2008 áprilisában véget ért a kapcsolatom, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni, mivel nagyon szerettem őt és ráadásul pont abban a hónapban szakítottunk, mikor a születésnapom, a névnapom, a középiskolai ballagásom (amire ő is hivatalos volt) és az érettségim volt. Úgy éreztem nagyon-nagyon sokáig nem töltheti be senki sem a helyét a szívemben, míg azon év augusztusában megismerkedtem egy sráccal. Legyen a neve Ákos. Csak kétszer találkoztunk, nem igazán fogott meg benne semmi. Aztán legközelebb októberben találkoztunk megint. Azt mondta, szeretne elvinni egy étterembe a hétvégén. Én beleegyeztem, miért ne. Aztán másnap kaptam egy nagyon rossz hírt. Meghalt egy volt osztálytársam. Igaz, nem álltunk olyan közel egymáshoz, de nagyon szíven ütött. Felhívtam Ákost, hogy ne haragudjon, de a hétvégi randit lemondom, mert nem vagyok randi-hangulatban. Azt mondta, rendben, nem is firtatta az okát. Ennek örültem. Telt az idő. Már november volt és Ákos nem keresett. Felnéztem az iwiw- adatlapjára és láttam, hogy kapcsolatban - kint volt egy kép egy lányról, akit én is ismertem látásból.

Eléggé felkaptam a vizet és írtam Ákosnak egy levelet, amiben kifejtettem, hogy köszönöm az érdeklődést – jó, hogy szólt, van már más. Ez a dolog eléggé megpiszkálta az egomat. Majd felhívott, hogy szeretne velem találkozni, hogy megmagyarázza. Igazából nem is kellett volna megmagyaráznia semmit, de mivel én még mérges voltam, azt mondtam, hogy köszönöm, ezt illene. Majd elmondta, hogy azt hitte, én akkor lekoptattam és ezért összejött valaki mással. Elmondtam, hogy akkor mi történt. Úgy láttam, megértette. Aztán elkezdtünk találkozgatni egymással (nem történt semmi, mert nem piszkítok bele egy kapcsolatba sem). Csak hülyültünk egész nap. Nagyon szerettem vele lenni. Mellette nem tudtam nem jól érezni magam. Egyik este felkísért, mert valamiért haza kellett mennem. Akkor hívta a barátnője. Azt mondta, kint megvár, ezt elintézi. Én bementem, majd mire kijöttem, láttam, hogy valami nincs rendben. Azt mondta, szakított a barátnőjével. Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de belül annyira nem sajnáltam. Egész este sétálgattunk, majd mikor a kapuhoz kísért, megpuszilta az arcomat és azt mondta: "Én megtettem a kezdőlépést, most te jössz". Annyit mondtam, hogy rendben, még átgondolom :D Azt hiszem, csöppet megijedtem. Másnap megint találkoztunk. Azt mondta, menjek fel hozzá, mert üres a kégli. Azelőtt még nem voltam nála, így sejtettem, mire megy ki a játék. Felmentem és aznap este összejöttünk: ott aludtam nála. De nem feküdtünk le egymással.

Nem vagyok egy könnyűvérű csaj, így egy darabig várni szoktam ezzel. 1 hónapja jártunk mikor vett nekem egy gyűrűt. Csöppet meglepődtem, de persze elfogadtam. Másfél hónapja jártunk, mikor először lefeküdtem vele. Másnap megbeszéltük, hogy bemutatom a legjobb barátaimnak a hétvégén. Aztán délután, mikor lent sétáltam egy barátnőmmel, kaptam tőle egy sms-t: "Legyen vége - magyarázat nincs". Enyhe kifejezés lenne, ha azt írnám, kiborultam. Megkerestem, hogy megmagyarázza, de amikor kinyitotta az ajtót, csak leüvöltötte a fejem és rám csapta. Én persze egész nap bőgtem. Jöttek a tanácsok itthonról, hogy hagyjam a fenébe, nem érdemes sírni. Pár napra bezárkóztam, majd úgy döntöttem, ideje kimozdulni a barátokkal. 2009 januárjában szakítottunk. Ez a hónap és a február volt életem legszörnyűbb 2 hónapja. Január vége felé bebizonyosodott, hogy terhes vagyok. Ezt először csak a 3 legjobb barátnőmmel osztottam meg. Majd elmondtam a nagymamámnak, mert vele mindent megbeszélek. Azt mondta, kérjek segítséget a nagybátyámtól. Nagybátyámat is leültettem és elmondtam neki (persze mindenkit megkértem, hogy véletlenül se szóljanak a szüleimnek) Nagybátyám persze azzal kezdte, hogy mondjam meg, ki az, mert megkeresi és neki annyi. Mondtam neki, hogy semmi szükség rá, mert igaz, hogy megérdemelné, de nem emiatt, mert ugyanúgy felelős vagyok én is. Aztán a másik nagybátyám is be lett avatva, mert neki volt egy jó barátja, aki nőgyógyász. Aztán februárban úgy döntöttem, hogy Ákosnak is joga van tudni, hogy felcsinált, így meg akartam keresni.

