"Mikor egymás előtt álltunk, se szia, se semmi, csak megcsókolt!" - kezdődik egy befejezetlen történet, ami annyira friss, hogy jelenleg is zajlik. Ha párunk hirtelen, minden magyarázat nélkül le akar cserélni, nem mindig megy könnyen.
Az én történetem még kétséges, hogy „happy and” lesz! De azért belekezdek! A pasikkal soha nem volt szerencsém, ha tetszett valaki, tuti ő dobott engem, és aki „rendes” volt, nekem nem kellett. Próbálkoztam mindenhol, aztán tanácsolták, tegyem fel magam egy társkereső oldalra. Bejött, mert sorra kaptam az ajánlatokat - ám sajnos nem a nekem megfelelő emberek keresték a társaságomat! Aztán rátaláltam egy helyes, korban hozzám illő fiúra, és csak 45 km választott el minket. Kértem tőle hozzáférést a többi képéhez, hadd lássam több képen is: nem írtam neki, ennyi volt mit tettem! Arra gondoltam, túl jóképű ő hozzám. Rám írt, hogy megismerkedne velem. Több sem kellet nekünk: msn-cím váltás és hosszas, hajnalig tartó beszélgetések következtek…
Kicsit óvatos voltam, a sok engem ért csalódás miatt. De kitartó volt és randit kért tőlem. Kicsit féltem, de igent mondtam (4 nap után). Megbeszéltük, hogy este, ekkor és ekkor, találkozunk egy bevásárlóközpontban. Egész nap izgultam és vártam, hogy eljöjjön az este. Kicsit késésben voltam, de már sms-t kaptam tőle: „nagyon várom már, hogy lássalak”. Beléptem az ajtón és megpillantottam, ahogy jött felém ! Mikor egymás előtt álltunk, se szia, se semmi, csak megcsókolt! Olyan természetesek voltunk, mintha már ezer éve ismernénk egymást! 2 éve már, hogy „együtt vagyunk”, boldogság, meg minden, ami kell! Soha nem volt komolyabb veszekedés vagy ellentét köztünk! Mindent együtt csináltunk, és nem éreztük tehernek a másikat!
De sajnos jött egy nap, amikor Ő elbizonytalanodott!
Nem értettem, hiszen tényleg minden klappolt. Elkeseredtem és kutatni kezdtem magamban a hibákat, hogy történhetett ez, egyik napról a másikra….nem jöttem rá! 2 hónap elteltével rájött, nem tud nélkülem élni! Nem tud mással lenni és teszem hozzá én sem tudok! Félek, ha ez egyszer megtörtént, megtörténhet még egyszer! De a szívem azt diktálta, adjak neki egy esélyt, hiszen tiszta szívből szeretem! Hogy mi lesz, az idő majd eldönti.
