A tegnap közölt írásról jutott eszembe az én történetem, úgyhogy íme. Még az év elején ismerkedtem meg egy nagyon érdekes lelki attitűddel megáldott lánnyal. Tényleg nem elmarasztalásból írok róla, vagy bosszúból, inkább csak azért, hogy tudjátok, ilyen is van – egyik barátom szerint „igazából az összes nő ilyen, csak elnyomják magukban, hogy valaki szóba álljon velük.” A lányt A.-nak fogom nevezni. Szóval én nem vagyok egy olyan alkat, aki este szórakozni jár, szívesebben alszom inkább, meg amúgy is hamar elfáradok, és a piát sem bírom (nem is szeretem, csak a bort). Az egyik este egy csomó volt osztálytársam kitalálta, hogy találkozzunk késő délután, ami erősen estébe csúszott… Menjünk el valahova. Jól van, egyszer kibírom. Egy nagyon hangulatos helyen találkoztunk. Én érkeztem elsőnek, hely nem volt foglalva, így gyorsan leültem egy kis asztalhoz (az jutott) és vártam.

Amikor megérkeznek a többiek, összelejmoltunk néhány széket és úgy körülültük az apró asztalt, mintha tábortűz lenne. Az egyik sráccal érkezett A. mivel mellettem volt még egy hely, oda ült, két srácnak így is állnia kellett. Hiába, a péntek este ilyen, mindenhol doszt tele van minden. Elkezdtünk beszélgetni. Már gyanús volt, hogy a csaj alig várta, hogy megszólítsa valaki, mert azonnal elkezdett dőlni belőle a szó, elmondta, hogy a srác nem a barátja, csak a haverja, és meghívta ide. Egyébként nagyon dekoratív hölgyről volt szó: magas, ízléses ruhákat hordott, az arca meg smink nélkül is szép volt. Elszabadult az este. Hajnali háromkor értem haza. Lefeküdtem. Reggel zsongó fejjel észrevettem, hogy a gatyámban van egy papír. Pedig már éppen bevágtam volna szennyesbe. A csaj telefonszáma volt. Délután fel is hívtam. Találkoztunk párszor és szépen összejöttünk. Gyakran jött fel hozzám, és ami a szexet illeti… valahogy megjátszotta magát: nem is tudom leírni. Mintha alakított volna valakit/valamit. Nem volt rossz, csak furcsa. Valahogy megéreztem, hogy nem stimmel valami, mert egyszer kerekperec bejelentette, hogy tudja, hogy nem én vagyok a nagy Ő-je és lehetőleg ne is szeressek belé. Én szerintem a csaj meglehetősen perverz volt… mármint érzelmileg, mert nem tudta, mit akar. Egyszer elsírta magát, hogy ő csak boldog akar lenni és nézzem meg, hogy XY mennyire boldog a párjával, máskor meg nem veszi fel a telefont… Néha túl sokat fecsegett a semmiről, de amikor én beszéltem hozzá, látom, hogy nem figyel, gondolatban valahol messze jár. Persze én már az elejétől fogva tudtam, hogy nem lesz hosszú életű a dolog. Nem is lett: egyik este, úgy tíz óra fele, jön az sms tőle: „ne haragudj, ne találkozzunk többet, A”. Na, mondom, ez már csak idő kérdése volt. Valahogy úgy éreztem, hogy A. azt szeretné, ha szenvednék amiatt, hogy ilyen bizonytalanságban tart. Csak nem az a fajta fiú voltam… Szerintetek mi volt a csaj célja, ha nem a sanyargatás? Mert ha velem megcsinálta, másokkal is meg fogja.