Van egy lány, akin még mindig nem tettem túl magam. Erre sajnos ő is rájátszik, bizonyos tetteivel. Én 27 éves vagyok, ő 25. Összejöttünk márciusban, majd májusban szétmentünk, ám barátok maradtunk és a közös barátainkkal augusztusban együtt is nyaraltunk. Ott tudtam meg, hogy van egy új barátja, csak nem tudott eljönni. Végig arról beszélt, hogy milyen jó pasi, és milyen jó vele, és hogy ő mennyire szerencsés. Én meg csak hallgattam. Vajon miért áradozott nekem, mi volt a célja? Bántani? Nem ennyire primitívnek ismertem meg. Vagy csak simán tapintatlan.

Amikor vonatoztunk haza, az új pasija az állomáson várta. Nyakba ugrás és csók a szemem előtt. Mintha mi ezt sose csináltuk volna. Még azon a hétvégén közös bulira hívtak: én + ő +a párja + még 2 haverunk. Valami kiállítás megnyitóra mentünk, ami az új pasi valamelyik haverjáé, jó unalmas volt. Aztán beültünk egy helyre, ott is együtt enyelegtek. A lány nemrég írta nekem, hogy október elején-közepén egy házibulit szervez, csak a közeli barátoknak, tehát nagyjából az imént vázolt felállásban. Most ha nem megyek el, akkor duzzogásnak veszi (érzi azért ő, hogy sz*rkavaró, nem hülye annyira, sőt még tetszik is neki ez a játék - szerintem). Ha pedig elmegyek, akkor nézhetem őket. Mert minek menjek el? Nézzem, ahogy az új pasijával smárol? Nem fogok elmenni, de azért érdekel, hogy vajon minden nőben benne van ez a viselkedés, vagy csak az én keeeedves exembe. Nem nyavalygok, tudom a megoldást, de ha barátok vagyunk/lettünk, akkor nekem kéne változnom és lerámolni az érzelmeimet.