December első napján 30 éves?! Bocs, de túl öreg vagy hozzám címmel indult az a poszt, melyben Levélírónk megismer a neten egy 24 éves lányt, aki az ő 30 évét már túl soknak találja. Pedig ez a csaj korábban mégis egy 41 éves, nős férfival járt. Nincs itt egy kis ellentmondás? A lány ennek ellenére azt kifogásolja, hogy a pasi túl öreg hozzá. Megtudtuk, hogy nem érdemes egy ilyen lánnyal tovább szórakozni, mert csak az idő múlik. A kedves, barna hajú, konszolidált lány hat év korkülönbségen akadt fenn, ám a pasi később megtudta a titokzatos vonakodás okát.

Már novemberi eresztés a Beleszerettem a teltkarcsú szépségbe című írás, ami egy igazi love story, pozitív végkifejlettel. A kissé testes srác már alig várja, hogy találkozzon választottjával, de semmit nem akar elrontani kapkodással. Pedig már éppen lemondott volna a társkeresésről, belenyugodva a magányba, amikor történik valami. Egy csaj kerül a képbe, akivel sok közös témára lel, de a legalapvetőbb közös pont, hogy mindkettejük testméretei hasonlatosak. A srácnak most kapóra jön az egészséges önbizalma, ami már számos alkalommal hozott szerencsét neki.

Októbert idézzük a Miért nem fogok tisztességes pasit? c. sztorinkkal, melyben egy elkeseredett csaj vadászik a tuti pasira. Sajnos eddig csak olyanokkal hozta össze a sors, akik útközben kieszik a hűtőjét és lehetetlen kérdésekkel zaklatják e-mailben. Álmaiban egy 30 év körüli őszinte és egyenes ember szerepel, aki egyelőre még nem lépett színre. A poszt érdekessége, hogy két sztorit is tartalmaz: „27 éves csaj vagyok és elég régóta keresek egy tisztességes kapcsolatot: nem tudom, hova tűntek a rendes, normális pasik. Az ideális jelöltem 30 körüli, őszinte és egyenes ember. Na, ilyen nincs. Az első történetemben alább adtam: a kolléganőm bemutatott egy 24 éves srácnak. Eleinte csak e-maileztünk. Ez abból a szempontból volt szerencsés, hogy írásban kiderültek a dolgok, nem kellett végigszenvednem.”

Csak akkor szeretlek, ha megváltozol – hangzik egyik szeptemberi posztunk címe. A suliba becsöngetnek, valakinek meg kicsöngetnek. Levélírónk azt kérdezte, hogy lehet-e szabályozni, irányítani ezt a szeretet dolgot? „Pár hónapja együtt vagyok egy sráccal. Én 20 éves lány vagyok, a srác pedig 22. Történt valami, amit szívesen megosztok Veletek. Én egyáltalán nem tartom magam szétszórtnak, hanyagnak vagy rendetlennek, pedig újdonsült barátom ezekkel a tulajdonságokkal vádolt. Bár rendszerint a történetek végén szokott lenni a kérdés, én most teszem fel: létezik olyan, hogy „csak akkor szeretlek, ha ezt és ezt nem teszed többé?” Mondta már nektek valaki, hogy csak akkor szeret, ha megváltozol? Ezt a szeretet dolgot lehet szabályozni, irányítani? Szerintem nem, pont ez a lényege.”

Augusztusban kisebb rekordot döntött a Mindenkinek egyedi levelet írok c. posztunk, ugyanis az egyik legtöbbet kommentelt levél: „Hogyan szólítjátok meg azt (a lányt), aki szinte semmit nem ad meg magáról? Húszas éveim elején járó egyetemista "pasi" vagyok, és rendszeresen olvasom a történeteket, némelyik kifejezetten jó akár arra is, hogy mások hibájából tanuljunk. Mivel blogon (és ezáltal interneten) közölt írásokról van szó, témába vágónak gondoltam az internetes társkeresést is, amelyhez kérdésem szorosan kapcsolódik. Az igazán jó első megszólító levél titkára vagyok kíváncsi, hogy a korosztályomban ki, mivel indít internetes ismerkedésnél. A magam részéről kerülöm a sablont, és mindenkinek egyedi levelet írok, viszont van két "szélsőség", akit nehéz megszólítani.”

A júliusi hőségen egy üdítő sztori enyhített Túl sokáig hittem neki címmel, melyben a lány véletlenül megtalálja pasija intim levelezését, amit egy másik lánnyal folytatott. Először megadja neki az esélyt, hogy visszavonulót fújjon, ám a pasi a megelőlegezett bizalommal annyira visszaél, amennyire lehet: „Van egy pasim T., akivel már két éve vagyunk együtt. Az utóbbi időben egyre kevesebbet szeretkeztünk és valahogy úgy érzem, kerül engem. Igen, kiderült, hogy megismerkedett egy lánnyal. Hogyan derült ki? T. nyitva hagyta a Gmail fiókját - csak lerakta, és elfelejtette – én pedig fölhúztam, azért, hogy becsukjam (nem szándékosan néztem meg) és pont egy olyan intim levél ugrott a szemem elé, ami azt ecsetelte, hogy mit fognak csinálni majd együtt. Undorító volt. Ezután megnéztem a csevegéseket is és szép számmal bukkantam andalítóan nyálas sorokra, ki sem néztem volna a pasimból, hogy ilyen is tud lenni.”

