„Egyik reggel egy levél vár tőle, hogy azért nem írt eddig, mert az utolsó levelemben elveivel ellentétes dolgokat állítottam” - amikor egy kapcsolatban túlságosan előtérbe kerülnek a felek világnézeti hitvallásai, elindulhat egy meddő elvi vita – vagy mint következő levélírónk példája mutatja – esetleg kérdőjeleket és bosszúságot is hagyhat maga után. A lány kapott egy környezettudatosan szemrehányó levelet egy sráctól, és arra kíváncsi, mit válaszolhatna rá?
Itt ülök a monitor előtt és vinnyogok a röhögéstől. Jelentem, öko-kalandom volt. Majdnem-kalandom. Vagy én nem is tudom, találjátok ki. Kábé egy éve történt, hogy egy csodás kis európai városban töltöttem két napot. Az elsőt munkával, a másikat városnézéssel. A második napon egy Rousseau-kiállításon összefutottam egy barátságos franciával, majd véleményt cseréltünk Rousseau-ról, végül pedig átmentünk közösen a Voltaire-házba, mivel valamit egyikünk sem tudott és csak így lehetett eldönteni. Aznap este együtt vacsoráztunk, de mivel nem szoktam lefeküdni valakivel, csak mert szorít az idő, a beszélgetésnél maradtunk. Az viszont igen jól sikerült.
Teljesen egyértelmű volt amúgy, hogy van nője, ugyanis nem kérdezte meg tőlem, hogy nekem van-e pasim. Pedig őrült kíváncsi volt, csak félt, hogy visszakérdezek. Emberünkről tudni kell, hogy igazi klisé-francia, zöld, balos és remekül öltözik - és hát végig azzal cseszegetett, hogy repülővel jöttem. Mintha az ő vonatát egy kamilla fölött döngicsélő méhecske elragadtatott boldogsága hajtaná, nem pedig áram, ami vagy egy fránya atomerőműből, vagy egy mocskos gáz- vagy szénerőműből érkezett.
A zöld elragadtatás egyébként fontos lesz még.
Mint mondtam, ez mintegy egy éve volt. A találkozás után elég sokat leveleztünk, aztán ez is abbamaradt. Egyik reggel egy levél vár tőle, hogy azért nem írt eddig, mert az utolsó levelemben elveivel ellentétes dolgokat állítottam. Nem vicc. De most már másképp gondolja és nyitott a vita folytatására. (Értsd: már nincs nője.) A rend kedvéért ott volt egyik utolsó levelem, amelyben egy olyan cikket küldtem át, ami a CO2 krediteket a katolikus búcsúcédulákhoz hasonlította, amit azért vesznek emberek, hogy megnyugtassák saját magukat. Mindezt egy jelentés kapcsán, ami megmutatta, hogy Al Gore, az öko-pápa kedvenc CO2 kredit vásároló helye a saját cége - még csak nem is titkolja, csak senki nem kérdezi tőle. (Tudom, mindből fákat ültet.) Mindezt azzal kapcsolatban, hogy szerintem attól függetlenül, hogy van-e felmelegedés vagy nincs, hatalmas bizniszt csinálnak belőle. Ergo nem szentek. Persze ha ezt emlegeted, mindig olyan választ kapsz, mint amikor egy katolikustól kérdezed meg, hogy "Miért?". Ez hitvita, kérem szépen. Meg vannak sértődve. Gondolkodtam rajta, hogy lassan én is megsértődök, valahányszor ők elküldenek a fenébe, mert mindig van valami szemétcafatka, amit nem tudok szelektíven gyűjteni, ha meggebedek sem és úgy általában nem szenvedek eleget, nem megyek gyalog Genfbe, stb. Most őszintén. Erre mit válaszoljak?