Sziasztok! Egy érdekes történetet szeretnék megosztani veletek. A dolgot azóta sem tudom hova tenni, ezért gondoltam, hogy beküldöm nektek. Még tavaly megismerkedtem egy sráccal: közös ismerősünk hozott össze minket, noha tudtán kívül. Van egy nagyon jó fej kollégám (V.) , aki már negyven éves, de még mindig az éjszakai élet és a bulik nagy rajongója. Családja nincs, se felesége, így bőven rendelkezik szabadidővel. Egyik este lementünk egy koncertre, egy pinceklubba, ahova hívta az egyik barátját is, Sz-t. Nyolcra beszéltük meg a találkozót, mert a koncert 9-kor kezdődött, ehhez képest a srác beesett tízkor.

Sz. alacsony, szétcsúszott arcú fiú volt, nagyon halkan beszélt, és a tekintete valahogy mindig egy pontra fixált, általában az ember háta mögé vagy a feje fölé. Leültünk beszélgetni, amikor V. közli, hogy lassan mennie kell, mert ma estére egy lakásavató bulira is hivatalos, ami már jó ideje elkezdődött. Elbúcsúzott és otthagyott minket Sz-el. Hamar kialakult az összhang, pedig eleinte kifejezetten ellenségesnek és magának valónak tűnt. Az igazság nem ez volt. Egy nagyon érzékeny és aranyos fiút ismertem meg. Időközben elkezdődött egy másik koncert, mi pedig leléptünk. Telefonszámot cseréltünk. Pár nap múlva felhívott, hogy nincs-e kedvem egy koncertre vele tartani, szintén ugyanoda. Összejöttünk. Járni kezdtünk és nagyon rendben volt minden. Különösen az ágyban! : ) Sz. egy étteremben szakács volt és hobbiként szaxofonozni tanult. Érdekes lelke volt. Aztán kiterítette a lapjait. Elmondta, hogy 5 éve van egy barátnője. Nem akar nekem tovább hazudni. Összetörtem. Egy alkalommal, valami szabadtéri rendezvényen, be is mutatta nekem – azt mondta neki, hogy a kolléganője vagyok. Hát, az a csaj! Egy nagydarab, nagyfejű, zsíros tehén volt, aki állandóan vigyorgott és hangosan beszélt, röhögött. Eközben úgy kezelte Sz-t, mint valami tartozékot. Ahogy beszélgettem vele, az a benyomásom alakult ki, hogy a nő alaposan megjátssza magát és az sem igaz, amit kérdez. Számon kértem Sz.-t: mondja, hogy ez a nő csak egy vicc! Azt mondta, hogy nem – ugyanis neki egy olyan nőre van szüksége, aki neveli és irányítja, megszabja a szabadságát, határokat teremt neki, és rövid pórázon tartja – meg is kapta, a barátait mind elvesztette, hogy egy hangos, ellenszenves kövér disznónak, egy igazi banyának szentelje magát. Igen, már bizonyára kitaláltátok, hogy anyakomplexus van a háttérben – az anyja annak idején nem foglalkozott vele. Ezt tudom, és ez a tény előtte is világos volt. Akkor is fájt látnom, hogy egy ilyen értékes ember a vesztébe rohan. Hamarosan el fogja venni feleségül, mint mondta: "A szüleim örülnek a kemény asszonynak." Lehet, de én nem örültem. Elváltak útjaink. Ha neki erre van szüksége, akkor nincs mit hozzáfűznöm. Most tényleg nem a „savanyú a szőlő” – esete áll fenn, mert valóban szerettem, érdekelt az élete, a jövője és nem is bántam volna, ha egy normális csajjal köti össze az életét. Nem pedig azzal, amit választott. Érdekes jelenség. Biztos van ilyen mazochista nőben is. Üdv: Hajni.