De mivel nekem nem vette volna fel a telefont - és nem nyitott volna ajtót - ezért írtam annak a lánynak, akivel előttem járt. Elmondtam neki a sérelmeimet. És milyen jó volt, hogy felkerestem! Mert kiderült, hogy ők akkor nem is szakítottak … mi több, még mindig együtt vannak. Na, akkor aztán tátva maradt a szám. De azt mondta, hogy már egy ideje vele se találkozik, de megpróbál vele egy találkát egyeztetni, hogy betámadjuk. A találka nem jött össze. Mert őt is lekoptatta. Aztán írtam Ákosnak egy levelet, hogy mi is történt, és hogy csak azt akartam, hogy tudjon róla, de ne merészeljen megkeresni, mert nem akarom látni. Majd persze jött az üzenet, hogy találkozzunk, mert ezt meg kell beszélni, és hogy ne merészeljem lehúzni pénzzel, mert neki nem lehet gyereke. Na, ekkor már csak azért is akartam vele találkozni, hogy az arcába nyomjam a papírokat, ami bizonyítja az igazamat.

Mikor találkoztunk, és a kezébe nyomtam, nagyon elfehéredett az arca és remegett a keze. Másnap kellett befeküdnöm a kórházba, mire azt mondta, hogy szeretne bekísérni. Mondtam neki, hogy én nem szeretném és egyébként is, ha bejönne a nagybátyám is, csak beverné a képét, mert hogy ő visz be kocsival. Azt mondta, akkor is be akar jönni és nem érdekli a nagybátyám. Hát, mondom, tégy amit akarsz. Másnap nagybátyám bevitt engem és 2 barátnőmet. Elmondtam a lányoknak, hogy ő is be szeretne jönni, de gondolom, úgy sem fog. Mikor közelítettünk a kapuhoz, észre vettem, hogy ott áll. Nagyon meglepődtem. Bejött velünk, és ő is ott volt egész estig, mert hogy várnunk kellett 5 órát (magyar egészségügy :S ). Mikor haza kellett menniük, olyan volt az arca, mint egy kölyökkutyának, akit jól megszidtak. Azt mondta, hogy holnap is bejön hozzám. Így volt. Hozott nekem enni és innivalót, sőt még egy dvd-lejátszót is. Mondtam neki, hogy a dvd felesleges volt, mert 1 óra múlva kiengednek. Aztán leült mellém. Megfogta a kezem. Simogatta és mosolygott rám. Láttam az arcán azt a mérhetetlen fájdalmat, amit érzett. Nagyon meglepődtem, és úgy éreztem, talán mégis van szíve. Mikor kijöttem, még vissza kellett járnom röntgenre, számos alkalommal. Ő mindig hívogatott, hogy hogy vagyok, és segítsen-e valamiben, bekísérjen-e a röntgenre, meg hasonlók. Aztán megint elkezdtünk beszélgetni, találkozgatni. Egyik este felhívott, hogy menjek már át hozzá. Nagyon FONTOS. Hűha, mondom, mi lehet ilyen fontos. Átmentem és csak annyit mondott, hogy unatkozik és ezért hívott át. Meg azért, hogy elmondja, jelenleg nem tudja kifizetni a műtéti költségeket. Ezen nagyon meglepődtem, mert egy szóval sem mondtam, hogy neki is hozzá kéne járulnia. Ezek után kialakult egy furcsa kapcsolat közöttünk, barátok voltunk és szeretők is egyben. Mindent megosztottunk egymással. Szinte minden nap találkoztunk. Nagyon jól elvoltunk. Sokszor nálunk aludt. Anyám is megbékélt vele (időközben neki elmondtam, hogy mi történt). Neki nem igazán voltak barátai, az is lehet, hogy csak engem tartott annak. Mivel ez nem volt párkapcsolat, így mindketten szabadon ismerkedtünk. Sőt, be is számoltunk egymásnak az ismerkedésekről. 2009 májusában megismerkedett egy lánnyal, akiért nagyon odavolt. Hát mondom, akkor ennek a dolognak annyi. Ő talált valakit. Már jártak a lánnyal, amikor mi ketten leutaztunk a rokonaimhoz. Ott történtek dolgok, ezért úgy gondoltam, mégsem olyan nagy a l'amour a lánykával - mivel nem is én kezdtem ki vele, hanem ő velem. Majd a lány dobta őt. Ákos kicsit kiborult. Azt hiszem, nem szokott hozzá, hogy őt dobják, mivel elég nagy hatással volt a nőkre. Engem is ezzel hálózott be teljesen. Valami volt benne, ami miatt, ha össze is vesztetek, te mentél rögtön bocsánatot kérni, pedig tán nem is te voltál a hibás. Én is teljesen a rabja lettem. A gyomrom mindig görcsbe ugrott, mikor hívott. Azt hiszem még mindig szerelmes voltam belé. Egyszer rá is kérdeztem, hogy ő érez-e valamit irántam, csak úgy kíváncsiságból. Azt mondta, hogy nem kezdene velem megint kapcsolatot. Ez fájt, de hát nem tehettem semmit.

