„Egy hónapja találtam a gépén egy mappát egy lány nevével. Kíváncsi voltam, megnéztem: vagy 8 kép volt egy lányról. Rákérdeztem, mégis mi ez?” – a barátja váltig állítja, hogy a gépén talált csaj nem az övé, hanem a haverjáé - hihető érv? Ám amikor a barátnője belép a postafiókjába, szép kis levelezésre bukkan. MSN-lovaglás következik egy lánnyal és annak szédelgő pasijával, aki a Valentin napot nem a párjával, hanem egy másik lánnyal kívánta tölteni. Mit tegyen egy barátnő, ha a pasija a szeme előtt csajozik és ostoba hazugságokat gyárt neki? Egy visszaeső emocionális terrorista sztorija következik.
Sziasztok! Lenne egy problémám, segítsetek, mert már nem tudom, mit gondoljak, vagy mit csináljak. Épp ma 4 hónapja ismerkedtem meg egy fiúval. Fent voltam egy társkereső oldalon. Egyik nap törölni akartam magam - amit később véghez is vittem - de épp elolvastam még utoljára a fárasztó leveleket. Az egyik az övé volt. Nem tudom, valamiért megtetszett és felvettem msn-re. Fent is volt mikor felvettem és mivel ő ott lakik, ahol én iskolába járok, megbeszéltünk egy találkozót másnap estére, amikorra visszamegyek. Egyébként a lakhelyem más, de ahol tanulok ott albérletben lakom. Aznap este a barátnőmmel találkoztam és elmeséltem neki a dolgot. Nem esik jól elmennem, miért mondtam, hogy elmegyek? - féltem, hogy rosszul sül el.
Eljött az az este. Félve mentem, hogy „ajj már, azt mondtam, hogy megyek és nem is írtam neki sms-t”… mert vacilláltam - elmenjek, ne menjek - már késő lett volna írni. Így elmentem, majd lesz valahogy. Meglepetésemre nagyon jól sült el a dolog, nagyon kedves volt, tetszett is, minden rendben volt vele. Így szépen lassan haladtunk előre, mire összejöttünk. Neki már volt egy kapcsolata előttem, nekem is volt, megosztottunk egymással mindenfélét, elmondogattuk, ki mit vár ettől a kapcsolattól. Mondta, hogy ő interneten szeret "ismerkedni". Mondom, jó, próbáltam nyíltan kezelni a dolgot, mert előző kapcsolatomban is féltékeny voltam - bár hozzá kell tennem, ott oktalanul – lehet, ezen változtatni kéne. Egy hónapja találtam a gépén, az asztalon egy mappát egy lány nevével. Kíváncsi voltam, megnéztem: vagy 8 kép volt egy lányról. Rákérdeztem, mégis mi ez? Azt mondta, hogy a haverja barátnője... Jah, és róla van egy csomó képed... De, higgyem el. Jó. Elhittem. Félig.
Túlléptünk rajta, de csak piszkált a gondolat. Szeret ismerkedni… most is találtam nála egy képet egy lányról. Meg akartam beszélni, de nem nagyon lehet vele komolyan elbeszélgetni. Többször próbáltam másféle megközelítéssel, de nem érdekelte a dolog. Hát, utána néztem. Felvállalom, mert nem volt szép tőlem, de tudtam a jelszavát és beléptem - először és utoljára csináltam ilyet - és elolvasgattam a kis ismerkedéseit. Nem tetszett, mert nem ismerkedik, hanem egyenesen csajozik. („Szia! Nagyon szép vagy, hogy vagy?” stb...) Jöttek a többi hülye kérdések, aztán msn csere, mindig szépen beszámolt, mikor dolgozik, mikor lesz fent és siet hozzájuk, hogy tudjanak beszélni. Jah, és egyedülállóként van fent. Azzal a csajjal, akiről a képet találtam, még találkozót is megbeszélt egy másik városba, hogy felmegy hozzá ("Nagyon megpróbálok felmenni hozzád"). Ekkor még nem tudtam, hogy egy másik városba, azt hittem lakásra akar felmenni, vagy valami.
