"Felállt a hátamon a szőr, ahogy visszagondoltam, hogyan részletezte az anyja hamvasztását pár hónappal korábban" - Levélírónk büszke szingli és cseppet sem zavarja a biológiai óra ketyegése: megismeri Mr. Bean-t, aki kezdetben egy szeretetreméltó komikus, de utána már csak mezei pszichopata, aki betör a lányhoz és az sem igaz, amit kérdez. A srác egyik alkalommal akkorát hazudik, hogy az önmagát beteljesítő jóslattá válik és a komédia tragédiába fordul. A lány a srác haverjától értesül, hogy miket pletykál róla a háta mögött, ok nélkül. Most megtudhatod, hogy ha az elején figyelsz a jelekre, passzolhatod a deviáns egyedeket.
Sziasztok! A történetem nem túl nagy durranás, már ami a következményeket illeti, nem volt nagy ajtócsapkodás, nem voltam szerelmes, de megdöbbentően sokat tanultam a férfilélekről. Gondoltam, megosztom veletek is, mert itt általában "őrült szerelmes voltam, kövezzetek meg" -típusú történeteket olvasok, ahol az elbeszélő is beismeri, hogy ő (is) hülye volt, már a legelejétől. Egy pesti szórakozóhelyen voltam két barátommal, amikor megismertem Mr. Bean-t. Valószínűleg semmi nem történt volna, ha a barátnője nem épp ott borítja ki a bilit. Álltunk a pultnál, épp csak a mosolyig jutottunk, amikor odajött a csaj és iszonyat hisztit levágott (nem, nem kiabált, de olyan igazi féltékeny, hisztis p*csa volt, aki védi a hímjét mindenáron).
Nem lehetett nem sajnálni Mr. Beant, aki ahhoz képest elég higgadtan viselkedett, bizonygatta, hogy ő nem kúrt félre és nagyon előzékenyen kikísérte a lányt egy taxihoz, meg tán haza is, amikor az végre menni készült. Hangsúlyozom, jóérzésű ember hagyta volna hazamenni busszal, de Bean nem neheztelt annyira. Bean kábé egy órával később megint lent volt és beszédbe elegyedtünk. Nem volt túl emlékezetes fickó, de határozottan volt humora és a haverjai is jó fejek voltak, szóval összességében jó volt róla a benyomásom. Elkezdtünk találkozgatni.
A történethez hozzátartozik, hogy nem élek itthon, de sokat látogatok haza, ezért van Pesten egy kis albérletem. Azon kívül boldog szingli vagyok és egyáltalán nem remegek a vágytól, hogy ennek mindenáron véget vessek. Ha valaki igazán komoly előkerül, az jó, de nem görcsölök rá minden jelöltre, hogy akkor most ez lesz gyermekeim apja, csak mert 30 fölött akkor most már mielőbb be kell teljesíteni a szülői programot. Túl sok barátomat láttam elvenni/hozzámenni az éppen aktuálishoz, csak mert "féltek, hogy késő lesz a gyerekhez", vagy mert erőszakoskodtak a szülők, csak úgy "finoman".
Szóval Bean-nel találkoztunk, valahányszor itthon voltam, a szex rendben volt, az érdeklődés épp csak annyira eltérő, hogy legyen miről beszélgetni. Sokat volt a barátaival, de normális férfi nem nő hozzá a barátnőjéhez - és fordítva is így van. Egyik hétvégén, mikor hazajöttem, nem vette fel a telefont, pedig programot is terveztünk. Furcsállottam, de összesen 5x hívtam 3 nap alatt, aztán visszautaztam. Jött is hétfőn a bocsánatkérő hívás, hogy meg kell értenem, mert meghalt az anyukája. Persze, ez rettenetes, dehogy haragszom. Azért ő még sokáig magyarázkodott és részletezte a hamvasztást, a szertartást, a temetést, stb. Rémesen éreztem magam.Pár hónappal később egy hosszú hétvégén szintén itthon voltam, de akkor nem találkoztunk, mert elutazott vidékre családi ügyben. Még a reptéren voltam, amikor jött a hívás, hogy járt nálam valamiért (???) és valószínűleg ott felejtette a telefonját, úgyhogy ha hazamegyek kapcsoljam ki, hogy ne zavarjon egész hétvégén. Furcsállottam, hogy mit keresett nálam, amikor nem voltam itthon 2 hétig. Volt ugyan kulcsa arra az esetre, ha valamit el kell nekem intézni, órát leolvasni, ilyenek, de tudtommal soha nem ment úgy oda, hogy nem én kértem. Na, ebben tévedtem.
