„Egyszer úgy akart nekivágni a külföldi nyaralásnak, hogy le volt járva az útlevele, utána kellett rohangálnia” – Levélírónk megtalálta a tuti pasit, bár ez sem tökéletes, mert nehezen figyel oda a világ dolgaira, de legalább nem alázza, mint a korábbi versenyző.
Van egy kapcsolatom, ami a jövő héten lép a harmadik évébe. Nem tudom, ki mennyire hisz a sorsszerű dolgoknak, hogy két ember egymásnak lett rendelve, és az ilyesmiben. Most így érzem. A mi kapcsolatunkat szeretem ilyennek tartani. Nem tudom, mi tetszett benne, de mióta először megláttam, tudtam, hogy ő az. Nem akarok nyálas lenni, de én sem hittem el, hogy van ilyen, amíg meg nem történt velem. Ami a dolog kínos része, hogy a volt barátomon keresztül ismertem meg.
Az az illető, akivel előtte jártam, sokáig csak ismerősöm volt. Aztán lett egy randink. A második találkozónkon közölte, hogy „régebben tökre jelentéktelen csajnak gondolt és sokáig átnézett rajtam.” Akkor viccesnek gondoltam, ma már kevésbé. Vele egy elég rossz kapcsolatba mentem bele. Ő olyan volt, akinek a szórakozás csak annyit jelentett, hogy leitta magát. Azon túl, ha én hívtam valahova, az jelentéktelen volt (vagy átgondolás alá esett), ha ő engem, akkor arra kötelező volt ráérnem, vitán felül. Éreztem, hogy nem akar velem lenni, de azt nem tudtam, miért nem szakít akkor velem. Sokáig hittem benne, hogy változik valami – vagy legalább a gondolkodásom, hogy hagyjam ott. Annyit mindenesetre köszönhetek neki, hogy rajta keresztül ismertem meg a jelenlegi páromat, ugyanis legtöbbször ő volt, aki nem ivott, és a sofőr szerepét vállalta. Amikor megkérdeztem, hogy akar-e még valamit tőlem, a képembe hazudott, hogy persze, én vagyok a mindene. Végül (két héten belül) úgy szakított, hogy annyira sem tartott, hogy elém álljon és a szemembe mondja. Amikor a többiek észrevették, hogy már nem látnak mellette egy-egy bulin, akkor jött Ő, kérdezte, hogy állunk? és neki elmondtam. Összejöttem vele, segített mindent elfelejteni. Úgy érzem, kiegészítjük egymást. Sajnos az anyám nem kedveli őt, a kezdetektől, fogalmam sincs, miért, bár egyik pasimat se bírta soha – kicsit mintha enyhülne mostanság. 50km-re lakik tőlünk, de a párom szerint, „így is túl közel”. Persze ő sem tökély, vannak fura dolgai, néha nehezen boldogul ezzel a világgal. Pl. egyszer úgy akart nekivágni a külföldi nyaralásnak, hogy le volt járva az útlevele, utána kellett rohangálnia. Én csinálom az adóbevallását is, egy helyre gyűjtöm a hivatalos papírjait, mert ő elhányja (egyszer a garázsban találtam meg fontos iratokat a szemét között). Azt is én figyelem, mikor melyik biztosítása jár le.
Szóval, a tökéletes társ sem tökéletes, de nem is az a lényeg.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