Bennem a pumpa ment fel, egész nap ideges voltam: ő délutános volt, este vártam rá msn-en mivel én otthon voltam sajnos - csak másnap este mentem vissza. Este beszélgettem vele, nem is beszélgettünk, inkább veszekedtem, hogy miért van erre szüksége, ha itt vagyok én. Jött a válasz, hogy de ő nem csal meg csak beszélget. "Azt nem lehet...?" Mondom, de, igen, csak nem mindegy hogyan csinálod - együtt vagyunk egy jó ideje és még mindig egyedülállóként vagy feltüntetve, mert tudod, hogy úgy nem írnának, vagy nem válaszolnának neked. Az a csaj is, akiről a kép volt, és találkozót beszélt meg vele, arra is azt mondta: nem olvastam tovább, hogy csak KÁVÉZNI menne föl… pfff, mondom, jah, elmész egy másik városba KÁVÉZNI ?? Ez igen! Főleg a "haverod csajával". Akkor miért nem a haveroddal beszélsz meg találkozót, mondod neki, hogy hozza el a barátnőjét, mert szívesen megismernéd és elmentek hárman... Mert ez nem ismerkedés, hanem csajozol. Azok a lányok félreértik, azt hiszik, egy kedves egyedülálló pasival beszélgetnek. „Egyáltalán tudják, hogy létezem? - kérdem. "Igen " – feleli”. Jó, felvettem a veszekedésünk estéjén egy lányt közülük, csak beszélgettem vele, mint egy idegennel, "hogy most csak egy idegennel szeretnék beszélni" segítsen kívülállóként. Az ő véleménye is azonos volt az enyémmel, hogy ez nem járja, ha szeretek valakit, akkor nem ismerkedem pluszban, hanem csak Ő érdekel. Furcsállta ő is. Eltelt az este, megegyeztünk, hogy másnap, mire visszamegyek, megbeszéljük. Volt egy kínos beszélgetés, azt mondta, nem tudta, hogy ennyire rossz, de így abbahagyja - MEGÍGÉRTE - és hazamentünk. Este a leányzónak bevallottam, hogy ki vagyok, mert nagyon kedves volt velem és muszáj volt bevallanom neki. El volt képedve… el se tudta képzelni, hogy annak a srácnak van barátnője, de hozzátette, hogy nincs semmi baj vele, kedves nagyon. Erre elküldtem neki az msn beszélgetésünket, hogy rakja össze a tegnapi beszélgetésünkkel, és hogy mit írt ő. Az a lány, aki az előbb azt mondta, hogy kedves fiú, most nem érti, hogyan szívhatok vele egy levegőt. Mondta, hogy ő régen dobta volna már, mert ha valakit szeretünk, nem csináljuk ezt vele. Ugyanis utána ő elküldte, hogy mit írt neki. Randira hívta másnapra, VALENTINKOR.Mikor velem kéne lennie… és azon az estén, amikor veszekedtünk msn-en. Csak a leányzónak nem volt jó aznap - egyébként le a kalappal előtte, rengeteget segített nekem - még abban is, hogy megígérte, abbahagyja a kis játékait a lánnyal, ugyanúgy beszélt vele, fél órával az ígérete után. Na ekkor minden borult. Hallani se akartam róla, töröltem mindenhonnan és hajnalban, mielőtt a munkából írtam neki egy sms-t ("Nem értem miért érdemlem ezt, amikor én igazán szerettelek") Jön a válasz, hogy: „Mit csináltam már megint, hogy múlt időbe beszélsz? Szeretlek kicsim" - erre nem írtam már. Ahogy végzett, melóból hívott, hogy mi a baj. Mondom, semmi, vége van, hagyjon békén. Jött a ház elé is, de mondtam, hogy nem megyek le, mert az csúnya lesz akkor. Jöjjön a szemem elé, ha tudja, miért tettem ezt - mert ugye nem értette, hogy miért raktam ki a szűrét. Este írt egy sms-t, hogy kevés lenne, ha azt mondaná, ne haragudjak rá, de szeret, nem akar egyedül lenni megint - nem pontosan írtam, csak a lényeget. Erre nem írtam semmit, mert basszus ki szeret egyedül lenni? Erre most mit lehetett volna írni? Erre hívott, hogy beszéljük meg másnap - és tudta, miért haragszom ennyire rá... Magától rájött nagy nehezen.
Eljött a másnap, és ő is. Mondtam neki, hallgatom, mert én már döntöttem, itt most neki kell produkálni valamit. Erre elmondja, hogy ő szeret, nem akar elveszíteni, abbahagyja stb... Mondom: Miért csináltad? Hiányzik valami? – „Nem tudom” – válaszolja. Sehogy sem tudtam kiszedni belőle értelmes választ, hiába indultam úgy neki, hogy ha nem tud értelmeset előadni, akkor hagyom a francba. De mivel megígérte, hogy megváltozik és abbahagyja, én meg szeretem, visszafogadtam.
Eltelt pár nap, elég feszülten, aztán lenyugodtak a kedélyek, és úgy látszott jól alakul minden. Megint rám tört a gyanakvás, hogy vajon folytatja-e még? Belépni nem lépek be többet, megmondtam: először és utoljára csináltam ilyet. Mára megbeszéltünk egy találkozót 9-re. Én már előbb felkeltem, hogy készülgessek, csak nem hív. Már fél 10. Lehet, hogy alszik... persze, dolgozik, fáradt - ezzel semmi baj sincs. Mivel gyanakodtam, külsőleg is meg lehet nézni, fent volt-e. Igen, fent. Pont ma: 09.31. Ezért nem hív... levelezget... megint.
Mit lehetne ezzel csinálni? Bennem is van tuti valami hiba, féltékeny vagyok, igen. De hiába töröm az agyam, nem tudom megérteni, miért van erre szükség. Én nem az a lány vagyok még számára, aki miatt ezt félre tenné, mert nem érdekelné többet, csak az a bizonyos...
Megpróbáltam mindent leírni és kíváncsi vagyok, kívülállók hogyan látják a helyzetünket, és mi a véleményük róla. Köszönettel: egy kétségbeesett lány :(
