Milyen érzés, amikor úgy hazudnak neked, mint a vízfolyás? És az a legszemetebb dolog, hogy akkor még nem is tudod, hiszen utólag derül csak ki minden, amikor szétválik az igazság a hazugságtól és világosabban kezdesz látni. Utólag érzed hülyének magad. Hogy végig át voltál verve. Ennek az ügynek kb. 2 hónapja került pont a végére. De bennem sokáig nem fog elmúlni. Másfél éve ismertem meg Á.-t. Ő 24 éves, én 38. Nem volt ebből gond semmi. A baráti társaságba csöppent új lány. Gyönyörű, félénk, kedves. Eljátszotta a vidékről szakadt szegény kislányt és én bevettem: „Nincs egy olyan hely, ahol egyedül lehetnék, csak a barátnőim albérlete, de ott már most is zsúfoltan vagyunk”. Ó, hát akkor költözz hozzám, én egyedül lakom.

Nem ilyen tömören, ugyanis az előzmény az volt, hogy egyik este hajnali kettőkor szedelőzködik a társaság, ő meg arról panaszkodik nekem (egész este velem beszélt) hogy milyen szörnyű környéken kell hazamennie, és mennyire fél. Ennyi kell egy lovagnak, hogy felkínálja a saját kastélyát. Meginvitáltam hát. Nagyon örült: „Ó, komolyan, de rendes vaaaagy!” Hát befogadtam. Nem egy éjszakára. Hónapokra. 3 nap múlva hozta az egész bőröndjét. A ruháit szanaszét hagyta a lakásban, teljesen otthon érezte magát, belakta minden szegletét. De nem bántam. Meztelenül mászkált előttem. Nem kell mondanom, hogy hamar egymáséi lettünk. Nagyon beleszerettem és a vele töltött időt nem bántam meg, emlékét semmire se cserélném, mert az szép volt. De ami utána jött, az kimaradhatott volna. Együtt mozogtunk. Úgy volt, hogy hivatalosan járunk. Aztán egyre sűrűbben járt el nélkülem. Mondjuk, a legtöbb hazugsága úgy-ahogy végiggondolt volt, így el is hittem: „a könyvtárban lesz sokáig, utána meg zh-ra készül.” Azt is sokszor felhasználta, hogy az albi-társainál van és ott tanul. Annyi esze nem volt, hogy legalább ne olyanokkal húzassa meg magát, akiket én is jól ismerek. Mert hogy a közös haverok közül vadászott. Gyakran csak reggel jött haza. Kicsit visszaéltem azzal, hogy sokan nem tudták, hogy nálam lakik és járunk. Egyik este megkérdeztem pár barátot, hogy mikor látták utoljára egyedül (nélkülem) Á.-t a közös iszogatások alkalmával? Megdöbbentő válasz: tegnap. Egyébként hetente. Elmondták, hogy nincs sokáig egyedül, mert XY-al távozik, aki a saját kocsiján viszi haza. De hozzám már nem érkeztek meg. Jó, mondjuk ebben a társaságban senki se tudta, hogy nálam lakik. Úgy buktatták le, hogy nem is tudtak róla. Kiderítettem a srác nevét. Megvártam, amíg Á. újra eltűnik, majd szó nélkül elmentem a sráchoz és felcsöngettem. Aki nem tudhatta, hogy együtt vagyunk, így nem volt oka fedezni sem. Azt mondtam, azért keresem, mert pénzzel tartozom neki. Hát, persze, hogy elárulta, „hogy fog örülni szegény lány a lóvénak, mindig kevés van neki”. Azt mondta, nincs nála a csaj. Elmondta, hogy úgy tudja, XY-al jár. Nem én voltam XY. Ő már egy második név. Ez már nagyon kusza volt nekem. Amikor legközelebb előkerült Á., kérdőre vontam. sírt, hogy ő nem ribanc. Akkor minek neveznéd magad??!! Végül jött a színjáték, hogy jó, akkor elmegy. Segítettem neki csomagolni. Megint átment mártírba, azt mondta, hogy nem ígért semmit, csak szállodának használt és ha akarom itt és most kifizeti, amivel tartozik, kaját, vizet, mindent – de ez már ilyen mártír hiszti volt. Eltűnt. Elhasználtnak éreztem magam. Nagyon szarul. Közös okulásra összegyűjtöttem 5 mondatot, ami arra enged következtetni, hogy a csajod félremegy:

1. Későn végzek, de ne aggódj, XY hazavisz.

2. Reggel megyek. Iszonyú sok a dolgom/tanulnivalóm/munkám (hirtelen)

3. Váratlanul haza kell mennem hétvégére. Nem tudom, mikor jövök.

4. Megint a barátnőmnél alszom

5. XY-nak egész jó a humora!