Belenyugodtam abba, ami volt. Majd bemutattam egyik legjobb barátnőmnek, aki akkor kapta meg ezt a státuszt. Mert akkor kezdtünk el megint találkozgatni. A barátnőm, aki legyen Linda, még járt valakivel. Aztán legyen annyi elég, hogy Linda összejött Ákossal. Ákos nagyon beleszeretett Lindába. Lindát mai napig nem értem, hogy tudott vele összejönni, mikor tudta, hogy mennyi minden köt Ákoshoz. Én személy szerint sose tudnék összejönni egy barátnőm exével. Mivel szerettem Lindát és Ákost is, ezért elfogadtam a helyzetet. Mikor összejöttek, július eleje volt és azóta is együtt vannak. Nagyon rossz volt mindig ölelkezni és csókolózni látni őket, de mivel mindenhova együtt jártunk, meg még 1-2 emberrel, így elkerülhetetlen volt a látvány. Viszont én időközben kiismertem Ákost és rájöttem, mennyire szörnyű ember is valójában. Ákos teljesen kikészíti a barátnőmet.

Már párszor úgy döntöttek, hogy szakítanak, de aztán mindig kibékültek. Nem is értem a barátnőmet, hogy tudja elviselni, hogy Ákos állandóan megalázza. Ákos az a típus, aki úgy bánik a barátnőjével, mint egy kutyával. Uralkodik felette, csak a maga érdekeit tartja szem előtt, úgy gondolja, hogy mindig neki van igaza és ezt a másikra erőlteti - mivel a barátnőm iszonyatosan befolyásolható és naiv, mindig azt hiszi, hogy Ákosnak igaza van és kibékül vele. Ákos úgy bánik Lindával, mintha a rabszolgája lenne. Pár hete Ákos nagyon megbántott, mert olyanokat mondott Lindának, amikből úgy tűnt, hogy nem is kedvel, sőt, egyenesen mintha azt szeretné, hogy többet ne is beszéljek Lindával. Így most jutottam el odáig, hogy soha többet nem akarom látni. Sőt elérte, hogy a barátnőmre is haragudjam, mert elültetett egy bogarat a fülében. Nem tudom, barátnőm mikor tér észhez, de remélem mihamarabb, mert ha sokáig bedől még neki, Ákos annyira le fogja amortizálni lelkileg, hogy nehezen fog belőle felépülni. Annak örülök, hogy nekem sikerült kitérnem Ákos delejes ereje elől. Már nem tud rám hatni. Már csak barátnőmet féltem. Talán egy gyilkostól nem félteném jobban, mint Ákostól. Még annyit, hogy megértem a lányt az abortusszal kapcsolatban, mert én is százszor átrágtam a dolgot, de arra jutottam, hogy erre most képtelen lennék. Nem tudok még felnevelni egy gyereket. Másnak meg képtelen lennék odaadni. Én sem tudtam azóta feldolgozni, és nem is fogom később sem. Sokszor álmodom vele és olyankor mindig sírva kelek fel. Ákosról meg annyit, hogy tudom, hogy hülye voltam, hogy hittem neki és bedőltem. Ráadásul egyszer még újra össze akartam vele jönni, úgy hogy előtte velem csalta a barátnőjét. Ezt számtalanszor megtette más nőkkel is. Mindig én osztogattam a barátnőimnek a tanácsokat és én is ugyanazokat a hibákat követtem el. Mivel nagyon hosszú lett a történet, így abbahagyom. Örülök, hogy elolvastátok egy nehezen összeforrt szívű, 20 éves lány történetét és várom a véleményeket.