Először is elnézést kérek a szerkesztőktől, akiktől 3x vontam vissza és írtam át a sztorit. Mert nem szeretnék megbántani és felismerhetővé tenni senkit. Négy éve ismerem a lányt. Ő 28 éves én 34 vagyok. Neki van egy kislánya is, az előző férjétől, akitől már elvált. Én voltam mellette a nehéz helyzetben, akkor is, amikor a pasas megfenyegette őket - és több ízben aludtak nálam, amikor a férj elkergette őket otthonról, a dührohamaival. Menedéket adtam, miért ne? Ugye, egy kislánynak sem jó mindezt végignézni. Ha úgy vesszük, akkor kapcsolatunk 4 évet tartott, ha az összeköltözésünktől számítjuk, akkor kb. 2 évig, ha az első szexuális aktustól számítjuk, akkor kb. szintén 2 évre datálhatjuk.

Én tisztelem őt, hogy egyedül akarja nevelni a lányát, egyelőre férfiak beavatkozása nélkül, megértem, hogy elege volt belőlük. Tisztelem és becsülöm őt, csak a világban egy egyedülálló nőnek, aki egyedül nevelné lányát, hát, nem kedvezőek a feltételek. Feltámadt bennem valami, hogy én mindenképpen segíteni szeretnék rajtuk. Miatta vettem albérletbe egy nagyobb lakást, hogy kényelmesen elférjen benne a lányával. Ez így is ment 2 évig, majd kb. 8 hónappal ezelőtt elmondta, hogy megismert valakit. Nem lehettem féltékeny, hiszen megbeszéltük, hogy semmi komoly nem lesz. De részemről lett. Szépen megköszönt mindent és pár hete lelépett. És én nem hányhatok a szemére semmit, nem kérhetek számon rajta semmit. A nagy lakás üres most nélkülük. Nagyon hiányoznak az együtt főzések, a közös kirándulások és tévézések élménye és nem utolsó sorban a szex. Elfogadtam őt, a lányával együtt, akivel egész jó viszonyt ápoltam. Rájöttem, hogy túlságosan megszoktam velük az életet és ha lehet, folytatnám is. Felkerestem a napokban. Elmondtam neki mindezt. Tétovázott. Bár sejtette, hogy beleszerettem. Aztán nemet mondott és elment. Utolsó próbálkozásként az új pasi lakására mentem és kicsöngettem őt. Azt mondtam neki, hogy gondolja át – és láttam, hogy nehéz döntenie, tétovázik, tehát hajlandósága lenne rá. De meggondolta magát. Ez a vacillálás biztatott, tehát akarta volna. Mivel nem vagyok az a zaklatós fajta, hamar feladom a dolgokat, ha belátom megváltoztathatatlanságukat – de ha látnék még esélyt rá, akkor próbálkoznék. Mert ez a pasi túl hirtelen bukkant fel az életünkben és a csajt túl hamar megszerezte. Vajon kedves lesz vele és a lányával? Ez az a kérdés, ami miatt nehezen alszom mostanság. Úgy érzem, összetartozunk. Neki az együtt töltött 2 év életének valóban egy gyorsan lerendezhető és elfelejthető szakasza volt? - mert akkor részemről is ennyi. A szerelemben józanul gondolkodni? Az egy külön képesség. Úgy érzem, hogy velük életem értelmét vesztettem el.