„A második randi is rendben ment: Dávid pedáns, gáláns úr volt. A harmadik randira pedig már nem került sor” – a randevút megelőző ismerkedő levelezés teljesen rendben van: de nem a találkozó után. Mai Levélírónk egy bizarr esetet küldött, ahol a sors megcserélte a szerepeket, és neki kellett átvennie azt, ami egy pasi dolga lenne. Most megtudhatod, hogy egy kapcsolathoz manapság kötélidegek szükségesek.
Hello! Nem rég találkoztam egy érdekes emberrel, bár az érdekes talán gyenge szó a jellemzésére. Legutoljára 3 évvel ezelőtt ismerkedtem utoljára neten. Akkor csak azért adtam fel, mert az élet elém sodort egy illetőt, így nem kellett tovább folytatnom a keresést. Azóta annak a kapcsolatnak vége, és mivel üssük el a szabad óráinkat, ha nem a neten való lógással? Igen, feladtam egy hirdetést, és jöttek is az ilyenkor szokásos kategóriák képviselői (Kíváncsi, Hülyegyerek, Perverz, Magát 21-nek mondó nős 40-es). Aztán jött Dávid. Leveleztünk, fotócsere, minden. Hamarosan megtörtént az első randi is, ami teljesen rendben volt, jól éreztem magam… leginkább az zavart, ami utána történt.
A randi másnapján, reggel jön tőle egy mél. Azt írja, hogy küldjek magamról fotót. Randi után fotót kérni valakitől nem túl logikus dolog, de hát, istenem valaki erre izgul. Nem értettem. Megkérdeztem, hogy jól értem-e amit kér. Hiszen most találkoztunk. Erre a válasz: „Igen, de már kiment az arcod a fejemből.” Ezt vagy viccnek szánta, vagy nem. Utólag visszagondolva szerintem a ’vagy nem’ az esélyesebb opció. Azért elküldtem neki, amit kért - és csak reméltem, hogy nem feketemisézni kell neki. A második randi is rendben ment: Dávid pedáns, gáláns úr volt. A harmadik randira pedig már nem került sor. Hosszas levelezésre meg igen. Leírta nekem, hogy szeretne felvinni magához, a lakására, és főzni nekem… „de nem megy”. Ennyi. Mi nem megy? Vagy felhívsz valakit, vagy nem. Ha meg hullákat tartasz a fürdőszobában, tessék eltávolítani, ha vendég jön. De a neheze csak ezután jött. Leírta, hogy gyakran kirázza a hideg, ha valaki hozzáér. Neki a szerelemhez rengeteg idő kell. Elmondta, hogy legutoljára hét évvel ezelőtt volt egy normális kapcsolata, azóta semmi. A második randin azért vártam, hogy legalább megfogja a kezem, vagy valami, de az arcrapuszin kívül közelebb nem került. Dávid megkérdezte, hogy zavarna-e engem, ha egy darabig csak leveleznénk. Azonnal vissza akartam írni neki, hogy igen, mert ez nem normális: ha nem akarja, hagyjuk, de ne kísérletezzen velem. Ez olyan, mint amikor beveszel egy ismeretlen gyógyszert és várod a hatást, kimúlsz-e vagy megúszod egy kiadós hasmenéssel. De ebben nem kívánok részt venni. Vannak csajok, akik kifejezetten az ilyen pasikat kedvelik, akiket be kell venni, meg kell menteni. Még mindig tart a levelezés vele, de már kezdem unni. Szerintem, vannak akik idegileg alkalmatlanok egy kapcsolatra.
