„Nem látom és nem tudom eldönteni, mit akar. Csak telnek a hetek, hónapok, és egy helyben állunk” – a pasi gyerekes, ennek ellenére gyereket akar. Levélírónk legalább azt beismeri, hogy az erős szexuális kötődésen túl nem sok minden van köztük. Lassan elege lesz a pasi önreflexióiból, és arra gondol, egyedül is jobb lenne, mint ebben a tébolyban.
Kedves Blog! Egy problémát szeretnék megosztani Veletek, abban a reményben, hátha kapok valami okosságot. Két évig jártam egy fiúval, aztán szünet, szétmentünk-féle, legalábbis nem kerestük egymást, és legközelebb akkor kerültünk közel egymáshoz, amikor mindketten eljöttünk együtt Pestre, egyetemre. Közel is lakunk egymáshoz, találkozgattunk. És ami miatt szétmentünk, ugyanazt folytatta… Már nem vagyunk tinédzserek, de még senkivel nem éreztem azt, amit vele és ha csak egy kicsit változna, nem adnám fel az ügyünket.
A baj: nagyon gyerekes. Ha gondja van, másokkal üzenget nekem, ahelyett, hogy felhívna, vagy személyesen mondaná meg, amikor előtte egy nappal találkoztunk, hiszen akkor is tudta, ott és akkor megmondhatta volna. Valamiért azt is szükségesnek érezte megmondani nekem, hogy más lányokkal is találkozik, de nem fekszik le velük, semmi, csak azért csinálja, mert ő „nagyon nyitott”. Tisztában vagyok a hibáimmal, ezeken változtatni is tudok, de ő egyáltalán nincs tisztában a saját bajaival. Mert ezek nem kis dolgok. Erre nem lehet kapcsolatot építeni, de annyit legalább kihúztam belőle, hogy minden vágya, ha mi végre egy pár lehetnénk – újra. Elmondta, hogy amikor szétmentünk, akkor ő nagyon ki volt, és azért nem keresett, mert nem mert. Nem tudom, lehetünk e még valaha boldogok, okos döntés lenne-e vele járni? Vagy lezárni az egészet, mert felnőtt ember és változni nem fog. Ami egyelőre fennáll köztünk: találkozunk, oda vagyunk egymásért, viszont félünk összejönni, mert félünk, hogy megint megismétlődik a múlt és minden sz*rság megint előjön. Később a megváltoztatására már esélyem sem lesz. Nem látom, és nem tudom eldönteni, mit akar. Csak telnek a hetek, hónapok, és egy helyben állunk. Ő folyamatosan öntudatlanul rombolja ezt a kapcsolatot, én pedig próbálom helyrehozni: a múltkor a legütősebb kártyát vette elő, …hogy gyereket akar, …(?!) de könyörgöm, hogy mondhat ilyen butaságot, amikor nem hagyja, hogy teljesen megismerjük egymást?? ami egyelőre köztünk van, nem más csak egy erős szexuális kötelék, de az nem egyenlő a sírig tartó, örök hűséggel. Erre nem lehet építeni. Hogy jut eszébe ezzel jönni? Azért, mert valami nagyot akart mondani. És ez egy újabb alátámasztása a korábban leírtaknak… Ő ilyen – nagyot mondani, mögötte nulla tartalom. Fél, hogy nem figyelnek oda rá. Mondjuk ennek ott lehet a gyökere, hogy ismerem a családját, náluk mindenki nonstop üvöltve beszél, ez az alaphang. Akármi van, boltba menés, gyógyszertár, kutyaetetés, tévéátkapcsolás – üvöltenek. Mert van az az emberfajta, aki azt hiszi, hogy nem értik őt meg, ha nem csattog. Még az is eszembe jutott, hogy ott rontottam el, hogy túlságosan a kedvébe akartam járni, mindenben segítettem neki, és ezzel önállótlanná tettem, ami a kettőnk dolgát illeti. Úgy érzi, már nem kell küzdeni ezért a kapcsolatért, és ha látja, hogy nem vagyok elbűvölve, bedob valami zengzeteset és akkor befogom egy darabig. Azt mondja, szeret. És ennek kéne jelentenie valamit? Az ő szótárában ennek mi az értelme? Nem tudom, mit akar, mit csináljak, és ebbe lassan beleőrülök. Néha úgy gondolom, jobb lenne inkább egyedül, mint vele. Csak rágódok. Becsapom magamat is,… én csak azt szeretném érezni, hogy valaki szeret és húz magához, kötődik hozzám és én is hozzá. De ez az egész nem abba az irányba megy, pedig mehetne. Nem rajtam áll.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
