Az ötvenes úriembernek felesége és gyerekei vannak, viszont túlságosan szórakoztató ahhoz, hogy ne keltse fel egy 26 éves nő figyelmét, aki egyre jobban ragaszkodik hozzá. Még nem történt köztük semmi komoly, de lassan el kell dönteni: akar-e történni…
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv! Magam sem tudom, mi történik mostanság, csak sodródom az árral, de tanulságos történet lehet mások számára, így gondoltam, megírom. Az elején azzal kezdeném, hogy el lehet ítélni, lehet csúnyábbnál csúnyább szavakat használni rám, de az vesse rám az első követ, akinek minden döntése az ésszerűség határán volt. Rövid történet, mivel még az elején járunk, ha lehet így mondani. Tehát adott egy 26 éves, független, kicsit karrierista, egoista nő, aki élvezi az életet (ez lennék én), és egy ötvenes éveiben járó üzletember.
Kis városban élünk, régóta ismertem, de sosem beszéltünk, mindaddig, míg egy kávézóban egyre többet találkoztunk. Mindkettőnk napi rutinjához tartozott egy adott időben a kávé. Kb. 2 hónap szemezgetés után odaült hozzám. Elkezdtünk beszélgetni. Majd az idő előre haladtával a beszélgetések mindennaposak lettek, közösségi oldalon folytatva. Nem alszunk el úgy, hogy legalább két mondatot ne beszélnénk. Tudom, hogy felesége és gyerekei vannak, de munkájából adódóan keveset van otthon, ingázik két település között. Meglepő módon nagyon jó társaság, rengeteget nevetünk, s ha vele beszélek, mindig feldobja a napom. Nem szoktam érzelmileg kötődni emberekhez, de most úgy érzem, a hatása alá kerültem.
Nem történt közöttünk semmi komoly. Pár estét együtt töltöttünk azóta, de hangsúlyoznám nem feküdtünk le, még ha sokszor szóba is került... Nincs apakomplexusom, és nem a pénze miatt érdekel. Egyszerűen csak jó vele. Egyre komolyabbá kezd válni, ami megijeszt. Egyszerűbb lenne még az elején kiszállni, és hagyni az egészet, de nem tudom megtenni. Igazából nem értem, mi történik, csak sodródom az árral. Közben élem az életem, van egy nagyon jó "barátom" - csak szex és más semmi kapcsolatban. De mégis hiányozna, ha nem lenne az Úriember. Mert tényleg az, és pont ez benne a jó. Törődik velem, nem siet el semmit, de valahol tudom, hogy itt nem csak a szép szavak vannak. Nyilván akar mást is, de mégis úgy teszi, ahogy ez ma nem megszokott. Szerintetek megőrültem? Magamtól is megijedek sokszor. Köszönöm, hogy olvastátok a történetem :)
