Három évig voltam együtt a csajjal, de úgy, hogy volt közben fél év szakítási szünet is: akkor nem kommunikáltunk, majd egy véletlen összefutást követően újra összemelegedtünk. Most mondhatnám nagyképűen, hogy már akkor éreztem, hogy nem kéne újra, de hazudnék, mert akkor egyikünk sem érzett semmit, csak örült, hogy újra együtt lehetünk. Ami a végleges elválásunkat okozta az az volt, hogy ő állandóan mászkált: a munkája miatt sokat autózott és ritkán láttam őt.

Ehhez jöttek az apró veszekedések, amiket mindig ő kezdeményezett, hogy amikor ő nincs itt, akkor a megérkezése után nem érzi, hogy bármit is csináltam volna. Nem értettem, mit akar: mostam, főztem, takarítottam, ahogy kell. Nem tudtam mit vár el, fessem ki a nappalit?? Szóval nem tudtam, nem értettem milyen extrákat követel. Megkértem, hogy menjen el – hiszen úgyis alig látom, nem lenne nagy változás, legfeljebb nem b*szogat senki. Tudtam, hogy még egy második összemelegedés nem lesz. Utána már bántam, hogy elküldtem. Felindulásból. Mindennek, már kb. 2 éve. Nem is hallottam róla, a FB-ról is leszedtem. Pár héttel ezelőtt ki hív fel? Igen, ő. Mit akar? Nem szerelmet, mert hamar kiderül, hogy régóta új pasija van. Hamar a tárgyra is tért: 80 ezer forintot szeretne szépen kölcsön 4 hétre, kamatmentesen… Feltettem a kérdést magamban: most miért gálánskodjak vele? Egyébként nem mondta, mire kell neki, én pedig nem kérdeztem, mert ha rákérdezek, akkor az azt jelenti, hogy adok is neki. Legalábbis akkor már adnom kéne. Gondolkodási időt kértem. És most itt vagyok. Remélem, hamar kirakják a posztot. Várom a tanácsokat. Üdv mindenkinek: TG