„Szokásos cirkusz ment, én vagyok a hibás mindenért, azzal kiegészítve, hogy most már kurva is vagyok...” – a romantikus saga végre elérkezik az első szexjelenetéhez és felbukkan Vanda ex-pasija is. A már megszokott pénteki sorozatunk negyedik epizódja következik, aki pedig végig szeretné drukkolni az eddigi történéseket a ’Szappanopera’ címke alatt utánajárhat.
A következő vasárnapon már haladtak valamicskét a testiség felé, de megfelelő helyszín híján még mindig nem voltak együtt. Nehéz lenne megmondani, melyikük mit gondolt és érzett a dologról. A nő kitartóan ostromolta a férfit, számára már presztízskérdés-számba ment, hogy végigvigye az akaratát, mert bár a férfi végig bizonytalanságban tartotta, annak egyértelműen gyengülő ellenállása mégis sikerrel kecsegtetett számára. A férfi viszont képtelen volt következetesen ésszerű maradni, a viszonylag sok találka során történtek elnyomták benne azt a tartást, ami a nővel, illetve a nő körülményeivel szemben kezdetben olyan határozottan körvonalazódott benne. A végkifejlet tekintetében mindketten jobban járhattak volna, ha a férfi nem vacillál, hanem rögtön él a lehetőséggel, vagy ha a nő nem viselkedik olyan rámenősen. A hátsó ülés felavatásától azonban - eleget téve a férfi kívánságának - továbbra is, mindvégig tartózkodtak.
- Kint hagyhatom a kocsit az utcán, nem fogják bántani?
- Ahogy gondolod, de be is állhatsz az udvarba, az a biztos.
A hétvégén Vanda egymaga volt otthon; a gyerekek az apjukkal a nagyanyjukhoz látogattak. A nő az egész hétvégét a férfival tervezte tölteni, de Ákosnak segítenie kellett a szüleinél a tűzifa beteremtésében, ezért csak szombat este tudta a nő meghívásának eleget téve felkeresni Vanda kertvárosi házát. A kis tetőtér-beépítéses ház alsó szintjén volt a nappali, a konyha és a fürdő, a tetőtérbe vezető falépcső felső végén pedig a gyerekszoba és a hálófülke.- Jó, akkor bejárok. Nem tettem le valahova a kocsikulcsomat, nem láttad?
Ákos életében először rázárta a kocsiajtót a gyújtáskapcsolóban felejtett kulcsra. Ez a kis figyelmetlenség árulkodott csupán arról, milyen izgatott volt.
A nő nem kevésbé. Kitett magáért: komplett estebéddel várta a férfit. Levest főzött, majd Bakonyi szeletet tálalt kétféle körettel, tejfölös rakott karfiolt sajttal, sőt, még almás pitét is sütött. Emellé a mindkettejük által kedvelt vörösbor is az asztalra került. Nagy lépés volt ez az utolsó közös gasztronómiai élményükhöz képest, ami húszegynéhány nyárral azelőtt a homoksüti sütése volt. A kulcsos malőrnek köszönhetően étkezés előtt még elruccantak Vanda kocsiján Ákos szüleihez a kocsi pótkulcsáért, aztán végre elérkezett a vacsora ideje. Kényelmesen, lassan ettek. A férfinak legalább negyed órával tovább tartott, mint a nőnek, mire végigkóstolta az összes ételt. Közben komolyan, mégis kellemesen beszélgettek. Étkezés után áttelepedtek a nappaliba a tévé elé, és hamarosan szükségét érezték, hogy fekhellyé alakítsák a kihúzható kanapét. A nő lehozott egy garnitúra ágyneműt, és máris a paplan alatt találták magukat.- El kell mondanom, hogy nem szedek semmilyen bogyót, hiszen nincs miért - mondta a nő -, úgyhogy fel kellene venned valamit...
- Ami azt illeti, meglennék nélküle. Nem nagyon szeretem, körülményes, megöli a varázst... De ha ragaszkodsz hozzá, persze, nem mondok nemet. Bár nem hinném, hogy máris teherbe ejtenélek...
- Hát jó - válaszolta kis gondolkodás után a nő. - Végül is amikor akartam, akkor se könnyen estem teherbe...
