A lányt egy vicces félreértés hozza össze egy pasival, de mint tudjuk, a komédiában született kapcsolatok valamiért nem túl hosszú életűek. A biliárd legalább annyira divat manapság, mint a póker, főhősnőnk is a kezébe kapja a dákót és célra tart… mint ahogy a háta mögött is célra tartanak. Most megtudhatod, hogy a biliárd igenis szexi sport.
Sziasztok! Egyik este elmentünk biliárdozni. Elég sokan voltunk, de ez a csapat igen laza, ugyanis néhány tagról hónapokig nem is hallani, az egyik srácot pedig összesen kétszer láttam. Szóval nem voltak szorosak a szálak, inkább csak az jött, akinek abban az időben nagyon nem volt mit csinálnia. Az egyik csaj tartotta össze a bandát és körlevelet küldve, mindenkit a helyszínre csődített. Az egyik sráccal (L.-el) sokat beszélgettem, de inkább felszínes témákról, a másik sráccal, R.-el pedig még annyit se. A történetben R. lesz a rossz arc - azt tudtam róla, hogy nagyon tetszem neki, de nekem mégsem adott esélyt, hogy megismerjem, mert mindig csak messziről figyelt és mosolygott rám. L. egy kedves, halk szavú fiú volt, aki szintén tetszett és becsültem benne, hogy próbálkozik. Már régóta tetszett, de nem tettem irányába lépéseket. Mindig csak beszélgettünk, sosem mentük tovább. Ő nem kérdezte, hogy van-e valakim, ahogy én sem tőle.
L-től nem, de egy haverjától igen, és tőle tudom, hogy free volt. R. nagyszájú, de nem a hangos fajtából, inkább az a típus, aki elindítja a pletykát és örül, ha az tisztességesen körbejár. Nem kedveltem túlságosan, de nem is utáltam: közönyös voltam felé. Akkor történt az atrocitás, amikor éppen nem számítottam rá: éppen a dákót markolva, lövéshez készülődve behajoltam. El kell mondjam, nagyon amatőr játékosok vagyunk mind. Nem hajoltam rá teljesen a biliárdasztalra, csak enyhén. Ekkor hirtelen egy alaposat ráhúznak a fenekemre. Akkorát ugrok, hogy a dákó kiesik a kezemből az asztalra. Hátranézek és L. áll mögöttem. Reflexből kiáltok rá, hogy: „meg vagy húzatva, normális vagy??” Egy darabig azon tűnődtem, hogy elmarkolom az elejtett dákót, és fejbe vágom vele. De L. legalább annyira meg van lepve, mint én: ártatlanul azt mondja, hogy nem ő volt, hanem R. aki tőlünk valamivel távolabb áll, és ha lehet, még ártatlanabbul néz ránk. Nem tudtam, mit gondoljak, inkább abbahagytam a játékot és leültem pihenni. Szégyelltem magam. Össze voltam zavarodva. L. végig a sarkamban volt, és arról győzködött, hogy higgyem el, nem ő volt a merénylő, hanem R. Hittem neki, hiszen miért győzködne ennyire, ha nem volna igaz. Meg azért tudtam én, hogy ő nem az a típus. Persze, hogy R. volt a merénylő. Első felindulásomban persze hogy arra gyanakodok, aki ott áll.
Végre volt valami kevésbé felszínes témánk L-el, ami közelebb hozott minket!! De milyen apropóból, kérdem én?? Igen, összejöttünk végre. De a fordulat csak most következik: három alkalom után, felajánlotta, hogy hagyjuk abba – most egy lány ilyenkor mire gondol: ti mire gondolnátok a helyemben? Igen, arra, hogy rossz vagyok az ágyban, pedig nem vagyok, ezt biztosan tudom. Szétmentünk. Legközelebb egy barátnőmmel láttam őt együtt. Szerintem L. nem tudja, mit akar, (még 19 éves) száll virágról-virágra… de ez jobban fájt, mint amikor R. megcsapott.
