az, aki nincs ott sose, mert meg kell élni valamiből. Valamiből fizetni kell minden költséget, de az lényegtelen. Az apa csak fizessen tovább mindent és az anyja élje úri kedvét miközben továbbra se foglalkozik a gyerekkel, csak átadja másnak, s engem tiltanak el tőle. És megdöbbenünk, mikor a hírekben arról hallani, hogy valaki kiirtotta a családját és magával is végzett, hát ilyenkor tudom megérteni őket, mikor ellehetetlenítik az embert és senki sem tud segíteni rajta, csak megérteni - mikor még sose voltak ilyen helyzetben hogy tudnák megérteni? Hogy mit is kéne csinálni? Senki semmit nem tud mondani, csak hogy a másik szervnél érdeklődjön - csak az ujjal mutogatások.
A napjaim ugyanolyanok: irány a gyámügy, aztán a gyermekvédelmisek, majd a bíróság, utána átmenni a kislányomhoz, hogy fagyoskodjak a hidegben, és kihívjam a rendőröket, hogy tudjak róla valamit. Aztán irány a munka, persze ha ilyen egyszerű lenne, mert a rendőrök sem kapkodják el, ügyfélfogadás sincs állandóan, és a munka is változatos időbeosztásban van, de próbálkozom és még lélegezni is kéne. Csodálkoznak, ha ingerült vagyok, de azért próbáljon megnyugodni azzal a tudattal, hogy nem fogja látni, csak minimálisan, a kislányát.
Kösz, hát ebbe nem tudok belenyugodni. A bíróság felé is azt kell mutatni, hogy milyen türelmes és jó fej vagyok, persze itt még mindig nem látom a kislányom, csak a pénzemet költöm továbbra is, amit a kislányomra is fordíthatnék. Aztán tovább hogyan is? Mert a másik félnek van új balfékje. De az apának? Ki az, aki szóba áll vele és hogy lehetne ezzel a dumával felszedni valakit? Vagy az a baj, hogy nem az elején szóltál, vagy már tovább nem is kell beszélgetni, így marad az egyéjszakázás, amit a bíróságon próbálj beadni, felelősség teljes apukaként. Az ügyvédek se tudnak semmit biztosítani, s hiába próbálod érvényesítni a jogaidat, amiket ismersz, mert utána néztél a hivatalokban, próbálnak hülyének nézni, mert papírmunka, idő, és amúgy is facebook, vagy órákon át üvöltözöl velük és mész vele valamire, de máris leráznak, hogy problémás ember vagy. Ügyvéddel mész, ami ismét pénz és rohangálás. Innen oda, onnan ide, mert mindig hiányzik valami, ami náluk sosincs, de bíztatnak a bírósági végrehajtás után egyszerűbb lesz, igen, ha nekem ítéli, amit nem fognak, ugye, ha ilyen nehézkesen lehet csak mindent intézni, mert a kislányom már fel se ismer. Kell egy ügyvéd, aki nem azt mondja, hogy meg kell húzni magad, mert a bíróság jófejségnek veszi és akkor látja, hogy békés ember vagy, de ki az aki békés tud maradni ilyen helyzetben? Számomra nem tűnik úgy, hogy érdekelné az eset… vagy tényleg ilyen világban vagyunk? Hogy csak úgy érsz el valamit, hogy meghunyászkodsz? Szép világ, s csodálkozunk, ha maffia… Hát én is kiállok magamért és akkor a bíróság se kell már hogy elintézzék az ügyemet. Inkább védőügyvéd kell már, csak egy jó, mert minden sokkal egyszerűbb, s több jogom is van alperesként mint sértettként. De nem hagyom magam, s próbálok továbbra is jó lenni, mert én apa vagyok, akinek nagyon hiányzik a kislánya és próbálok minden felületen támadást intézni, ahol csak lehet. Ha háborút akar, megkapja, de akkor ne sírjon hogy milyen rossz neki, hogy elveszik tőle a gyereket. Te mégis mit csinálnál? Mert a másik helyzetébe véletlenül se tudnak belegondolni, hogy milyen rossz, hogy nem láthatja a gyerekét, csak ha vele is megtörténik. Ez tényleg qrva sz*r érzés, de azért én nyugodjak bele??!! kösz. Kit tud segíteni még? alias noname