És az első alkalom izgatottsága miatt érzett sürgető késztetést leküzdve, minden sietség nélkül eltöltötték a várva várt pásztorórát.- Kiverted a biztosítékot... - suttogta a nő, miután megpihentek egymás mellett.
A férfi szótlanul simogatta a nő vállát.- Miért vagy gátlásos?
Ákos csodálkozott a kérdésen. - Más ember házában, más ember feleségével... - válaszolta egy hosszú pillanat múlva.- Ez már az én házam. Már intézem a jelzálogot, felveszem a hitelt és kifizetem Zalánt...
Másnap délután ismét együtt voltak, immár a tetőtéri hálófülkében.- Miért nem látok rajtad semmit? - aggodalmaskodott a nő.
- Nem tudom, mit kellene látnod - válaszolta a férfi zavartan. - Gondolom, mindenki másképp csinálja a férfiak közt is, ahogy a nők közt is.
- De miért nem látom rajtad, hogy neked mikor jó nagyon?
A férfi szemöldöke felszaladt a homlokán.- Ha a képemen nem is látod, másutt biztosan érzed.
Ákos a megelőző napokban költözködött vissza szülővárosába, egy albérletbe. A berendezkedést még meg sem kezdte, csupán bepakolta a dolgait, és amíg nem állt beköltözésre készen az újdonsült lakás, a szüleinél szállt meg éjszakára. A bevackolódás viszont meglehetősen vontatottan haladt, hiszen immár naponta majdnem kétszáz kilométert ingázott, azaz napjában lényegében tizenegy-tizenkét órát a munkájával kapcsolatos elfoglaltság töltött ki, azután pedig túlságosan lehangoló volt a felfordulásba hazatérnie, úgy, hogy még teendők sora várta. A lakás vízmelegítője lényegében a bérlőcserével egyidejűleg romlott el. Ennek megjavításáért szakemberhez kellett fordulni, aki túlságosan elfoglalt volt, így csak a következő hét végére tudta vállalni a munkát. Ákos egyelőre nem költözködött be; ideiglenesen a szüleinél maradt. Vandával továbbra sem tudtak hétköznap találkozni, mert beesteledett, mire a férfi hazaért a munkahelyéről, de nap közben folyamatosan leveleztek. A nő ugyan már hétfőn feszegette, hogy este mit kezd magával a férfi, hiszen a szüleivel továbbra sem vált rózsássá a viszonyuk, de Ákos nem akarta észrevenni a sorok közül kiabáló célzást. Kedden a nő első levelében elpanaszolta, hogy este ismét összekaptak az élettársával."[...] Szokásos cirkusz ment, én vagyok a hibás mindenért, azzal kiegészítve, hogy most már kurva is vagyok. Mondjuk még nem láttam olyan nőt, aki szabadulni akart egy szar kapcsolatból és ne lett volna ezért világ kurvája. [...]"
A férfi rosszat sejtett. Bár a nő váltig állította, hogy immár az élettársa is tudomásul vette, hogy külön utakon szándékozik járni a továbbiakban, ez a kirohanás ezt nem támasztotta alá."[...] És miért nevezett kurvának? Észrevette, hogy ott voltam? [...]" Azt ugyanis Ákos sem vonta kétségbe, hogy még ha beletörődik is az ember egy szakításba, azt már akkor sem feltétlenül veszi be a gyomra, hogy a távollétében az ő házában adjon találkát tegnapig volt nője az új partnerének.
"[...] eszébe jutott a telefonomban turkálni, és jól esik neki, hogy ezt elmondhatja az anyjának, meg a tesójának. [...]"
Ákos félben volt a válasszal, amikor csörgött a telefonja. Rejtett számról keresték. Mivel egy ideje hirdette a motorját, arra gondolt, biztosan egy érdeklődő lesz.- Igen?
- Gratulálok az új kapcsolatodhoz, barátom, jó?...
