Bonyolult vagy hétköznapi, gyerekes vagy sem, mindenki döntse el maga. Nekem egyszerre csodálatos és borzasztó. 18 leszek februárban. Volt egy lány az iskolánkban, aki most nyáron ballagott el tőlünk, tehát egy jó másfél évvel idősebb nálam. Mindig nagyon tetszett, de elérhetetlennek tartottam, mivel régóta van barátja, a suli legjobb csaja, és hát ugye idősebb is. Aztán eljött a ballagás, és mikor lejátszódott előttem, hogy talán sosem látom többé, eldöntöttem, hogy írok neki egy levelet (ennek is megvan a maga története, de azzal együtt túl hosszú lenne). Ez elég jól sült el, ugyanis ahhoz képest, hogy még a legelső msn beszélgetésünk alkalmával leszögezte, hogy nem fog szakítani a barátjával, rá két hétre, még a találkozgatások előtt kijelentette, hogy fölkavartam, nem tudja mit érez, de azt gondolja, hogy miután három éve együtt van a pasijával, ad neki még egy esélyt, hátha meg lehet még menteni a kapcsolatukat.

Ezek után sokszor találkoztunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat, majd elutaztam öt napra. Mikor visszajöttem, rögtön elmentünk a barátnőjéhez házibuliba, ahol az együtt alvás során nagyon-nagyon közel került ahhoz, hogy megcsalja a pasiját, és ha én hajlottam volna e felé, meg is tette volna. Utólag nem tudom, vajon jól döntöttem-e. Mindenesetre a következő napokban rajta is egyértelműen látszott, hogy egyre erősödnek benne az érzések. Meg is mondtam neki, hogy én nem akarok korlátokat közöttünk, mire ő azt válaszolta, hogy egyszerűen nem tudja mitévő legyen. Csakhogy kiment egy hétre Horvátországba a barátjával, ahol aztán újra közelebb kerültek egymáshoz... Csak sejtésem van róla, vajon mi történhetett, mert hát erről persze nem beszélgettünk. Ugyanúgy találkozgattunk tovább, egyre jobb viszonyba kerültem a barátnőivel is, akik egytől-egyig ki nem állhatják a barátját, és engem támogatnak. Rajta továbbra is az látszott, hogy nem tudja mit akar. Egyszer ugyanoda mentem bulizni a haverjaimmal, ahova ő a barátjával. Nem mentünk oda egymáshoz, viszont ő kis túlzással szünet nélkül csak engem nézett, miközben a barátja ott ült mellette. Egy héttel ez után elment másfél hétre siófokra a barátnőivel bulizni, de az utolsó itthon töltött napján még találkoztunk. Azt mondta, nagyon rossz kedve van, úgyhogy rövidesen hazament. Kérdeztem mi a baj, de nem akarta elmondani. Másnap vettem észre, hogy az iwiw adatlapján az összes képet levette a barátjáról. Ekkor világos lett számomra, hogy vele van valami hézag. A Balatonon töltött ideje alatt nem tudtunk beszélgetni, mert nem vitt magával töltőt. Közben újra felkerültek a képek... Én nagyon szeretem őt, de nem akartam csak várni és várni ki tudja meddig, így hát elhatároztam, hogy előadom neki, mit szeretnék. Ez végül így is történt, bár más körülmények között akartam a tudtára adni, hogy én mit gondolok. De a lényeg a válasza volt: "figyelj, én lassan négy éve vagyok együtt a barátommal, és kiszerettem belőle, már nem vagyok belé szerelmes. De a vele eltöltött idő alatt nagyon erős kötődés és szeretet alakult ki közöttünk. Te tetszel nekem, nagyon megkedveltelek, és szeretek veled találkozni. Tudom, hogy te többet akarsz a barátságnál, de én ennél többet nem adhatok." Rengeteg gondolat kezdett el kavarogni a fejemben ezek után, de talán a legérdekesebb kérdés az egészben, hogy vajon igazságos dolog, hogy ha valaki tisztességes, és nem fekszik le más barátnőjével, utólag az húzza mégis a rövidebbet? Vajon hol tartanánk most, ha akkor nem az eszemre hallgatok, hanem csakis a vágyaimra?