Sziasztok! Lehet, hogy másoknak ez átlagos szitu - nekem fájó pont - mégis örömmel gondolok rá. Van egy nagyon jó barátom, legyen Ricsi, több éve jóban voltunk és tudta, hogy nekem még nem volt szexuális kapcsolatom, mert senkiben nem bíztam annyira. Benne a lehető legjobban megbíztam így megbeszéltük, hogy felmegyek hozzá. Ezt a részét nem szeretném hosszúra nyújtani, mert nem itt van a lényeg. Elmentem hozzá, megtörténtek a dolgok, nagyon aranyos volt :) Utána is tartottuk a kapcsot, és egy idő elteltével meséli, hogy úgy néz ki, összejön egy lánnyal. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem. Amikor ezt olvastam, megrohantam a szobámat és sírtam egész éjszaka - nem tudta, hogy hova tűntem gép elől. Másnap azt mondtam neki, hogy rosszul voltam. Ez volt tavaly októberben. Egy idő után elfelejtettem. De a lényeg most következik.

Nem rég költöztünk, és a mellékágat fel akartuk újítani, így megkértünk egy ismerőst, segítsen. Igen ám, egyszer csak telefonált neki a fiacskája (kisebbik) hogy menjen érte a sulihoz, mert nincs busza. Igen ám, de ez az ismerős (Csaba) kitalálta, hogy menjek én is (neki persze ezzel szándéka volt). Amint odaértünk, beült haverjával a kocsiba (Krisztián). Amikor megláttam, nekem nagyon megtetszett. Aztán jött hozzánk - hozta az apja, még aznap este - amikor is nővéremet meg másik ismerősünket el kellett dobni haza, és Csaba felajánlotta, hogy elviszi őket, ha megyek én is, meg a fia is. Elmentünk, végig hülyéskedtünk. Utána nem láttam két hétig...ő két várossal arrébb dolgozott. Egyszer csak elkezdett valaki hívogatni, sms-t küldött - de ha én hívtam, nem vette fel. Kiderült, hogy Krisz volt az... Letelt a két hét: szinte mindennap itt volt, segített apujának, én meg pont akkor iratkoztam ki egy problémás suliból, és jöttek segíteni...minden napot együtt töltöttünk. November 12.-én felmentem a padlásra, miközben ők lent csinálták a mellékágat, és feljött Krisz is...és elcsattant a nagyon "romantikusnak" mondható (helyszín miatt) első csók. Innentől szinte minden álomszerű volt. Aztán nálunk aludt, ő teljesen velem kezdte a „dolgot”, így nem éreztem magam hülyén. Most kis ugrás: nekem régi álmom volt, hogy szalagavatón táncoljak, Neki pont abban a tanévben volt szalagavatója és a táncpartnere cserbenhagyta, így én táncoltam vele. Végül eljött a nagy NAP...és el is múlt sajnos, nagyon gyorsan. Minden tökéletesen sikerült. Ekkor már két hónapja voltunk együtt. Elmúlt ugye a szalagavató, és jöttek a problémák: többek között eltűnt ...ez alatt azt értem, hogy nem jelentkezett egy ideig. Aztán egyik nap itt volt nálunk, pizzáztunk és furcsálltam, hogy valami baja van. Kinyögte, hogy ő nem bízik bennem...pedig mindent elmondtam neki, MSN-emet is olvasta stb...igaz, iszonyatosan féltékeny volt a barátnőmre is. Aztán ez elcsitult, és jött a február, ezzel együtt a szülinapom is...nappal elmentünk anyu apukájáért, és küldtem neki az sms-t hogy este akkor jön-e?... a válasz: Minek? Mondom: három órát ott tudsz lenni - azért csak a szülinapomról van szó. Aztán át is jött, leült az ágyamra és nézett - szülinapom is annyi volt kb., hogy felköszöntöttek, anyu megajándékozott. Aztán amikor indulóban volt, mondtam neki, hogy jelentkezhetne sűrűbben is. Erre ilyet szól: „Minek? Úgy is megtudod, ha történik velem valami” - ...ja, mondom, köszi szépen. Ezen is összevesztünk: az volt a gond, hogy nem volt köztünk sok kommunikáció. Aztán 3,5 hónap után szakítottunk, de ugyanúgy volt köztünk minden, iszonyatosan szerettük egymást, csak bizalom és kommunikáció nélkül nincs jó kapcsolat...