„Azt éreztem, most vagy a pasit aprítom fel a szeletelő késsel, vagy csinálja meg a vacsoráját, ha annyira akarja” – Levélírónk végre fellélegezhet, mert a foci vébé tegnap lecsengett, mégis nagy átéléssel emlékszik vissza a megvonás napjaira. Bármit is tett annak érdekében, hogy a pasija végre rá figyeljen, mindig kudarcot vallott. Most megtudhatod, hogy milyen eszközökkel érdemes elterelni az erősebb nem figyelmét második szerelméről.
MI (a csajok), és ŐK (a pasik) annyira, de annyira különbözőek vagyunk. Ezt már biztosan ti is észrevettétek - feltéve, ha nyitott szemmel mászkáltok a világ dolgaiban. Az ellentétek persze zömmel vonzzák egymást, de vannak olyan ellentétek, amik irtóra taszítók tudnak lenni. Az egyik ilyen nálam a FOCI. Igen, jól látjátok: FOCI. Így, csupa nagybetűvel. Kardinális, szinte már megoldhatatlan probléma. Még a széthagyott használt zoknik, a mosdóba hullajtott hajszálak és a fogkrémpöttyös tükörnél is gigászibb! Elismerem, nem vagyok trendi nő, egyszerűen képtelen vagyok trendi kis nőként viselkedni, amikor meghallom, hogy felzümmög a tv, meghallom a dudálást, vuvuzelázást, sípolást meg az összes többi pokoli hangzavart, ami egy focimeccsel együtt jár.
Mert az én pasim, a teremtés legszexibb koronája máris ott ül a kanapén, arca a képernyőre tapadva, és felőle utasszállító repülőgépek is csapódhatnak az aszfaltba, a kertbe, jégeső tarolhatja le tíz évre előre a termést az országban, vagy akár a Victoria’s Secret teljes modellflottája ott libeghet a nappali szőnyegén - teljesen totálisan kizárt, hogy BÁRMILYEN földi vagy földön kívüli erő elmozdíthatná Őszentségét imádott meccse elől. A VB első hetében megértő voltam. Bevittem a sörét, és tálcán a vacsiját. Pont úgy, ahogy szereti. De komolyan - a Ritz séfje elsápadt volna szégyenében, ha a tálalásomat látja. A második héten is szerettem volna cuki barátnő lenni, de amikor meghallottam a vuvuzelát és a sípokat, egyszerűen kiesett a sülthús és a szószoskanál a kezemből, és azt éreztem, most vagy a pasit aprítom fel a szeletelő késsel, vagy csinálja meg a vacsoráját, ha annyira akarja (persze megcsinálta magának, vagyis összedobált valami szánalmas kis nyammognivalót a két félidő közti szünetben). Én pedig (mert nőből vagyok, szóval Éva egyenesági leszármazottjaként nem lehet ám olyan könnyen elbánni velem) lehorgonyoztam a net elé, és elolvastam nagyjából az összes cikket, ami arról szólt, hogyan éljük túl a foci VB-t egy focirajongó pasas mellett. Amikor ott tartottam az olvasásban, hogy a foci VB kifejezetten ideális a szingli nők számára, mert nem kell mást tenniük, mint behaladni egy kocsmába, ahol a fél város facér pasija óriáskivetítőn bámulja a meccset, és kacéran szürcsölni egy krigli sört a kiszemelt áldozat félméteres vonzáskörzetében köldökig kigombolt blúzban, akkor végképp elszállt a csöpp kis agyam, és hagytam a fenébe az egészet. Úristen, azt magyarázza meg nekem valaki, minek egy olyan hapira vadászni, aki imádja a focit?! Gondolják, hogy később majd leszokik a meccsnézésről? Naneeeem! Kizárt. Na, akkor elő a női praktikával. Csábítsunk! Legszexibb bugyi, dögös cipellő, gyorsan ide hozzám, ha bedobom a Mata Hari formációt, attól tutira elcsábul. Komolyan mondom, életem legjobb sliccgombröptető fátyoltáncát adtam elő - nagyjából hétszer egymás után.
- Mi az Nyuszikám, miért ilyenkor edzel? - kérdezte Ő, a PASI, aki állítólag nem tud nélkülem élni, legalábbis májusban, amikor még nem kezdődött el a fociszezon, ezt susogta a fülembe egyik hajnalban, félcentis borostáját a fülemhez passzírozva.
Hahh! - mondtam magamnak. Az ügy komolyabb, mint gondoltam! Szexi kisbugyi, dögös cipellő le, fekete lakkcsizkó, fekete combfix, fekete fűző föl, és gyorsan elő azzal a latex korbáccsal! Nagy mákom volt, épp a félidőben szivárogtam be a nappaliba, mint egy démoni Vámpírnő, azzal a szent és nagyon nemes elhatározással, hogy most aztán kiszívom az összes vérét; na jó, nem pont a vérére gondoltam, de ha minden piszkos kis gondolatomat elárulnám, az piros karikáért kiáltana. Pasim szemei felcsillantak, hagyta, hogy a combjai közé bújjak, miközben szakszerű mozdulattal lehántotta rólam a fekete lakkfűzőt. (Győztem! Győztem! Győőőőzteeeem - nyihogtam elégedetten lelki számmal, jajj csak nehogy meghallja), de ekkor felzúgtak a vuvuzelák, turbóban zengeni kezdtek a sípok, a pasim szemében kihunyt a tesztoszteron villogása, és én ott ültem a szőnyegen egy szál lakkcsizmában, kócosan, vesztesen, és arra gondoltam: ha Oszlopos Simeon kibírta azon a vacak oszlopon annyi éven át, kizárt dolog, hogy én ne élném túl vasárnapig egy fociőrült hapsival, egy szál lakkcsizmában szex nélkül; Szerintetek?? Tényleg minden nő lenyeli a focit, és én vagyok az EGYETLEN beteg mutáns, akinek feláll a nemlétező szőr a hátán, ha a pasija lezöttyen a tv elé meccset nézni?? Üdv: Anna
