Történetem inkább tanulságos, mint szórakoztató. Legalábbis nekem elég ijesztő volt átélni mindezt. Úgy tavasz vége felé jártunk már, amikor megismertem Balázst. Pontosabban, ő ismerkedett meg velem, mert nagyon nyomult. Amikor rászóltam, hogy nekem gyors kissé a tempó, visszavett magából és összejöttünk. Kiderült, hogy a rendszabályozott énén hamarosan felülkerekedik az igazi arca, ami egyszerre volt idegesítő, félelmetes és szánalmas. Szerencsére az ágyig nem jutottunk el.

Abban az időben egy boltban dolgoztam és gyakran előfordult, hogy 10 percenként hívogatott, hogy hol vagyok, kivel és mit csinálok. Amikor meguntam, kikapcsoltam a telefont, ám amint újra benyomtam a mobilt, máris hat sms támadott be: „tudom, hogy megcsalsz, ez nem tisztességes!” stb. Utánam kémkedett, féltékenykedett, azt mondta, hogy a boltban kavarok a főnökömmel. Egyszer a fejébe vette, hogy van egy titkos e-mail címem, amin másokkal levelezem. Nem tudom, honnan vette, nem volt ilyen. Egyik este felhívott telefonon – már jóval elmúlt tíz óra és lefekvéshez készülődtem – és üvöltött velem, hogy azonnal valljak színt, mert TUDJA, hogy megcsalom. Ja, és áruljam el a titkos e-mail címem jelszavát, mert körül akar nézni. Ez volt az a pont, amikor kimondtam a nemet és azt, hogy örökre hagyjon békén, felejtse el a számomat is, elegem van. Éjfél előtt egy kicsivel valaki rátenyerelt a csengőre, anyám megy ajtót nyitni. Ismerős hangok. Amikor lemegyek, látom, hogy Balázs áll ott és vörös fejjel zokog. Nem láttam még férfit így bőgni. Tényleg, mint egy óvódás, tátott szájjal, csordogáló takonnyal. Ijesztő volt. Azóta sem láttam ilyen rémületes dolgot. Azt üvöltötte, hogy bocsássak meg, ő csak tisztán akar látni. Amikor felvettem a Vas Lady arcot, és közöltem, hogy nem, dührohamot kapott és még mindig a titkos e-mail címemen lovagolt. Követelte, hogy ha már így állunk, akkor jogában áll utólag megtudni, kikkel leveleztem. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Balázs kattant, így is beszéltem vele. Mondtam, hogy nincs titkos e-mail címem, de ha egyszer csinálok egyet, ő lesz az első, akit beavatok. Nem akart elmenni, mire én rácsuktam az ajtót. Egy darabig még csaholt a lépcsőn, majd duzzogva eltűnt. Pont rossz volt az időzítés, a lehető legrosszabb, mert ebben az időben pusztult el a kutyánk, 13 évig volt velünk és anyám mindene volt. Kisebb idegrohamokat kapott és amikor az öcsém beállított pár hét múlva egy kölyök vizslával, teljesen kikészült. Mondta, hogy nem akar többet kutyát és ezzel sem fog törődni. Állt a cirkusz otthon is. Tényleg nem jár egyedül a baj. Szóval megadtam az esélyt egy srácnak, majd visszavettem tőle - az én idegeimmel sem lehet a végtelenségig játszani. De a legérdekesebb az volt, hogy Balázsnak voltak normális pillanatai is, amikor egészen jól el lehetett lenni vele – amikor a bolond énje éppen aludt. Szerintetek mi baja lehetett? Klinikai eset vagy csak sima idegi kimerültség?