„Szia! Megkaptam az üzeneted. És a kérdésedre válaszolva, azért nem hívtalak fel, mert nem mertelek” - a csaj, egy találkozót követően, hiába várja, hogy a kiszemelt pasi végre felhívja, neki kell az első lépést megtennie. De vajon illik manapság egy nőnek kezdeményeznie? Mégis meddig várjon, ítéletnapig? Most kiderül, hogy néha magunkhoz kell ragadni a kormányrudat, mert a végén még rossz irányba fordul a hajó.
Sziasztok! Most elmesélem, mennyire tud hülye lenni egy lány. Rólam van szó :) Egy barátnőm bemutatott az egyik kollégájának egy buliban. Ő nagyon megtetszett nekem - akkor még nem tudtam, hogy ez a másik irányból is igaz volt. Telefonszámot cseréltünk, majd a srác (Tamás) azt mondta, hogy sajnos mennie kell, mert fáradt. Mondom neki, akkor igyon egy kávét. Azt felelte, hogy este soha, mert akkor nem tud aludni pedig holnap sok dolga lesz és frissnek kell lennie. Jól van... elbúcsúztunk. Hazafele tartva folyton azon kaptam magam, hogy állandóan ő jár a fejemben. Vajon mikor fog felhívni? Nem ment ki a fejemből sokáig, mint a benzingőz.
Nagyon szerettem volna újból látni. Vagy legalább egy igent vagy nemet. Három napot vártam, majd rákerestem a nevére a neten. Megtaláltam egy közösségi oldalon a blogját. Bekommenteltem neki, hogy "Miért nem hívsz föl?" + utána a saját nevem. Tudom, hogy erőszakos megoldás, de nem fogjátok ezt gondolni, ha megismeritek a folytatást. Még aznap délután csörög a telefonom. Ő az: "Szia, megkaptam az üzeneted. És a kérdésedre válaszolva, azért nem hívtalak fel, mert nem mertelek" Mi van?! Ilyen mamlasz lennél? - gondoltam. Jól esett, hogy nem azért nem hívott, mert le akar rázni. Zavarban voltam, mert ilyennel még nem találkoztam. Aztán, hogy bátorítsam, azt javasoltam Tamásnak, hogy találkozzunk másnap délután. Így is lett. Aztán magamba néztem: rájöttem, hogy én sem mertem felhívni őt, pedig manapság a csajok is felcsörgethetik a pasit, ha úgy látják jónak. Inkább vártam. Inkább írtam neki - persze hívhattam is volna. Talán úgy gondoltam tudat alatt, hogy az már tolakodás? Nagyon tetszett Tamás. Valahogy meg akartam szerezni. Rámenős voltam? Meddig kellett volna várnom arra, hogy hívjon? Ezt nem mertem megkérdezni tőle azóta sem. Vajon ha én nem lépek, meddig várt volna? A lényeg, hogy összejöttünk és jelenleg is együtt vagyunk. Ha nem lépek felé, akkor annyi az egésznek, és egy nagyon jó pasit szalasztok el.... ő pedig egy nagyon jó nőt :) Lehet, hogy felhívott volna a negyedik napon és fölöslegesen pánikoltam? Ez akkor is jó kérdés: ki és mikor kezdeményezhet, egy elindult megismerkedést követően?
