A történet vicces lesz, mert nem szerepel benne egyetlen, empirikus alapon nyugvó hús-vér személy sem, akit meg lehetne érinteni, csak egy rakás karakter. A sztorim egy jellemző net-társadalomkritika is lehet, napjainkra nézve. 24 éves pasi vagyok és hónapok óta fent vagyok egy olyan közösségi portálon, ahol elsősorban a társkeresés a cél, mindenki ezért van fent. Kialakult egy szűk virtuális közösség, ahol a csetelők, fórumozók beszélgethetnek. Volt olyan, hogy egész éjszakát ott töltöttem, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már felkelt a nap. Szóval rólam itt csak annyit tudnak, amennyit az adatlapomon megadtam magamról. Semmi kamu nem volt, igazi, retusmentes fotó rólam és a szigorú tények. A többiek esetében nem tudom, mennyire voltak reálisak önmagukkal.

Ebben a társaságban állítólag még senki nem látta személyesen a másikat, de biztos forrásból tudom, hogy a cset-találkozókra rendszeresen eljár innen pár tag. Tehát ez sem teljesen igaz, csak szeretnének „szűznek” mutatkozni, mert úgy izgalmasabb felszedni valakit, hogy: „áh, ugyan, én még sose találkoztam a netről senkivel, az olyan stílustalan meg félek is”. Szóval, számos közös csetes kommunikáció után letisztult előttem egy lány, aki látszólag kedvelt engem. Megnéztem a fotóját, egész jó bőr volt (ha őt ábrázolta) de nem volt az esetem. Órákat kacérkodtunk egymással, mindenki szeme láttára – részemről csak a poén kedvéért, és azt hittem, ő is veszi a lapot. Egyszer azonban érdekes párbeszéd bontakozott ki kettőnk között, amibe kár volt belemennem: az egyik csetelő felvetette, hogy itt az ideje, hogy mi ketten találkozzunk végre személyesen. A többiek is csatlakoztak (kb. 17 emberről beszélünk) és bíztattak. Írtam, hogy nem, ez még korai, és talán elrontana mindent. Na, erre a csaj ír nekem privátba, hogy ezt hogy értettem és miért alázom meg mindenki előtt. Erre leírtam, hogy nem aláztam meg senkit, túl komolyan veszi a csetet, ő pedig nagyon helyes lány, de nem az esetem és nem akarok vele találkozni. Na, ez volt a bomba. Másnap az egész társaság berágott rám, mindenki elküldött a franca és ilyen-olyan szar alaknak nevezett. Megtudtam, hogy a kis „barátnőm” akivel össze akartak boronálni, - addig mindenki azt is hitte, hogy sínen van a frigy – körbeküldte nekik azt a levelet, amit én írtam neki. Szóval egy pillanat alatt szemétnek nevezett egy rakás olyan „adat”, akik nem biztos, hogy azok, akiknek beállították magukat. Kérdem: milyen világot élünk, mindenkit meghülyít a net? Ez az egész szitu nem volt enyhén nevetséges? Üdv: Attila.