„Tudom, viszonylag perverz ez a viszony, de most nem jutott jobb. Ha nyilván lőttek a kapcsolatunknak, akkor elfogadom” - ha a barátnőd igazi drámakirálynő és mindent kifogásol, majd eltűnik, ott valami gond van. Posztolónk úgy véli, akkor sem járna rosszul, ha ennek a kapcsolatnak vége lenne, de akkor sem, ha maradna minden így, ahogy van. Csak azt nem érti, miért játssza el egy 36 éves nő, hogy 18?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az állítólagos barátnőmet 1 hónapja nem láttam. Az utolsó beszélgetésünk (telefonon) az volt, hogy számon kérte, miért nem hívtam őt egy programra. Én meg írtam, hogy küldtem neki meghívót fészen. Biztos látta. Erre azt mondja, látta, csak őt személyes üziben, vagy telefonon illik hívni... És biztos még 200 embernek is elküldtem azt a meghívót, vele együtt. Azt mondtam nem, képzelje el, csak 4 embernek, ebből egy ő volt. Hát, nem hiszi. Na, erre mondtam valami nem szépet és letettem. Két éve vagyunk együtt, és az ilyen kis sz*rságok miatt fog tönkremenni az egész és én már most azt érzem, hogy nem ő kell nekem, hanem én kellek neki.
Rájöttem, hogy ma már egy kapcsolat csak akkor működik, ha drámákra és vitákra van felfűzve. 41 éves vagyok, ő 36. Ebből már ki kellett volna nőnie. Eddig elnéztem. Ez alatt a 2 év alatt ilyesmit már többször eljátszott, és szerintem azt akarja, hogy én járjak utána és tartsam életben a kapcsolatot, udvaroljak neki naponta és az életem csak körülötte forogjon. Minden róla szóljon és ha ezt nem veszem tudomásul, jön a bünti meg a sértődés. Gyakran mondja, hogy hiányzom neki, és engem szeret - ezzel összezavar, mert nem tudom sem elhinni, sem komolyan venni, mert tettekkel ezt nem bizonyítja. Most vagy így hagyom és várok, vagy jövő héten lesz egy esemény, amire megint hívnom kéne. És ha addig nem jelentkezik, az egy fordulópont lesz, mint az is, hogy elhívom-e. Sajnos bele kell menni ezekbe a játékokba. Vagy én nem látok valamit?
Tudom, hogy nincs senkije, elhajtani nincs kedvem, és én szeretném is, ha hagyná. Nem tudom, ennyi évesen miért játssza ezt. De hogy mondjak valamit, ami kérdés is meg lezárás is: jövőhét pénteken lesz egy program, amire illene hívnom. Tudja, hogy lesz, tehát nem játszhatok mellé. Most ha hívom, akkor az is baj, ha nem, az is baj – ez a kettő választás van. Bennem meg büszkeség van. Tudom, viszonylag perverz ez a viszony, de most nem jutott jobb. Ha nyilván lőttek a kapcsolatunknak, akkor elfogadom és nem fog letaglózni a hír. Ez a dolog már érett egy ideje, viszont pasiként szeretném megérteni, miért ő rombolja le, amikor látszólag ragaszkodik hozzám és velem akarna lenni? A legrosszabb: kételyek közt lenni. Ha előbb keres, az is jó, ha utána, az is. Igazából ez az egész már csak rajta múlik.
