38 éves férfi vagyok, nem egy heejjespaseee, de rém sem. Nem egy barátnőm volt már, tehát az önbizalmam a helyén. Van egy nő, 35 éves (nem tudom őt barátnőnek nevezni, pedig valahogy mégis jobban illene rá), akit kb. már 9-10 éve ismerek. Volt neki egy 4 éves házassága és azalatt is csak barátok voltunk. A válása után én pátyolgattam, sokszor aludt nálam, de se csók, se tapi, se semmi nem volt. Na, ez megváltozott az utóbbi pár hétben. Mert hogy feljött hozzám, és két pohár bor után megcsókolt. Én már le is mondtam róla, pedig korábban megőrültem érte, és most teljesen váratlanul ért a dolog.

Azt hittem, egy jó este kezdődik, de tévedtem: már félig az ágyban voltunk, majdnem pucéran, amikor egyszer csak kibontakozott és eltűnt a vécében. Legalább 20 percig ott kuksolt egyetlen zaj nélkül. Amikor visszajött a hálóba, már fel volt öltözve, kabát, táska, minden – utcakész volt. Zord arccal azt mondta, most elmegy. Hé! Hé! – de valamit elkezdtünk, nem zavar? Itt hagysz felhúzva?? – ha tahó lettem volna ezt kellett volna utána kiáltanom. De nem tettem. Csak kussoltam, majd kiengedtem, igyekeztem a köntösömmel annyira takarni a merevedésem, amennyire lehetett. Ha jól emlékszem, ő kezdte, én csak a folytatásra bólintottam rá. Mi volt ez? 5 nap múlva e-mailben közölte hogy egy idegbeteg, csóró senkiházi vagyok – semmi bevezetés, így jött, ahogy most olvassátok. Nem értettem. Visszagondoltam az együttlétünkre, de nem találtam semmi zavarót. Nem értettem, mit értett idegbetegség és csóróság alatt, tudtommal egyik sem vagyok… nagyon dühös lettem. Rögtön ledobtam a hölgyet facebookról és mindenhonnan. Pár nap múlva felhív és bocsánatot kér, azt mondja, nem tudja, mi ütött belé. Találkozzunk. Hogy ő följönne. Jó, gyere… hamarosan megint elkezdtük a dolgot, de ezúttal be is fejeztük. Reggel ment el. Azóta nem tudom elérni. Nem értem, mi volt ez. Azt sem tudom, hogy érdemes-e energiát pazarolnom rá, vagy felejtős a hölgy. De ilyet még nem tapasztaltam.