„A cigiről is leszoktatott, amit nem is bánok, de amikor kijelentette, hogy a legkisebb mennyiségű alkohol is méreg, felcsattantam” – Levélírónk 1 év után ébred a hipnózisból, ugyanis pasija olyan finoman manipulálta, hogy észre sem vette, személyiségét és józan eszét készül feláldozni egy csendes pszichopatának. Most megtudhatod, hogy az illatos vécépapír luxuscikk.
Hello! Volt egy pasim, akivel kb. 1 évig voltam együtt… vagy inkább voltam hipnózisban. Az a baj velem, hogy nagyon befolyásolható vagyok, ezt már mások is mondták. Ez azt jelenti, hogyha irányítanak egy kapcsolatban, hajlamos vagyok igent mondani sok mindenre. Ez a srác meggyőző jelenség volt, látszólag szelíd, és éles szavak nélkül is tudott irányítani. 28 éves volt akkor, én szintén. Amikor szétmentünk akkor jöttem rá, hogy mennyire rendbe jött az életem, és mennyire nem vettem észre, hogy folyamatos elnyomás alatt vagyok. Felébredtem. Legyen a pasi neve R. A kapcsolatunk elején bedőltem annak a trükknek, hogy ha beszéltem figyelmesen hallgatott és minden témámhoz hozzá tudott szólni. Nem volt rá okom, hogy ne szeressek bele. 1 hónap múlva már a lakásában éltem és vittem a háztartását.
R. kedves, figyelmes, érzékeny srác volt, azt hittem kifogtam végre egy ideális férfit. Magas, sötét hajú, vékony testalkatú – pont az esetem. Egyszer azt mondta, hogy ne vegyünk illatos vécépapírt, mert az luxuscikk. Jó, mondom, megleszünk nélküle. Aztán finoman közölte, hogy azt szeretné, ha munka után azonnal hazajönnék és vele lennék. Jó, csak a heti 2 aerobic órám ugrott. Akkor úgy voltam vele, hogy bármit megtennék neki, amit kér. Egy nap felvetette, hogy legyünk vegetáriánusok, mert egészséges és olcsó. Mondom, nem. Erre ő: hogy mondtad? Mondom: nem. Erre ő: csak egy kicsit… Jó, csak egy kicsit – így én. Hamarosan az életmódunkká vált. A cigiről is leszoktatott, amit nem is bánok, de amikor kijelentette, hogy a legkisebb mennyiségű alkohol is méreg, felcsattantam. Összevesztünk. Fél óra múlva kibékültünk. Nem ittam többet semmit, még svéd cseppet sem. Amikor az egyik barátnőmnek ezt az egészet elmeséltem, azt mondta, hogy sürgősen hagyjam ott, mert teljesen droid leszek mellette. Ezt megfontoltam. R. állandóan tele volt érdekes, világformáló gondolatokkal, és mindig nekem kellett hallgatni a filozófiát. Egyszer rászóltam, hogy ha ilyen érdekes gondolataid vannak, írjál könyvet. Megsértődött. Felszakadt bennem valami, mert ekkor egy egész sor dolgot a szemére hánytam. Azt mondta, nem érti, miért vagyok vele ilyen goromba, amikor eddig csak jót kaptam tőle. A tenyerén hordozott. Csakhogy nem kértem. Így nem. Ekkor láttam át a diktatúrán, kicsit kijózanodtam, összepakoltam és rávágtam az ajtót, (amit egyébként tilos volt csapkodni, mert felzavarja a szomszédokat). Most ott tartunk, hogy vissza akarja könyörögni magát, mindent megtesz, ad egy csomó engedményt. Csakhogy ebbe az úttörőtáborba semmi kedvem visszamenni.