„Először meglocsolt "virtuálisan", de cserébe azt kérte, hogy feküdjek le vele.” Nem szoktunk nyúlfarknyi posztokat kirakni, de ezúttal kivételt teszünk. Ugyanis a következő adag egy kétségbeesett segélykérés: már csak a következő találkozó választja el az ágytól a két felet… igen ám, de a srác egyszerűen eltűnt! Ez azért érdekes, mert ő kezdeményezte az egészet. Hova tűnnek néha a pasik?
Egy nap megismerkedtem egy nagyon helyes sráccal. Leveleztünk. Először meglocsolt "virtuálisan" (magyarán szólva) de cserébe azt kérte, hogy feküdjek le vele, persze én erre csak annyit mondtam, hogy „majd a születésnapomon”. Nem telt el másfél nap, találkoztunk Pesten: elmentünk császkálni. Két vonatot is lekéstem miatta, annyira jól éreztük magunkat. Megvárta, míg a vonatom elindult Győrbe – mert, hogy koleszes vagyok. A srác elkérte a számom, hogy majd felhív a héten.
Egész héten róla áradoztam a koleszben a szobatársaimnak, a barátnőimnek. És elkiabáltam, hogy szeretnék folytatást. Azonban hiába várom a srác hívását, semmi - írtam neki oda, ahol megismerkedtünk, de pár napon belül törölte magát az oldalról. Mikor láttam, hogy törölte magát, olyan üres lettem, mintha... elment volna közülünk. Nagyon hiányzik, ami azért fura, mert nem szoktak az emberek ilyen rövid ismeretség után megszeretni valakit, de nekem sikerült. Szeretem és remélem, hogy elolvassa ezt a bejegyzést. Persze, nem írtam le mindent. Hiszen nekem is szükségem van az emlékekre. Ezzel csak erőt szeretnék adni az olyan lányoknak, akik elvesztették azt, aki nagyon közel állt a szívükhöz! Kitartás lányok!
