Az én történetem kb. 1996-ban kezdődött. Móninak hívnak, egy kis faluban nőttem fel, ahol mindenki mindenkit ismer. A fiatalok részére volt egy klub, oda jártunk le szórakozni, táncolni hétvégéken. 12-13 éves voltam akkor és éppen a klub bejárati ajtaja mellett ültem, és szomorkodtam. Egyszer csak kivágódik az ajtó és belépnek a szomszéd településről a fiatalok. Megpillantok egy nagyon helyes srácot és rögtön tudtam, hogy ez a vég. Ő is körbenéz, megpillant engem, és attól a pillanattól kezdve nem tudtuk levenni egymásról a tekintetünket. Erős nyomozásba kezdtem, hogy ki lehet ő, mert nem ismertem. Kiderítettem, hogy Csabának hívják és 19 éves. Pár perc telt el és ő kért egy lassú számot, majd odajött hozzám és felkért táncolni. Egész este együtt táncoltunk, mindenki minket nézett. Aztán eljött a hajnal és elindultunk haza. A búcsúzásnál ketten állunk a klub előtt, és az összes haver körülöttünk, minket figyeltek. Nagyon ciki volt. És akkor elcsattant az első csók, életem első csókja, ország-világ szeme láttára.

Nagyon szerelmes lettem: igazi tini szerelem. Éjszakákat sírtam át miatta. Alig vártam, hogy valami buli legyen a faluban, mert tudtam, hogy akkor ott lesz és láthatom. Ha szerencsém van, még beszélhetek is vele. Mindketten nagyon félénkek voltunk és egyikünk sem mert kezdeményezni. A haverjai velem gúnyolták, hogy "12". Valahogy mégis, amikor buli volt, mindig egymás társaságában kötöttünk ki. Időközben én felköltöztem a fővárosba, de amikor hazamentem és buli volt, mindig találkoztunk és együtt buliztunk egész éjjel. Egy ilyen ominózus szilveszter alkalmával mikor meglátott (nagyon ritkán jártam haza), elakadt a lélegzete. Közölte, hogy gyönyörűbb vagyok, mint valaha és megkérdezte, hogy mikor leszek nagykorú? 1 év múlva, feleltem én. Mire ő csak annyit mondott: "azt még megvárom". Természetesen nem így lett. A legközelebbi alkalommal szintén egy buli keretében találkoztunk, amikor hazalátogattam. Megtudtam, hogy menyasszonya van. Teljesen kiborultam. Ezen a bulin is beszélgettünk, (ekkor már tudtam a menyasszonyáról). Kérdezgette, hogy megy a sorom, mi a helyzet a pasikkal, stb. Mondtam neki, hogy nincs senkim. Mire ő megkérdezte, hogy van-e, aki tetszik, ismeri-e. Erre csak annyit tudtam felelni, hogy nagyon szerelmes vagyok valakibe, akit csak ő ismer igazán, és épp itt az ideje, hogy elfelejtsem. Nem értette, ezért felfedtem előtte a titkomat, hogy róla van szó, majd sarkon fordultam és elmentem. Azt hittem, hogy belehalok. Még évekkel később sem tudtam kiverni a fejemből, amikor neki már volt egy gyereke, majd kettő és most már három van. A történetem nagy tanulsága, hogy merj kezdeményezni! Mindketten odavoltunk a másikért, mégsem hittük el, hogy ez így van, nem mertünk kezdeményezni. A korkülönbség is soknak tűnt még akkor, de évekkel később már mi az a hat év? Csak nem így kellett volna kivárni.