„Én éppen egy másik sráccal való próbálkozásomat zártam, ő pedig lelkesen újságolta, hogy 1-2 hete van egy nő, Judit, akivel találkozgat„ – mai Levélírónk egy olyan lány, aki többet szeretne a kiszemelt pasitól a rendszeres kávézásnál. A másik fél is így gondolja, de csak részegen tud szerelmet vallani a lánynak, annak ellenére, hogy még egy másik csaj is becsúszott a képbe. És nincs annál rosszabb, mint végigdrukkolni, ahogy a szeretett pasink egy másik lánnyal lóg. Következzen a legkerekebb szerelmi háromszög!
1,5-2 éve munkából kifolyólag ismertem meg Tamást. 8 éve tartó kapcsolata megismerkedésünk után 4 hónappal fejeződött be. Eleinte havonta 1-2x találkoztunk főleg munkából kifolyólag, majd őt más projektekhez irányították. Ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot, sőt talán még többször is beszéltünk telefonon, neten, és hangulatunktól-munkától függően munkaidőben is összefutottunk 1-1 kávéra, üdítőre. Kapcsolatunk egyre „barátibb” lett, szinte már mindent megbeszéltünk: céges ügyek, szórakozás, barátok, épp aktuális kapcsolatok, részéről szexpartnerek stb. Jól éreztük magunkat egymás társaságában, de azt a határt sosem léptük át, hogy munkaidőn kívül találkozzunk. Jobban mondva, én nem akartam átlépni, ő számtalanszor hívott ide-oda.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar valójában tőlem, csak egy újabb szexpartnert, vagy valami többet. Végül 11 hónap után igent mondtam egy mozi meghívásra. Mozis este előtti 5 napban minden nap keresett valamilyen formában, telefonált, írt, vagy meglátogatott munkahelyemen. Végül találkozó találkozót követett, a telefonhívások, sms-ek mindennapossá váltak, és egyre jobban éreztem magam a társaságában. 1 hónapja találkozgattunk mikor a hétvégi programot én terveztem (felhívtam délután, hogy mit hozzak az esti vacsorához), és így köszöntem el: „Úgy készülj, hogy nálad alszok.” Igen, gumit is vettem mielőtt bárki megkérdezné – beleolvastam a régi kommentekbe. Ezt követő héten együtt kávéztunk az egyik délelőtt, hétvégén nem találkoztunk, mert családi hétvégén volt, de a rá következő héten megismételtük a főzős estét, mármint csak valami kis lightosat dobtunk össze – még előző alkalomról maradt gumi. Következő héten töltötte a 29-et (én 26 voltam/vagyok), amit hétvégén ünnepeltünk „kapcsolatunk” komolyságához mérten. Bárki kérdezte tőle vagy tőlem, hogy együtt vagyunk-e annyit feleltünk, hogy mással nem randizunk, de még nagyon az elején járunk. Már kezdetektől tudtam, hogy ő nagyot sérült az előző kapcsolatában, aminek következményeképpen irtózik attól a gondolattól (jelenleg), hogy bárkivel újra olyan komolyra forduljanak a dolgok (összeköltözés), mint az előző párjával. Magamról meg tudtam, és ő is tudta rólam, hogy nekem meg ahhoz, hogy azt mondjam, együtt vagyunk, az kell, hogy biztosan érezzem azt, hogy együtt vagyunk, és ne csak hébe-hóba találkozzunk.
De ezt nem éreztem. Jól éreztük magunkat, de egyenlőre még nem tartottunk ott, bár nem zárkóztam el a gondolattól. Végül 2-3 hónap telt el az első mozi óta, mikor az egyik „jól éreztem magam” sms-re olyan választ kaptam, amit nem vártam: „. . .Mert ebből talán ez a max., amit ki tudunk hozni.” Kapcsolatot nem, max. szex. Elmondtam, hogy ez nekem kevés. Párszor még beszéltünk, de úgy, mint ha ez a pár hónapos kitérés meg sem történt volna (mármint én így beszéltem vele, ő fel-felemlegette az együtt töltött estéket), idén május-október között alig beszéltünk. Októbertől ismételten heti x alkalommal beszélünk telefonon vagy neten, végül november elején megittunk egy kávét. Mintha mi sem történt volna, beszélgettünk. Én éppen egy másik sráccal való próbálkozásomat zártam, ő pedig lelkesen újságolta, hogy 1-2 hete van egy nő, Judit, akivel találkozgat és az eddigiekhez képest elég komolynak tűnik a dolog. Múlt héten hétfőn meghívott a céges ivászatukra (kollégái hívtak már ilyen ivászatra – nem értem rá), de mivel programom volt, annyit mondtam, hogy ha elmennek bulizni valahova, akkor ott csatlakozok hozzájuk. Szombaton éjjel fél 11-kor sikerült csak beszélnünk, mikor már nagyon be volt rúgva és épp A-ból B-be sétált. Kb. 10-15 percet beszéltünk, mialatt egyfolytában azt hajtogatta, hogy ő mennyire szeret engem. Végül nem jutottunk el bulizni (jobb is), de azért az este folyamán még írt otthonról pár sms-t. Vasárnap délelőtt írtam neki: „Kijózanodtál? Hallani lehetett a telefonba, hogy nagyon odavagy.”, „Éppen csak. Azt hittem meghalok. Beszéltünk? Az sms OK, telefonon is beszéltünk? Nem emlékszem, durva volt az este.” Miután megtudta, hogy telefonon is beszéltünk, felhívott. Elmondtam neki, hogy miket mondott „Az jó, mert akkor már ott volt velem a Judit is. De ettől függetlenül ugye tudod, hogy a részeg ember igazat mond.” Tudom, de ez nálunk semmin sem változtat. Kedden beültünk kávézni, Judit ezt mondta neki: „Igen, beszéltél a Mónival, szerelmet vallottál neki.” Szombaton nála aludt a Judit, és állítólag már a liftben nekiesett Tamásnak. Még mindig ugyanolyan, mint volt, és Judit se másabb, mint ami én vagy a többi nő volt Tamás életében. Maradjon minden a régi kerékvágásban. Mi megmaradunk a kávézásnál, amikor megvitatjuk, hogy kivel mi történt. Judit meg. . . ezt majd ő eldönti.