„Elsősorban az zavar, hogy az elején nem ezt beszéltük meg, amit meg igen, ahhoz tartottam is magam” – Nem ritka jelenség a párkapcsolatok világában, hogy egy barátság extrákkal-dolog komollyá válik az egyik fél részéről. A helyzet onnantól kínos, ha a másik fél ezt máshogy érezte.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hogyan lehet udvariasan megoldani ezt a helyzetet?
Pár hónappal ezelőtt megismerkedtem egy laza, harmincas nővel. Lefeküdtünk, majd megegyeztünk, hogy semmi komoly nem lesz köztünk, ő is így akarta. Összejárunk, ha kell, párként viselkedünk, elmegyünk kettesben valahová. Addig, amíg jólesik mindkettőnknek. Megbeszéltük, és többször nem esett róla szó, bár egyszer még utólag is megerősítette, hogy egyáltalán nem akar tőlem semmi komolyabbat. Én ezt elfogadtam és elhittem, tartottam magam hozzá. Addig fog ez tartani, amíg ő vagy én meg nem találjuk az ideálist. (Neki fontosabb lenne, mert van egy gyereke. )
Végig abban a tudatban voltam, hogy mellette ismerkedhetek, ha úgy alakul. Igen, lefeküdtem mással is. Tettem ezt abban a hitben, amit megbeszéltünk, és hogy biztos ő is alakítja a maga kapcsolatát. Aztán szombaton jön tőle egy e-mail, hogy rájött, hogy én vagyok az, akit valójában keres. És ő nem ismerkedett mellettem.
Ő azt hitte, együtt vagyunk?
Utána felhívtam, elmondta, hogy ő szeretné komolyabban megpróbálni velem. Abba még ekkor sem avattam be, hogy közben én másokkal is voltam. Mert az új helyzetet felmérve, nem lehetett egy ilyet csak úgy bedobni. Dicsért, hogy rendes vagyok, és jól elvan velem, és el tudná képzelni a folytatást. Ezek után nem éreztem magam túl jól. Szerencsére nem kérdezte meg, hogy én építek-e más kapcsolatot, mert akkor vagy hazudok és boldog lesz, de átverem, vagy elmondom az igazat, amitől a lelkébe taposok. Tehát ott és akkor ezt a helyzetet nem tudtam kezelni, sosem voltam az, aki zsigerből képes hazudni ilyen szitukban.
Elsősorban az zavar, hogy az elején nem ezt beszéltük meg, amit meg igen, ahhoz tartottam is magam. Kötődésem hozzá nem alakult ki. Szeretem, de nem vagyok szerelmes. Szakításról beszélni megint fura, hiszen nem alkottunk egy párt, de ő szakításként fogja majd megélni, annak minden fájdalmával. Vagy arról próbál majd meggyőzni, hogy oké, ő volt aki megszegte a szabályokat, de attól még adhatnánk magunknak egy esélyt... Sok mindenre gondoltam már, talán az összes lehetséges variációt számba vettem.
