A nyáron Hajdúszoboszlón voltunk unokatesómékkal (aki egy évvel idősebb nálam, 21) nyaralni. Egész héten arról "álmodtunk" hogy hogyan fogunk bepasizni, akár strandon, akár egy szórakozóhelyen. Esténként mindig a várost jártuk, beültünk koktélozni (ahol kapásból kiszúrtunk magunknak 1-1 helyes pincérfiút), de mivel nem úgy készültünk neki az estének, ahogy azt szerettük volna, így kedvenc koktélunk megivása után inkább hazaindultunk, minthogy léptünk volna annak érdekében, hogy legyen egy jó esténk. Sebaj, hazamegyünk, majd holnap, gondoltunk magunkba. A napunk szokásos strandolással telt, ahol végig arról álmodoztunk, hogy milyen jó lesz az este, megint koktélozás, stb. Azonban aznap más helyre ültünk be, ahol én kapásból kiszúrtam magamnak -ismét- egy helyes pincérfiút, akinek láthatóan én is tetszettem, mivel szemezésünk közben majd elesett a tálcával. Meglepő módon ő jött oda hozzánk felvenni a rendelést, én pedig lányos zavaromban, pedig már 20 elmúltam, csak hebegtem-habogtam, de megértette! Megittuk sörünket, a társaság másik fele már le is lépett, de mi még tesómmal tartottuk a frontot, mert nagyon bejött a srác. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hogyan kellene megcsípni, mígnem eszembe jutott, hogy az általa kiadott blokkra felírom nevem, telefonszámom, és odaadom neki.

Addig simán ment a dolog, hogy a blokkot telefirkáltam, azonban hogyan adjam neki oda??? Mivel igencsak kellett mosdóra is mennem, odahívtam az asztalunkhoz azzal az ürüggyel, hogy a mosdót keressük. Udvariasan elkezdte magyarázni, én pedig félbeszakítottam, mélyen a szemébe néztem, és odanyújtottam neki a cetlit. Láthatóan nagyon meglepődött, körbenézett, és csak ennyit mondott: "tehát a mosdót a recepció után jobbra találjátok". Megköszöntem, és már iszkoltam is el, remegő lábakkal. Lázasan vártam a hívását, egy sms-t, de semmi. Próba szerencse, másnap este ismét oda "vetődtünk", és ismét ő szolgált ki, azonban megköszönte a telefonszámot, és elmondta, hogy sokat gondolkodott mit is tegyen vele?! Elmondtam neki, hogy én szívesen találkoznék vele, másnap úgyis bulizni megyünk, mi az akadálya? Még mindig vártam, és vártam a telefonját, de nem hívott. Már feladtam, és legszívesebben a pokolba kívántam volna az egészet, mert nagyon bejött a srác, de ezek szerint túl alamuszi, és kicsíptük magunkat, elindultunk bulizni. Tesómnak elfogyott a cigije, útközben beugrottunk ezért egy éjjel-nappaliba. Mit ad Isten, ott volt a "lovagom", aki meglepődve rám nézett, és látszott rajta, hogy legszívesebben most azonban eltűnne a föld színéről. Én persze megvártam, nem, nem adom fel. Elkezdtünk beszélgetni, mondta, véget ért a meló mára, de bulizni nem jön, elindult, elköszönt, és otthagyott. Én csak álltam tátott szájjal, nem értettem az egészet, de az biztos, hogy ennél nagyobb pofára esésem nem volt még. Hihetetlen nagyot csalódtam...de hát ebből is tanul az ember...én is tanultam!