Kissé túlsúlyba kerültek a szomorkás posztok, ezért most következzen egy könnyed móka. Egy fiú és egy lány az ötödik randi után úgy dönt, hogy végre egymáséi lesznek. Mindketten izgatottan toporognak a vágy küszöbén, de amikor komolyabban nekilátnak, rájuk nyit az alattuk lakó nagyi.
Az én történetem 1 poénos, amit végülis SMS-ben is elküldhetnék, de felhizlalom részletekkel egy tisztességes poszt méretére. Van egy olyan nézetem, miszerint 1-2 hónapig nem lépek a tettek mezejére (szex) még csók is csak arcra. Majd ha mindketten annyira kívánjuk egymást, hogy majd’ megőrülünk, akkor szépen megteremtjük a lehetőségeket és hajrá. Úgy érzem, meg kell adni a módját. Nem beszélve arról, hogy tőlem bármilyen helyes lehet a pasi, de ha nem ismerem a lelkét, a gondolatait, és a személyét úgy egészében, akkor képtelen vagyok vele lefeküdni, akármilyen jól is néz ki.
Van egy barátom, Balázs, akinek a nagyanyja évek óta egyre gyengébb és néha elesik, meg nehezen gondoskodik magáról. Balázs apja, annak idején szólt a fiának, hogy költözzön már a nagyi fölé, ahol egy tök szuper lakás van – még évekkel ezelőtt lebontották a padlást és felhúztak egy lakóteret oda. Biztonságos hely volt, mert a nagyi nehezen mászott fel oda, a rossz lába miatt – Balázs azt mondta, hogy fél éve nem ment fel. Az ötödik randin felajánlotta, hogy „szívesen vendégül látna” ott. Mivel nagylány vagyok, tudtam mit jelent. Balázs nagyon tetszett, és nekem sem volt ellenvetésem.
Amikor felmentünk, Balázs nagyon kitett magáért: vett kaszinótojást, gyertya égett az asztalon, rózsák, minden. Mivel a nagyi este nyolckor már bezárkózik, nem mutathatott be neki, sőt, olyan óvatos volt, hogy nem is szólt neki az egészről. A vacsora után elcsattant az első csók és minden tökéletes volt. A fürdőszobában mécsesekkel rakta körbe a sarokkádat, a fürdőhab majd’ kicsordult: levetkőztünk és beleültünk a habokba. Már a kádban egymásnak estünk, végül kiszálltunk és meg sem álltunk a hálószobáig. Nagyban témázunk, amikor egyszer csak nyílik az ajtó.
Éppen lovagoltam Balázson, jobbkor be sem nyithatott volna a nagyi – látott mindent. Mindketten magunkra kaptuk a takarót, Balázs rettenetesen káromkodni kezdett. Az öregasszony gyorsan ki is fordult onnan. Aztán az ajtó mögül halljuk: „Csak azért jöttem fel, mert hangos a TV! De már megyek is.” Később nevettünk az egészen. Hogy Balázsom miért nem zárta be az ajtót? A: elfelejtette. B: nem számított rá, hogy látogatót kap és a nagyi felmerészkedik. Balázs napokkal utána mesélte, hogy a nagyi másnap szívesen meghívott volna kávéra, de már elmentem onnan. Balázs azóta előre bejelenti, ha felmegyünk a felső lakásba.
