„El is felejtettem őt, mígnem két hét múlva el nem hívott egy koncertre: mondta, hogy szerzett két jegyet arra a zenekarra, de a számom nem adtam meg neki” - Levélírónk a szerencsés véletlen nyakába varrja Ámor nyilait, pedig a sztorit olvasva azért bőven ott játszott a háttérben a srác pedálozása is. A hölgy egyöntetűen állítja, hogy mindenkire vár valahol az ideális partner, csak hagyni kell, hogy megtörténjen. Léleküdítő sorok következnek – ingyen pulóver a délutáni hózáporra.
Kedves CsP! Szeretném bebizonyítani, hogy meg lehet találni a számunkra legideálisabb párt. Tapasztalatból állíthatom, hogy létezik. Hogyan lehet megtalálni? Sehogy: vagy belebotlik az ember, vagy nem. Szerintem ha keresi az ember, általában nem találja meg. 29 éves vagyok és 5 éve vagyok együtt a pasimmal, ugyanolyan izgatott boldogságban, mint a megismerkedésünk idején, kapcsolatunk legelején. Számomra is titokzatos, mert volt már néhány kapcsolatom, de ilyet még nem éreztem. Néha úgy gondolok ránk, hogy „minden nap ünnep” – de ez túlzás volna. Tényleg meg lehet találni az ideális párt, ha odafigyel az ember és ha – nem utolsó sorban – szerencsés. Nagyobb veszekedéseink nincsenek, max. annyi, amikor együtt bevásárolunk, és ő már menne, de én még maradnék, akkor fúj rám.
Gábor (a párom) 27 volt, amikor megismertem. Megismerkedésünk legeleje egy baráti összejövetelre tehető, de ennél azért bonyolultabb, mert ott alig figyeltem rá – olyan volt, mint bárki más. Tudom, hogy divat manapság a vonzás törvénye, meg „hidd el, hogy jönni fog a nagy Ő és bevonzod”-féle mozgalmak, de nem foglalkoztam ezekkel a tanokkal, nem érdekelt. De működött enélkül is. Gábor nem volt az esetem, inkább semlegesnek tűnt először. A bulin felszínesen beszélgettünk, amikor odajött hozzám. Elbúcsúztunk és el is felejtettem őt, mígnem két hét múlva el nem hívott egy koncertre: mondta, hogy szerzett két jegyet arra a zenekarra, amiről első találkozásunkkor beszéltünk. A számom nem adtam meg neki, de bátran elkérte a házigazdától. Én bevallom őszintén, nem emlékszem már rá, hogy mikor beszéltünk arról a zenekarról. A koncert tényleg jó volt, Gábor pedig elmesélte, hogy van egy gitárja és elég jól játszik rajta. Megbeszéltük, hogy a hétvégén, egyik délután felmegyek hozzá meghallgatni, hogyan játszik. Így is történt: ő leült az ágyra és játszani kezdett és akkor elindult bennem valami. Utána hetekig ő járt a fejemben, de nem tettem irányába lépéseket. Utólag kiderült hogy ezzel ő is így volt. Aztán kezdtem elfelejteni. Végül írt egy e-mailt, melyben egy klubba hívott, ahol a haverja bandájában lép fel. Elmentem. Hogyne mentem volna. Nagyon jól játszott. Amikor utána elkezdtünk beszélgetni, ő elmondta az érzéseit, én pedig az enyémeket. Járni kezdtünk. Fél év múlva összeköltözés. A gitárján sajnos már egyre kevesebbet játszik, de nem is az számít :) Sok boldogságot mindenkinek!
