Amit most el fogok mesélni, egyszerre lesz furcsa és nevetséges! Azt hiszem, minden valamirevaló sorozatban van egy ilyen epizód. Barátommal Danival öt éve élünk együtt, közös lakásban. Szinte sose veszekedtünk, inkább józanul megbeszéltük a dolgainkat, már-már testvéri volt köztünk a viszony – és itt alakult ki a probléma. Ugyanis a kezdeti lángolást felváltotta a megszokás. Nem volt ez sivatag, inkább amolyan „összeszokott szobanövények az ablakban”-féle kapcsolat. Szerettük egymást, persze, de mindkettőnknek hiányzott valami plusz. Egy este leültünk és kulturáltan megbeszéltük a dolgot. Szakítani egyikünk sem akart, hiszen jól megvoltunk: sőt, már az esküvőnk időpontját és helyszínét is egyeztettük. Mindkettőnk előtt tény, hogy szeretjük egymást. A probléma – nem is probléma ez, inkább nagyvonalúan Jelenség-nek fogom nevezni – ott bújt meg, hogy mindkettőnket vonzott az Izgalom (amihez szerettünk volna hozzájutni, de oly módon, hogy mindig legyen utána hova visszatérni, egy biztonságos fészekbe, ami jelen esetben a közös lakásunkat és biztos kapcsolatunkat jelentette).

Szóval leültünk megbeszélni ezt. Nevetséges volt, ahogy arra vártunk, melyikünk mondja ki először azt, amire mindketten gondoltunk: nyitott kapcsolat. Végül ő tette meg, és már alig vártam, hogy rábólintsak. Az igényünk megvolt rá, de a tervünk nem. Mindketten ráugrottunk a gépre és próbáltunk ismerkedni. Nevetséges volt, ahogy időnként egymástól kérdezgettük, hogy „sikerült már levadásznod valakit?”,… mintha két barátnő, vagy tudom is én, két pasi lennénk, akiket a pletykák vagy a sörözés köt össze. Ez a része elég bizarr, tudom. Mit ad Isten: Danimnak van először kapása és levelezni kezd egy lánnyal. Képcsere, minden. Meg is mutatta nekem, tényleg jól nézett ki. Itt lobbant fel bennem a féltékenység először. Pár nap levelezés után találkoztak. Ő is pécsi volt, ahogy mi is. Amint a randiról Dani hazajött, beszámolt nekem mindenről – csak beszélgettek, és holnap újra találkoznak. Ő megy fel a csajhoz. Időközben nekem is sikerült megismerkednem egy nagyon fiatal, de annál nagyszájúbb sráccal. Telnek-múlnak a hetek és mindketten erősen benne vagyunk egy-egy játékos kapcsolatban. Este aztán mindenről beszámolunk a másiknak. A tiszta játék miatt, a másik két félnek előzőleg vázoltuk a viszonyokat – hogy csak szex, meg közös időtöltés lehet, mert mindketten foglaltak vagyunk.

És itt jön az én hülye női agyam, amit érdemes lenne olajban kisütni és megetetni az elefántokkal: a kis fiatal srác, akivel összejöttem a neten, és köztem erősödni látszott a dolog. Egyre többet gondoltam rá, néha egész napokat nála, a lakásában töltöttem. Dani persze minden este hazajárt és erősen hiányolt. Egyszer emeltebb hangon is veszekedtünk. Közölte, hogy nem ezt beszéltük meg az elején. Erre én dühösen összecsomagoltam néhány cuccomat, majd elvágtattam és a sráchoz költöztem ideiglenesen. Azért voltam mérges, mert számon kért egy olyan dolgot, amiben ő is nyakig benne volt. Már rájöttem azóta, hogy jogtalanul vádoltam. Hogy mi vonzott ebben az új srácban: olyan volt, mint egy zabolátlan, tüzes kiscsikó, nem lehetett mellette unatkozni, talpraesett volt és mindig kitalált valami izgalmas programot.

Hogy szerelmes voltam-e belé? Nem tudom. Azóta nagyon sokat gondolkoztam magamban, többször számvetést tartottam a lelkiismeretemmel: Daninak is, nekem is megvolt a magunk rigolyája. Daninak az volt a legborzasztóbb szokása, hogy liftzenéket, Jean Michel Jarre-t, Vangelis-t meg Kraftwerk-et hallgatott állandóan, amikkel engem vallatni lehet. Nekem ezzel szemben annyi a rossz szokásom, hogy hetente veszek út cipőt, és már nem tudom hova rakni őket, így szegény Danim a legváratlanabb helyeken botlik beléjük. Ám ezek mind lájtos dolgok, tehát nagy drámák nem voltak köztünk. Ha eldobom magamtól, még egy ilyet sehol sem találok.

Hetekig csak MSN-en meg mélben beszélgettünk Danival, és én teljesen összezavarodva éreztem magam. Amikor egyik srác sincs mellettem, csak állok a szoba közepén, vagy az emeleten kóválygok, és hallom, hogy odakint fúj az a metsző szél - az a fajta sunyi szellő, ami egyszer mindenkit megöregít majd. Elrabolja tőlünk az időt, a fiatalságot, a lehetőséget. Az egyik tépelődésemet követően megértettem, hogy nem a fiatal srác az oka, nem akartam én vele új életet kezdeni