„Bevásárolok, udvarolok, fizetem a számláit, ha ő éppen meg van szorulva: nem tudok többet tenni, esetleg még azt, hogy erőszakosabb leszek, de valószínűleg az sem lenne elég” – a pasi szereti ezt a nőt, de nem szereti a vele járó bizonytalanságot. Kedveli a szeleburdiságát, elnézi a hülyeségeit, de nagyon zavarja, hogy nem akar vele összeköltözni, független nő akar maradni, aki egyedül alszik. Most egyfajta távkapcsolatban élnek: úgy járnak össze, mintha rokonok lennének. Posztolónknál családalapítási vágyat sejtünk a háttérben.
Hello! Ilyen kapcsolatról még biztos nem hallottatok, hát most jöjjön egy ilyen is. Négy és fél éve járok egy csajjal. Én 31 éves vagyok, a lány 29. Nekem is van egy külön lakásom és neki is. Összeköltözni velem nem akar, mert hiába hívtam többször, azt mondta, hogy ő nem ilyen, magányos típus, nem bírja ha a lakásban rajta kívül más is mocorog. És rosszul lesz, ha valaki a dolgait piszkálja. Jó, letettem a tervről. Több ízben volt olyan, hogy nem volt pénze, ilyenkor én hívtam meg kajálni, vagy vittem neki föl valamit, hogy tessék, itt van - még arra is vettem a fáradtságot, hogy ne érezze alamizsnának, azt mondtam, maradt, de én nem szeretem xy felvágottat. Büszke csaj.
Hol tartunk most? Bevásárolok, udvarolok, fizetem a számláit, ha ő éppen meg van szorulva: nem tudok többet tenni, esetleg még azt, hogy erőszakosabb leszek, de valószínűleg az sem lenne elég. Mert minek vagyunk együtt, ha nem vagyunk együtt? Mivel nem most jöttem le a falvédőről, eleinte mindenhol kerestem az okokat – ugye, hogyha már ő is, meg én is járunk, miért nem költözünk össze? – biztos voltam benne, hogy másik pasi lesz a képben. Gyanakodva figyeltem, hogy időben megtudjam. Egyszer félrevonult amikor felvette a telefonját. Amikor 10 perc múlva visszajött, kérdeztem, kivel beszélt? Azt mondta, egy csajjal, akivel egy távolsági buszon ismerkedett meg. Elhittem. Vagy csak jól színészkedett. Ami még bosszant, hogy gyakran nevez viccből „Lassú pasinak”, de nem hajlandó elmagyarázni, hogy mit ért ezalatt, hogy tudjam, hol kell még fejlődnöm. Ez idegesítő. Egyszer amikor nálam volt belesóhajtotta a levegőbe, amikor a konyhában álltunk, hogy „Nehezen nyílok meg neki, alig ismer” – ezen aztán egész este vitáztunk – nagyon nem értettem egyet vele és ő ezzel igen feldobta a témát. A legemlékezetesebb hülye vitánk ez volt egyszer: megkérdezte, szerintem hol kell előre engedni a nőket? Az étteremnél és a szórakozóhelyeknél. Igen. De vajon ez a megállapítás vonatkozik-e a bankba és a moziba lépésnél, már hogy ott ki lép be elsőre – ez volt a kérdése. Néha élveztem a szeleburdiságát, a hülye kérdéseit, szeretem a fura érdeklődését. Sok mindent elnéztem neki és én szeretem, de nagyon zavar, hogy nem akar velem összeköltözni, független nő akar lenni, és most egyfajta távkapcsolatban élünk: úgy járunk össze, mint a rokonok vasárnapi ebédre. Egy ilyen lányt eljegyezni végképp korai. Gondoltam már rá, de egyelőre jegeltem a témát.