A hívó viszonylag lassú tempóban, arrogáns hangnemben beszélt. Ákost villámcsapásként érte a váratlan megnyilatkozás, de aztán egy pillanat alatt visszanyerte az ítélőképességét, felugrott az asztala mellől és megcélzott egy eldugott zugot az irodaház folyosójának végén.- Már megbocsásson, tisztelt uram - válaszolta menet közben - de mindenek előtt talán bemutatkozhatnánk egymásnak, és utána esetleg megbeszélhetnénk, hogy mi a probléma... Zalán vehemenciáját kissé letörte Ákos visszavágása, és felhagyott a támadó modorral. Jó tíz percig beszéltek, jobbára persze Zalán. Elmondta, hogy számára Vanda már rég nem számít, egyetlen dolog érdekli csak: hogy a gyerekei jó kezekbe kerüljenek. Ákos nem lelkesedett éppen a Zalán által számára váratlanul kilátásba helyezett felelősségért, annyira azonban nem engedte el magát, hogy azzal védekezzen, hogy megbeszélték Vandával: a kapcsolatuk csupán az együttlétekre korlátozódik. Ezzel elárulta volna a nőt, még akkor is, ha nem hazudott volna. Ráhagyta Zalánra az igazát, aztán miután már sokallni kezdte az ismétléseket és a beszélgetés időtartamát is, elbúcsúzott a férfitól.
Hívta Vandát. A nő körülbelül hét-nyolc csörrenés után kinyomta a telefonját, majd néhány másodperc múlva visszahívta Ákost a céges mobiljáról. Suttogott. Ákos elmondta a történteket, a nő mélyen sajnálkozott. Ákos azonban még ezzel sem tudta magyarázni, hogy miért suttog a nő. Kérdésére a nő azt válaszolta, hogy az idegességtől elment hangja. De vajon mitől volt ideges rögtön az első sziánál? Pusztán attól, hogy Ákos hívta, vagy más lehet az oka?...Délután Ákos korábban befejezte a munkát, hogy előbb haza érjen, és tudjanak a nővel személyesen is beszélni. A nő a férfi szüleihez hajtott, Ákos beült a jobb oldali ülésre. Egy órát beszélgettek.
- Megfordult a fejemben, hogy a telefonnal gond lesz - kezdte a férfi. - Akartam is kérdezni, hogy kitörölted-e az SMS-eket és a híváslistát, de sosem jutott eszembe, ha találkoztunk.
- Annyira sajnálom, én szerettelek volna kihagyni ebből az egészből - felelte a nő könyörgő hangon. - Itt a számod, erre a papírra írta fel, tessék. - Azzal átadott egy cédulát Ákosnak a férfi telefonszámával. - Majd este a telefonjából is kitörlöm a számodat. Kérlek, ne vedd fel, ha hív! - Közölte Zalán számát is.
- Ez minden esetre érdekes. Eleve rejtett számmal hívott. Ezt meg beledobhattad volna a tűzbe is, én tudom a számomat. Na mindegy. De hogy miért hívott fel, azt még most sem értem. A telefonban meggyőződhetett róla, hogy a fiai jó helyre kerülnek? Kétlem.
- Azért hívott fel, mert azt mondja, neki ez jár. Miután elhíresztelte a családjának, hogy mekkora kurva vagyok, ez az elégtétel még kellett neki, mert ez neki jár. Hát, ha őt ez kielégíti...
- Micsoda, már őt is nekem kell kielégítenem?! - vigyorodott el a férfi. - Azért mindennek van határa!...
- Hülye! - mosolyodott el a nő is, és megcsókolta Ákos arcát. Bár a férfi is mosolygott, valójában cseppet sem volt jó kedve. Nem akarta, hogy ebbe az irányba induljanak meg az események, és ezt igyekezett minden eddiginél egyértelműbben a nő tudtára adni, aki biztosította, hogy érti a férfit, nem kell aggódnia, nem vár el tőle semmit, a puszta léte elegendő számára. Másnap a nő első levelében beszámolt róla, hogyan alakultak a dolgok otthon az előző este majd a reggel folyamán. Némi vita után a nő az élettársa fölé kerekedett, már-már sarokba szorította a férfit.
"[...] És a vége az lett, hogy elmondtam neki, hogy ha még egyszer beleavatkozik a magánéletembe, bárhogy, akkor feljelentem zaklatásért. Nem vagyok a felesége, nem tartozom hozzá, semmilyen dokumentumon nincs nyilvántartva a mi együtt élésünk, akkor vagyok egyedülálló amikor akarok. [...]"
A férfi ennek olvastán összepréselt ajkakkal, állával egymásba markolt ökleinek támaszkodott és hosszú perceken át ezen a szerencsétlen helyzeten törte a fejét.
