Sziasztok! Kezdeném a közhellyel, vagyis még sosem írtam blogra levelet, ilyesmik, de már az ismerőseim, barátnőm kifogytak jótanácsokból. Felbuzdulva a több, mint két hete írt posthoz “három hónapja nem nyúlunk egymáshoz”, szeretném én is megosztani élményeimet, mégpedig a női oldalról. Röviden a kapcsolatunkról: 4 éve vagyunk együtt, ebből 2,5 éve együtt is lakunk. Tanulunk, dolgozunk is mindketten, igazából teljesen összevissza, de sosem éjszakázunk. Szerintem jól megvagyunk, az utóbbi 1-2 évben semmi trauma nem történt (nem váltottunk melóhelyet, nem halt meg senki), viszont egyre jobban kezd romlani a kapcsolatunk. Nem úgy a mindennapokban, hanem konkrétan a szex terén.

Én, nőként, mindig is kívántam a szexet, mindig is jobban és többször, mint Ő, ezt felismertem már az elején. Azonban az elmúlt 1-1,5 évben rohamosan lecsökkent az együttléteink száma, sőt, az intim pillanatok (mint az ölelés, csók) is. Olyan szinten, amit már ép ésszel nem lehet kibírni, hiszen szerelem (így tisztelem, nem csalom meg). És az a tudat, hogy ott van melletted valaki, akit kívánsz, de ő nem téged, hát az leírhatatlan. Minőségben viszont semmi csökkenés sincs: hosszra, minőségre, változatosságra, teljesítményre sincs panaszom. Csak arra, hogy ez a "jó szex" már nagyon ritka (most 2 hónapja semmi, azelőtt fél hónap, azelőtt kb tavaly...). Eleinte nem kezdeményeztem, ő megtette ezt helyettem is elégszer, aztán egyre inkább feleződtek a kezdeményezések, ma már nullán van az ő részéről. Sőt, ha én kezdeményezek, akkor is gyakran elutasít, ami nem tesz jót, a nem túl magas önbecsülésemnek sem... Már voltak veszekedések, beszélgetések (alapvetően pasival nagyon nehéz ilyesmiről beszélgetni), ilyenkor eleinte én "hisztiztem", aztán kezdte felfogni, hogy üzenete is van a mondanivalómnak, ilyenkor úgy 5-10 napig oké volt minden, aztán visszaállt a régibe. Már most, ha felhozom is, akkor is elutasítóan viselkedik. Egyébként, a mindennapokban meg olyanok vagyunk, mint két legjobb barát, leszámítva a köszönés-csókokat. Sokszor hallom indokként, hogy fáradt, de én úgy gondolom, hogy kell lennie olyannak, hogy a vágy annyira erős, hogy a fáradtságot is legyőzze. Könyörgöm, legalább egyszer egy héten (hétvégén?). Radikális dolgokkal nem próbálkoztam még, két munkahelyváltásom között hazaköltöztem _volna_, de utánam jött, hogy nem akar elveszíteni és szeret és...ekkor megint jó volt minden 10 napig. De hosszú távon semmi változás. Szeretője szerintem nincs, bár nem zárok ki semmit. Mondjuk, lehet, hogy értelmetlen lenne. Ha meg megunt, akkor miért nem mondja meg? Vagy, ha nem szeret? Vagy, ha bármi kínja van (ha velem, ha nem velem)? Srácok, ha bármi bajotok van: mi nők is szóból értünk...!