Sziasztok! Elég elkeseredett állapotban írok. A feleségemmel a napfogyatkozáskor ismerkedtem meg 12 éve, egymás mellett álltunk egy téren, és amikor besötétedett, átöleltem és megcsókoltam. A továbbiakban minden szépen alakult, összeházasodtunk, dolgoztunk, illetve ő évekig otthon volt először a gyerekkel, aztán nem talált munkát, később is csak ideiglenesen. Gondolom ezzel sokan így vannak vidéken. De az anyagi része engem nem is annyira érdekel, mert tudom, soha nem leszek gazdag, eleve olyan munkám van, amiből legfeljebb tisztességesen lehet megélni (pincér vagyok egy kisvárosi helyen).

Viszont szerintem nem voltam rossz férj. Mindig gondoskodtam a feleségemről, minden hónapban volt valami meglepetésem neki, virág, édesség vagy programok, egyszer elvittem vacsorázni, máskor vidámparkba vagy moziba. Ha beteg volt, ápoltam, ha fáradt volt, mindig besegítettem neki a háztartásban, akkor is, ha neki nem volt más dolga én meg munka után jöttem haza. Lemondtam az egyetlen szenvedélyemről, a finom sörről (csak napi 1-2 üveggel ittam – igaz, drága fajtákat -, de soha nem vagyok részeg), amikor jött a gyerek, inkább nem ittam három évig, csak hogy mindenre fussa. És mindenek felett nagyon szerettem mindig a feleségem, sohasem csaltam meg, pedig több ajánlatot is kaptam időközben, mert nem vagyok annyira csúnya (jó, erősen kopaszodom, de Bruce Willis is, nem?). Számomra a hűség alap. Két hete éppen meglepni készültem a kedves feleségemet (a párnája alá akartam rakni egy színházjegyet, amíg nincs otthon), amikor sikerült három embernek is meglepetést szereznem! A kedves feleségem ott volt a hitvesi ágyunkban egy másik férfival és annak ondójával a testén! A lehető legrosszabbkor nyitottam rájuk, olyan volt, mint egy rossz filmben. Ha más mesélné, csak félig hinném el, vagy úgy sem. Sajnos akkor nem tudtam gondolkodni, és nagyon elvertem a pasast is és a feleségemet is első dühömben, pedig esküszöm, hogy nem vagyok indulatos ember, soha nem ütöttem meg senkit addig a napig.

A feleségem aznap máshol aludt és két napig nem került elő (egy barátnőjénél volt), végül múlt hét kedden az ajtónkban áll és azt mondja, beszélni akar velem. Kérte hogy bocsássak meg és adjak neki még egy esélyt. Én inkább el akartam volna válni, de a józanész ez ellen szólt, mert a válásnál minimum a fél lakást vagy az autót, de lényeg, hogy többmilliós nagyságrendű javakat veszítenék, és fizethetném a gyerektartást a kevés jövedelmemből. Egy válás szerintem egy férfinak anyagi csőd, legalábbis aki nem nagyon jómódú. Meg aztán 37 éves vagyok, hova váljak el? 12 év munkája van ebben a kapcsolatban, és nem hiszem, hogy még egyszer végig tudnám ezt csinálni. Szóval inkább meg akartam beszélni a dolgot, és azt kérdeztem, hogy történhetett ez? Hiszen rendszeresen együtt vagyunk és nem hanyagoljuk el egymást. Erre azt felelte, hogy nem volt tudatos, „csak úgy megtörtént”. Ilyen létezik? Kérdeztem, hogy vágyik-e valami másra intimitás vagy a hétköznapok terén, de mindenre csak azt mondta, hogy ő csak énrám vágyik, bocsássak meg neki és fogadjam vissza.