A tegnapi történetünkhöz hasonlóan, ma is egy újabb munkahely-romantikába csöppenünk. Levélírónk arról panaszkodik, hogy az egyik kolleginája állandó versenyben tartja egy másik sráccal. Nem tud mit tenni, eleinte belemegy a játékba, de már sejti, hogy csak egy őrült teszt részese. Most megtudhatod, mit tegyél, ha azon kapod magad, hogy csak egy bábu vagy egy szerelmi Monopolyban.
Nem tudom, hogy ennek a történetnek valóban ezen a blogon van-e a helye, nem pedig valami pszichológiai vagy viselkedéskutató oldalon, de úgy érzem, mégis ide való. A történetnek három szereplője van: egy Lány (24), a Másik srác (kb. 25) és én (26). A dolog onnan indult, hogy a Lány és a Másik srác ugyanarra a szórakozóhelyre járnak, én pedig közel azonos munkahelyen dolgozom a Lánnyal. Napközben alig találkozunk, max a lépcsőházban, ha összecsörgünk. Még semmi visszavonhatatlan nem történt köztünk (több, mint valószínű, hogy nem is fog). A Másik srác jelenlétét csak nemrég tudtam meg. Az első hármas találkozóra a fent említett szórakozóhelyen került sor: a Lány bemutatott minket egymásnak. Ekkor kellett volna hátat fordítanom nekik.
Szóval köztem és a Lány között eddig a legintimebb kapcsolat a csók volt, senki nem ígért a másiknak semmit. A Másik srác nem iszik, egyáltalán, semmit, egy kortyot se, soha, nem bírja. Jutalma az lett, hogy éjszaka hazavihette a kocsiján a csajt. Itt koppantam először. Éjfél után egy kicsivel, odajön hozzám, puszit nyom az arcomra és azt mondja, most elmegyek vele (Másik sráccal) mert felajánlotta, hogy hazavisz. Azzal eltűnt. Nem kérdezte meg, hogy esetleg engem is elvinnének, egyiket sem zavarta. Nem tettem szóvá, nem nyafogok. Pár nappal később bent e-mailezünk. A Lány elárulja, hogy pénteken bulizni megy Másik sráccal, a srác egyik barátjának lakásavatójára. Semmi több, hogy menjek én is, vagy mi ketten mikor megyünk valahova, vagy valami. Itt éreztem először, hogy versenyben vagyok. Vajon érdemes futnom, hogy én érjek a célba? De menjünk tovább. Újra a közös szórakozóhelyen, mindhárman egy asztalnál ülünk, mindhármunk barátainak társaságában. Nagy a zaj. A Lány kitalálja, hogy menjünk ki cigizni (egyébként nem dohányzik) az épület elé mindhárman. Kint úgy éreztem, mintha egy kvízjátékban lennék, a lány szinte felváltva kérdezgetett tőlünk: mik a terveink a jövőre nézve, mik az álmaink, akarunk-e külföldre menni stb. Mit akart ezzel? Már nem mentünk vissza, mivel hideg volt a Lány a kabátjában állt, majd belekarolt a Másik srácba és elindultak a parkoló felé. Két nap múlva reggel a Lány puszival köszönt a liftben. A számra nyomja. Nem értek már semmit. Szeretnék elkülönülni tőle, de nem akarom magamra haragítani őt sem, a mérgezett munkatársi viszonynál alig van rosszabb. Nagyon zűrös ez így. Annál rosszabb nincs, amikor se igen, se nem nincs, csak langyos bizonytalanság. Amikor mindhármunkat moziba hívott, akkor határoztam el, hogy befejezem az udvariaskodást vele. Nem válaszoltam az üzenetire, nem vettem fel a telefont, ha ő hívott. Egyelőre most ez van. Miért játszik velünk, mit keres? Valóban tesztel, vagy csak simán hülye, és azt hiszi, jópofa dolog, ha két pasit szédít. Üdv: R.
