Első felvonás: ülünk a helyen és poharazunk. Az egyik csajnak csörög a telefonja. Kimegy. Amikor 5 perc múlva visszajön, könnyes az arca. Kérdezzük tőle, hogy mi történt. Elmondta, hogy most szakított a barátjával. Tudtuk, hogy régóta tervezi ezt, de nem szóltunk bele, intézzék el ketten. Látszólag nem ment könnyen a dolog. Megint csörög a telefonja, a lány immár nem megy ki, hanem idebent veszi fel. Csak elfordul tőlünk, suttog, majd egyre erősödő hangon, feldúltan azt hajtogatja, hogy „ne, ne gyere ide!” ezt a mondatot legalább hatszor mondta el.

Második felvonás:

Végig a kiborult csajt pesztráljuk, ő azt hajtogatja folyamatosan, hogy reméli, nem jön ide a pasija. Aztán kábé másfél óra múlva beállít a srác. Ekkorra már az egész helyiség kissé meg van telve. Azonnal kiszúrja a barátnőjét. Odalép az asztalhoz és halkan megkéri őt, hogy jöjjön ki vele egy kicsit. Nekünk nem is köszönt. Balhé szag van a levegőben. A lány azt mondja, hogy nem és most azonnal menjen el. Aztán hátat fordít neki és úgy tesz, mintha ott sem lenne. Ez nagyon bosszantó volt a fiúnak. A srác egy laza mozdulattal nyakon is vágja, a csaj pedig az asztalnak esik, két pohár felborul, az egyik el is törik. Csend áll a helyiségbe, még a CD-lejátszó is megakad, mind a hat pincér felénk néz - életemben nem égtem még így. A srác megfogja a csajt – ilyet még nem láttam – és a hóna alá nyúlva, szó szerint kitépi közülünk. Az asztalról tulajdonképpen már minden leesett a földre és vagy csattant, vagy koppant. Kirángatja a lányt, aki hiába tiltakozik.

Harmadik felvonás:

A vendégek zöme és mi is, az ablakhoz megyünk és látjuk, hogy a járdán egymással szemben állnak és beszélgetnek, mintha mi sem történt volna. Szálfa egyenesen, kulturáltan. A csaj karba tett kézzel áll, a srác éppen rágyújt. Mindenki megnyugodik, majd visszaül – hagyjuk a történéseket a maguk medrében haladni. 10 perc múlva egyre erősödő kiabálást hallunk. Rohanunk az ablakhoz. A csaj és a pasija tépik egymást. Rohanunk ki, és megkérjük az egyik pincért, hogy legyen szíves segíteni szétválasztani őket. Mire kiérünk a csaj a földön fekszik, a srác pedig sehol. Amikor bevisszük a lányt, elmondja, hogy az egyik parkoló kocsin csattant a feje, a srác pedig elhúzott. A lány azon bukott ki, hogy honnan tudta a pasija, hogy nem lesz komolyabb baja? Mi van, ha agyrázkódása van? - mire a srác lazán lelép.

Negyedik felvonás:

A hely tulaja is előkerült: nagyon rendes volt, elmondta, hogy ha feljelentést akar tenni, akkor látleletet kell venni az arcáról, ehhez pedig most kell kihívni a zsarukat. A csaj azt mondta, nem jelenti fel, mert elege van, kínos ez az egész. Ennyi. Ez nem egyedi sztori, másoktól másféleképpen is hallottam már ilyet. Miért nem lehet a szakítást kulturáltan végigvinni? A csaj gyerekesen viselkedett, amikor beszélgetés helyett bevágta a durcát és a srác is elvetette a sulykot, amikor lekevert neki egyet. Fiúk, lányok! Hogyan lehet az ilyesmit kulturáltan elintézni? És mi a véleményetek erről az esetről? Én valahogy nem tudom gyűlölni a fiút, kicsit megértem.