így igen sok vita volt a féltékenysége miatt. Amikor egyik éjjel szakítottunk, a rákövetkezendő nap is itt aludt - annyira nem tudtunk elszakadni egymástól, hogy el is kezdtünk erről beszélni: olyan szinten, hogy 4 órán át zokogtunk. Ezek után ugyanúgy volt köztünk minden, csak elméletben nem voltunk együtt. De ő valahol mégis úgy gondolta, mert végig féltékenykedett és nem egyszer megvádolt, hogy ezzel voltam, meg azzal, és persze a munkahelyén is fűtötték rendesen. Persze, ő volt az, aki elment pókerezni stb...én vagy vele voltam, vagy anyuval, mivel akkoriban műtöttek, így suliba se jártam, néha fel mamához, mert apu tavaly meghalt, így mama egyedül maradt. Lényeg, hogy így telt el a nyár is. Egyre nagyobb vitákkal, ordítozásokkal a végére. Nagyon sokat sírtam, fogadott bátyám néha leoltott, hogy ne legyek már ennyire naiv, de erre mondják, hogy a szerelem vakít. Jött a nyár vége, ekkor már semmi nem volt köztünk, és kitaláltuk, hogy elmegyünk nyaralni. Ha a végére nem jövünk össze, akkor ő eltűnik az életemből (amit én korábban nagyon nem akartam, a viták közben mindig felhozta, de sírva mondtam, hogy nem bírom ki, de mindig bújás és együtt alvás lett a vége). Már nem érdekelt annyira, mert egyszerűen kiábrándultam belőle a sok vádaskodás miatt. Volt, hogy egy nagyon jó barátomat is belekeverte. Lényeg, hogy elmentünk Agárdra, ott is volt egy jó nagy vita. Lényeg, hogy nem jöttünk össze újra, nem akartam bevállalni, pedig valahol a szívem még oda húzott. Így is 8 hónapig gyűrtük egymást, ami felért két évvel, mert szinte nálunk lakott. Ezek után eltűnt. Néha megjelent MSN-en, néha még beszélgettünk, még így is voltak csúnya vitáink. Ebből megtanultam, hogy hiába szerelmes az ember, kívülről is nézni kell a dolgokat, és néha olyat kell tegyünk, ami fáj, de hosszabb távon az lehet a jó. Négy hónap múlva, valami komolyabb kezdődött, egy nagyon jó ismerősöm legjobb barátjával. Méghozzá Ricsi legjobb barátjával, Ödönkével. Nem rég jött ki egy 3 éves kapcsolatból, a csaj miatt. Éjszakákat beszélgettünk, nagyon jól szót értettünk egymással. Taliztunk, összejöttünk. De valahol volt egy megérzésem, hogy vigyázzak, mert a volt nőjét szereti. Nem bíztam a szeretetében, pedig mondta, hogy semmi okom kételkedni benne. Aztán tényleg éreztette, főleg egyik csütörtökön, amikor itt aludt, és el is hittem neki. Igen ám, de szombaton hívott, hogy neki nem megy. Találkoztunk és megbeszéltük - mégis a volt nőjét szereti :) Kisírtam magam, mert beleszerettem, ám utána mosolyogtam egy jót. :) A dolog nagyon megviselt, hiszen az élmény még viszonylag friss. Ehhez jött a rokon halála. Érzelmileg teljesen lezártam magam, és csak a sulikra és a táncra figyelek. Körülbelül ennyi volt. Egy jó tanács: ha fiatal vagy, inkább a tanulásnak szenteld magad - pasizhatsz is, de akkor alaposan nézd meg magad kívülről, és tanulj a hibáidból. Próbálj meg nem vakon lépkedni:):)