Az én történetem rövid, meg nem is annyira érdekes, mintsem bosszantó. Az egyszerűség kedvéért legyen Zsuzsa a nevem. A bátyám sofőr egy logisztikai cégnél, és amikor egyszer meglátogattam, szemezni kezdtem egy targoncás sráccal. Ezt ő is észrevette és kérdezősködni kezdett rólam a bátyámtól. Megadta neki a számom és telefon telefont követett, míg megbeszéltünk egy randit. Meghívott vacsorára.

Disztingvált, normális srácnak tűnt. Miért ne? Ez azért jelentős a számomra, mert eddig még senki nem hívott meg hivatalosan vacsorára (még csak 18 vagyok). Olyan komolyan hangzik az ilyesmi. Eddig csak a filmekben láttam, hogy milyen szép dolog is tud lenni az. Mivel ő is a közelben teljesített szolgálatot, én pedig pont mellette, Lőrincen lakom, gondoltam találkozzunk Kispesten: az mindkettőnknek útba esik. A buszpályaudvaron állok és várom. Egyszer csak megérkezik egy szakadt fehér furgon. A srác kilöki az anyósülés ajtaját és beint, hogy huppanjak mellé. Elindulunk. Utcáról utcára kanyargunk, mígnem megállunk egy sorgarázs előtt. Megkért, hogy pakoljuk ki a garázsát, amit bérel, hogy ne kelljen tovább fizetnie a bérleti díjat. KÉT ÓRÁT TÖKÖLÜNK EZZEL! Mosógép, hat zsák koszos ruha, bicaj, meg mit tudom én, mi nem volt ott. Felszuszakoltuk a furgonra. Jól össze is kentem magam. Mikor végeztünk, én kedvesen megköszöntem a vacsorát, ő még egy darabig meglepetten állt, nem is értette mi a problémám. Elszaladtam. Többet nem találkoztunk.