Júniusban a Nehogy már egy ilyen pasi üssön ki engem c. történetben egy fiatalember igazságtalannak és érthetetlennek tartja, hogy egy jó csaj, egy nála idősebb és esztétikailag kihívásokkal küzdő pasival császkál, ölelkezik, éli mindennapjait. A posztoló kimondatlanul is felteszi a sokunkban megfogalmazódó kérdést: őszinte dolog mindez? Vagy más húzódik a háttérben? Pénz? Szánalom? „Képzeljetek el egy gyönyörű lányt egy nála 10 évvel idősebb kopaszodó, pocakosodó, szemüveges kókánnyal. Van egy lány, akit már régóta ismerek, legyen a neve Noémi (21 éves). Pontosan tudjuk, hogy mindketten szimpatikusak vagyunk a másiknak, de eddig még elkerült minket az a szerencse, hogy összejöjjünk. Igazából most ennek a lánynak van párja, aki finoman szólva nem egy adonisz (30 éves). Féltékenységi rohamai is vannak, meg is tapasztaltam telefonon keresztül, amikor bátorkodott engem felhívni. A srácnak ez a mozzanata azt hittem az én javamra szolgál majd, mert nem csak Noémi hanem furcsa mód még az anyukája is elnézést kért tőlem a pasi viselkedéséért.”

Az igazság lett a vesztem májusban dübörgött, azzal a tanulsággal, hogy sose dőlj be annak a srácnak, aki ingyen laptoppal csalogat fel magához, mert általában csak meg akar… kapni. A történet mesélője is ezt a filozófiát vallja, de elsődleges üzenete mégis inkább ennyi: ha megcsalod a párodat, legalább ne áruld el neki, bármennyire is rendes dolognak látod: ”Tiszta lappal akartam játszani, de ráfaragtam” – ez lehetne a mottóm. 24 éves lány vagyok, másfél éve tartós kapcsolatban. Pár hónapja előkerült a múltamból az egyik exem, akivel nem sokáig voltunk együtt, viszont a szex intenzíven működött köztünk. Sajnos több nem.„

 

Április végén egy igazi férfiúi oroszlánbömbölést kaptunk az Óvakodj a divatszingliktől! címmel. A Levélíró fiatalember nem kerülget semmit, alaposan beolvas a csajoknak: „Ha már a nőiesség minden zsetonját eljátszottátok, legalább a szánalmasságig ne süllyedjetek le! Elsősorban sokat szenvedett férfitársaimhoz szólok. Amikor belebolondultok egy nőbe, aki utána vastagon lesajnál. Szeretem a lányokat, de utálom a nőket! Azokat, akik kitalálnak maguknak egy álszemélyiséget, valami rózsaszín ködöt, amit valami filmből lestek a kis agyukkal, és azzal azonosulnak.”

 

Márciusban raktuk ki az Én mindig csak „arra” kellek! című posztot, ami szintén megosztotta az Olvasóinkat. A szerzőnk magában keresi a hibát, ugyanis megfigyelte, hogy amióta elégedett magával és jól érzi magát a bőrében, az erősebb nem képviselői szexuális tárgynak használják: „Mivel elég érdekes dolgok történnek velem mostanában, úgy döntöttem, megosztom veletek. Azért ide írok, mert a környezetemben senki nem érti, miért „végzem” mindig ugyanúgy, tehát kíváncsi vagyok a ti pártatlan véleményetekre. 30 éves nő vagyok és elégedett az életemmel. Még annak ellenére is, hogy a párkapcsolataim az utóbbi időben rosszul alakulnak (természetesen ez néha elkeserít, de nem tart sokáig). Úgy vettem észre, ez azóta van, mióta jól érzem magam a bőrömben. Pedig állítólag ennek fordítva illene működnie… Amíg önbizalomhiánnyal küszködtem normális, tartós kapcsolataim voltak, de az utolsó két év kellemetlen meglepetéseket okozott.

A februári posztnak is sikerült megtörnie a téli fagyot, egy igen terjedelmes írással, az Amikor megtudta, hogy terhes vagyok, elsápadt c. posztban. A sztoriban szereplő srác eleinte hányaveti, de a közös dráma összekovácsolja kedvesével…egy darabig. Utána mutatja csak meg igazi arcát. A srác delejes erővel babonázza meg a nőket, akik nehezen tudnak ellenállni neki. A legrosszabb az, amikor a lánynak végig kell néznie, ahogy egy újabb csajt tör be.

Végezetül álljon itt a 2010-es év januári eresztéséből egy érdekes poszt, amely A gyerekeimhez nincs türelme címet kapta. A történetben szereplő pasit imádja a hölgy, de hiába, mert a férfi hosszútávon nem tudja tolerálni barátnője gyerekeit. A gyerek és a párkeresés: mit tehet egy nő, ha a pasija szereti őt, de gyermekei már zavarják? „Több oka is van, hogy leírom ezeket a sorokat. Először is segít összeszedni és letisztázni a gondolataimat, nem fogok szétpukkadni a bennem kavargó érzelmektől, és még hasznomra is lehetnek a kommentjeitek. Ti meg cserébe kaptok egy sztorit, amiből kiderül, hogy nemcsak a tinik viselkednek idiótán, ha szerelmesek.”