Már épp kezdtem gondolkodni, hogy ennek jobb lesz véget vetni, mert ez az ember kicsit furcsa. Tudom, senkit nem érdekel a privacy, de úgy gondoltam, azért a lakásom az én váram és én még soha nem használtam az ő kulcsait, amit adott. Elmentem egy barátnőmhöz, mert épp a szülinapját ülte, úgyhogy csak másnap mentem haza. Az fogadott, hogy Mr. Bean telefonján 40+ nem fogadott hívás van egy 'Apu' nevű számról, és akkor is épp csörgött. Gondoltam nem kapcsolom ki, mert ha csak fele olyan parás, mint anyám, hívná a rendőrséget. Felvettem és valóban Bean édesapja volt. Nagyon kimerült és fáradt volt a hangja, nem is nagyon érdekelte, hogy ki vagyok, csak azt akarta tudni, hol érheti el a fiát, mert meghalt az anyukája!Ez alkalommal tényleg.
Tudtam, hogy ez az ember nem normális. Még a hétvégén elmentem hozzá, hogy bedobjam a kulcsát meg a telefonját a postaládába (mást nem hagyott nálam). A vicces az volt, hogy a postaládáig sem jutottam be a kulcsokkal, amit adott, mert valszeg nem is illettek a zárjába. Ironikus. Ezen kívül felállt a hátamon a szőr, ahogy visszagondoltam, hogyan részletezte az anyja hamvasztását pár hónappal korábban. Plusz nem bírtam rájönni, vajon mit keresett a lakásomban pár órával azelőtt, hogy hazajöttem. Hogy mennyire nyomott volt szegénynek a lelke, az csak később derült ki. Már 2010 volt, rég elfelejtettem a dolgot, amikor egy szórakozóhelyen megláttam egy haverját. Olyan megvetés volt irántam az arcán, amiből sejtettem, hogy eddig ismeretlen adalékokkal szolgálhat a beteg elme történetéhez. És már ittam is annyit, hogy kíváncsi legyek rá. A srác előbb nem akart nagyon beszélgetni, de aztán csak úgy ömlött belőle a szó: Mr. Bean a haverjainak azt terjesztette, hogy én egy birtoklási kényszerben szenvedő, erőszakos, főnökösködő sárkány vagyok. Mivel láttak legalább egyszer City-kosztümben, el is hitték neki. Azt is mondta, hogy miattam kellett azt hazudnia, hogy meghalt az anyja (nekik nagymamit mondott, gondolom azt "megölni" nem akkora bűn - Mr. Bean nagyon vallásos, lehet hogy azért?)A halottat hazudós hétvégén mellesleg a haverjaival mentek le Szegedre. Ezt nem bírta elmondani? Nekem azt is mondhatta volna, hogy megdugott 3 szőkét Szegeden, sosem mondtam neki, hogy igényekkel állok elő - nem is laktam az országban! Gondolkodtam a dolgon és arra jutottam, hogy ezek a hímek egymás közt valszeg azzal vívtak ki együttérzést, hogy a féltékeny barátnőjükre panaszkodtak. Esetleg jobban érezték magukat attól, ha valakinek annyira nagyon kellenek, hogy ekkorákat kelljen hazudni. Ha innen nézzük a dolgot, hatalmas csalódást okozhattam, amiért nem féltékenykedtem. Nem voltam tökéletes, hogy finoman fogalmazzak.
És most már azt is értem, miért kezelte olyan apai gondoskodással a hisztis libát a megismerkedésünk napján.
