Sziasztok! Egy korábbi posztról jutott eszembe a saját hasonló kalandom. Előre szólok, hogy tanulság nem lesz, sem vitaindító kérdés, pusztán egy élményemet szeretném megosztani Veletek. A sztori idén nyáron esett meg és elég mulatságos. Még ma is sokszor előveszem, ha lehangolt vagyok. Egy vidéki fesztiválra szerettem volna lejutni - általában ilyenkor Budapest határától stoppolok. Sokáig nem állt meg senki, de tapasztalatból tudom, hogy a lányoknak könnyű a dolga… pláne, ha egyedül van, mint én. Hamarosan meg is áll egy fehér kocsi, beszállok. A volánnál egy fiatal srác. Kérdi, hova megyek – mondom, hova. Erre azt mondja, hogy ő is pont arra megy, egészen a célig el tud vinni. Hurrá!

Beszélgettünk útközben, elvoltunk. Amikor megérkezünk, megkérdezi, hogy este hol leszek és lenne-e kedvem találkozni? Mondom, persze, miért ne – és bekamuzok valamit, hogy lehetőleg ne találjon rám. Helyes srác volt, de nem az esetem. Felhívtam a többieket, akik már tegnap lejöttek, hogy hova verték a sátrakat, majd találkoztunk és elindultunk italvadászatra, hogy oldódjunk kissé. Az esti koncertek alatt elindultam vécét keresni és útközben kis kitérőt tettem a sátram felé, hogy papír zsebkendőt vegyek magamhoz. Amikor újra elindulok, meglátom az egyik ismerősöm egy pultnál – odamegyek és dumálunk kicsit. Egyszer csak szorosan mellém áll egy magas srác – hát ő volt az, aki felvett a kocsijával. Zavartan állok, de neki nem tűnik fel, hogy zavaromban mosolygok, bíztatásnak veszi. Azt mondja, úgy látszik félre értette, mert egész más helyet mondtam neki előzőleg. Mondom: igen, csak ez lehet, de én egész este egyik helyről a másikra mászkálok úgyis, így nem csoda, hogy nem futottunk ott össze. Látom, hogy „kicsit” ittas már és hamarosan el is kezd karolgatni. Én mondom neki, hogy később találkozunk, de most mennem kell. Majd elszaladok, anélkül hogy hátranéznék. Kicsit később újra megpillantom őt (ilyenkor miért nem tudnak a bokrok sűrűbbek lenni? Bezzeg, ha leejtenék valamit, azt egy hétig kéne keresni). Meglát és azonnal tántorog felém. Három haverja kíséri, mindenki kezében sör, vigyorognak, kurjongatnak – na, ez nem kell ma estére. És próbálok menekülni. Az egyik haver utolér és azt mondja nekem: „szia, hallom, hogy a Gábor barátnője vagy.” Mire Gáborom a hátam mögül: „Várj, még nem tudja, hogy a barátnőm lesz!” - majd abban a pillanatban Gáborom elkezd okádni. Leléptem. Nem is láttam aznap este. Másnap délben sem, de délután szembejött, de nem mert odajönni, se köszönni, semmi… Fiúk, miért hiszitek azt, hogy a lányoknak annál jobban bejöttök, minél részegebbek vagytok? Ez tévhit… :)