A lány annyira csapongó volt, hogy a fiú nem tudta kiismerni őt: találkákat mondott le, és egyszer még a nővérét is beajánlotta maga helyett. Történetéből megtudhatjuk, hogy érdemes-e kezdeni olyan fiatal lánnyal, aki még nem tudja, mit is akar, valamint azt, hogy meddig érdemes harcolni egy ilyen lány kegyeiért. Mert nem a korkülönbség, hanem a hozzáállás számít.
A sok történet olvasása után én is úgy döntöttem, megírom a sztorim. Három évvel ezelőtt ismertem meg a lányt egy kressz-tanfolyamon, ő 17 volt, én pedig 23 éves. Nagyon gyönyörű volt és bár a korkülönbség megvolt, mégis kinyomoztam az e-mail címét és írtam neki. A szokásos levélváltások és telefonálgatások után elkezdtünk találkozgatni, majd nagyjából 1 hónapig jártunk is. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy egy hirtelen jött gondolattól véget vetettem a bimbózó kapcsolatnak. Az első hibát itt követtem el, mert bevallom, ma már magam sem tudom miért szakítottam. A tapasztalatlansága zavart egy kicsit és talán türelmetlen is voltam vele a találkozások gyakoriságát illetően, de a szándékaim komolyak voltak.
Mivel továbbra is nagyon szimpatikus volt eldöntöttem, hogy tartom vele a kapcsolatot és reméltem egy idő után biztos be fog érni a dolog és összejövünk. Találkozgattunk, beszéltünk telefonon, smsek és e-maliek oda-vissza, egyszóval igyekeztem folyamatosan tartani vele a kapcsolatot. Névnapra, születésnapra vettünk egymásnak ajándékokat, Ő a találkánkon nemegyszer házi készítésű pizzával fogadott, máskor pedig az apja által készített késkészletekből kaptam tőle. Ezek a gesztusok természetesen nagyon bíztatóak voltak, ezért úgy gondoltam lesz belőlünk valami. Közben elkezdtem más lányokkal is ismerkedni, őszintén szólva azért, mert megismerésünk után másfél évvel is néha hihetetlen hangulatváltozásai voltak. Találkákat mondott le, egyszer még a nővérét is beajánlotta. Az motoszkált bennem, hogy nagyon fiatal, sűrűn nem tudja, hogy mit akar. Valamint tényleg nagyon szép lány, én pedig akarva-akaratlanul óvtam magam tőle. Ez volt a második nagy hiba, amit elkövettem. Voltak kisebb összezörrenések is - általában msn-en, mint személyesen - a kölcsönös féltékenykedés miatt. Ilyenkor ennek az lett a vége, hogy egy ideig megint nem találkoztunk. Szerintem ez a teljesen felesleges féltékenykedés volt a harmadik nagy hiba, amiért csak nem boldogultunk egymással. Időközben elkezdett randizgatni más fiúkkal, de egyikükkel sem alakított ki komoly kapcsolatot. Kezdett komolyodni, igazi bombázóvá érni, én pedig már azt akartam, hogy végre összejöjjünk. Természetesen ezt tudattam is vele, többször is, de soha nem vallottam neki szerelmet. Talán ez volt a negyedik hiba, amit elkövettem. Nem akartam az érzéseimmel frusztrálni, mert így is a reakciókból ítélve néha úgy tűnt, hogy ő abszolút nem tudja, mit akar tőlem. Mondott ő rám mindent, hogy körberajonganak a lányok, és ezért nem tudna bennem megbízni, valamint hogy ő beéri egy átlagos külsejű férfival is, aki mellett biztonságban érezné magát stb... A gyanúsítgatásai szerintem alaptalanok voltak és ezt mondtam is neki. Ha találkoztam is más lánnyal, akkor is csak azért, mert eltűnt hetekre, az sms-eimre nem válaszolt, én pedig próbáltam továbblépni. Az évek során sokszor viselkedett furcsán, de a lényeg, hogy nem volt komoly kapcsolata, nem is pasizott olyan mértékben, mint a többi hasonló korú lány, ezért szinte folyamatosan próbálkoztam nála. Tetszett neki a dolog, hogy nem adom fel. Mondta is párszor, néha nem rajta múlott, hogy összejöjjünk, de mindig közbejött valami probléma. Tavaly a Szilvesztert nálam töltötte, így 2 év után végre valahára azt is elértem, hogy bemutathassam a családomnak. Sajnos azóta nem találkoztunk már, csak egyszer. Még viszonylag gyakran telefonon beszélgettünk + sms és e-mail. Továbbra is meg akartam szerezni és vele akartam lenni, de utólag visszanézve lehet, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy összejöjjünk. Egy éve felvették egy budapesti egyetemre, az első félévben fel is mentem hozzá meglátogatni az albérletében, ott megint megpróbáltam közeledni hozzá és megcsókolni, de elutasította. Azóta tavasszal megismerkedett egy szórakozóhelyen egy nála 9 évvel idősebb férfival. Telefonban elmondta, hogy kétszer már szakított vele, mert állítólag a fiú néha furán viselkedett és nagyon féltékeny volt rám és mindenki másra is. Sajnos azóta adott a hódolójának még egy esélyt és együtt vannak. A nyár során sűrűn tettem kísérletet arra, hogy találkozzak vele. Mindegyik találkakérésemre igent mondott, hogy aztán az utolsó pillanatban mindig más okokra hivatkozva mindet lemondja. Azóta próbálok továbblépni, lassan 2 hónapja van barátnőm, aki mindent megad, amire csak egy férfi vágyhat, szerelmes belém. A gond csak az, hogy még mindig Ő jár a fejemben. Talán majd egyszer adunk egymásnak még egy esélyt...
Az utolsó 100 komment: